Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
142 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. nevében, de annak érdekében, (Zaj a szélsőbaloldalon.) nem a szegény nép és tisztviselői kar nevében, kik helyzetök javítását várják, de azok érdekében kérdem én a t. túloldaltól azt: hogy össze tudja-e egyeztetni ama politikával, mely 36 éve programmját képezi, azt, hogy letérve az ideálizmus útjáról, a parlamentnek tehetetlenné tételével megakaszsza minden jóra való törekvését, (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) s megfoszszon munkájok jól megérdemelt gyümölcsétől egész osztályokat, a melyek a közgazdasági és finánczkérdések szőnyegrehozása által érdekeik, helyzetök szanálását várják ? . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) S midőn ezt kérdem, önkéntelen azon gondolat tolul agyamba, hogy a tisztelt túloldalt tulajdonképen mi indíthatta arra, hogy ép ennek a kormánynak, a melynek ténykedéseit, generozitását, a tiszta választások körüli érdemeit maga is elismeri, hogy ép ennek a kormánynak minden javaslatát, még indemnitását is, a mostani javaslatot is az obstrukczióval, a legerősebb fegyverrel megtámadni jónak látja? Hentaller Lajos: Szatmár megye kívánja a felemelést ? Böszörményi Sándor: T. képviselőház! Nekem ugy tetszik, hogy a t. függetlenségi párt megunta már azt a nyomot, melyet 36 éve taposott s midőn ma látja, hogy az elszegényedés folytán kevésbbé elégedett nép előtt nem népszerű javaslat áll e ház előtt, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) s midőn látta és tapasztalta azt, hogy még tiszta választások alatt sem képes a nemzetet igazai felől, illetve helyes politikai magatartása felől meggyőzni . . . Barta Ödön: De az önöké felől meg van győződve! (Zaj.) Böszörményi Sándor: . . . a legerősebb parlamenti fegyverrel, az erőszakkal kíván oly helyzetet teremteni, a mely neki talán kedvező s a melylyel igazolni kívánja azt is, hogy a liberális házszabályok szerint így kezében van minden hatalom; s egyszersmind hiszi, hogy a 67-es alapon álló kormány jóravaló törekvéseinek megakasztásával kompromittálja magát az alapot is (ügy van! Ugy van-' a szélsöbaloldalon.) s hiszi, hogy ily támadással elfoglalja és megszállja ama bástyát, melyet 67 óta e kiegyezés alapján álló pártok tartanak megszállva. S igy, t. képviselőház, nekem ugy tetszik, hogy a t. túloldal vágyik ama teritett asztal mellé, mely mellett állítólag mi ülünk s melyre, az önök állításai szerint, az állítólagos husosfazekak feltálalva vannak. (Derültség jobbfelöl.) Pedig, t. túloldal, önök is tudják jól, de mindenki tudja . . . Hentaller Lajos: Csak mi nem! Böszörményi Sándor: ... az országban is azt, hogy a helyzet a Bánffy-féle obstrukczió óta e tekintetben is.változott, mert ha áll is az, hogy ez oldalon ülő képviselők ülnek a teritett asztal mellett, de ez asztalra feltálalt fazékokban levő kanál nyelét önök tartják a kezökben (Elénk derültség a jobboldalon.) s igy e téren is a lakmározók egyáltalában nem mi vagyunk. Vagyis önöknek a kerületeiket illető, sokszor közügyben, sokszor magánügyben kifejtett informatív munkálkodásuk általában figyelembe vétetnek, mig minket sokszor és igen sokszor a legutolsó büróból is elutasítanak az összeférhetlenség czimén. T. képviselőház! Midőn ugy én, mint a t. ház több szónoka jeleztük az elszegényedést, — midőn a t. túloldal ezt hozza fel, mint legerősebb fegyvert a szőnyegen levő javaslatok ellen, hirdetve országvilág előtt, hogy az ország teherviselési képessége kimerítve van s hogy ezen állapotot a nagymérvű katonai kiadások okozzák, — kötelességemnek tartom én is itt a parlamentben kijelenteni azt, hogy a földmMeléssel foglalkozó nép teherviselési képességét ón is mindaddig kimeritettnek tartom, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Az iparos osztály még jobban ki van merülve!) mig a kormány által foganatosítandó helyes közgazdasági politika az elszegényedést meg nem akasztja, a népet a vagyonosodás útjára nem tereli, s addig, a mig ezt nem tapasztalom, semminemű czimen a nép vállaira ujabb adónemeket megszavazni nem fogok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt a tételt azonban, hogy ezen elszegényedést a katonai terhek okozzák, nem akczeptálom, s ezzel a kedélyeket izgatni helyesnek nem tartom, s mMel ép ez okoz legtöbb aggodalmat s kint a nép maga ezt tárgyalja legjobban, a t. ház engedelmével a nép között, a vidéken szerzett tapasztalataim alapján, bátor leszek az elszegényedés történetével néhány pontban foglalkozni. T. képviselőház! Ha a fentvázolt osztályok elszegényedéseit tárgyaljuk, vissza kell mennünk 1848-ra... (Halljuk! Halljuk ! jobbfelölj Nessi Pál: Ugy szeretnők hallani! (Derültség balfelöl.) Böszörményi Sándor: ... a nagy nemzeti küzdelem harcztereire, s meg kell gondolnunk azt, hogy akkor, mikor a nemesi osztály a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy elveitől áthatottan felszabadította jobbágyait; akkor, a mikor nemcsak vérét, de vagyonát, ékszereit, értékeit odadobta a nagy nemzeti küzdelem kasszájába, felállítva, felszerelve ama hadtesteket, melyek daczolni tudtak az ellen kipróbált csapataMal: akkor, t, ház, emez óriási áldozat nemcsak a nemzet fiatalságát tizedelte meg, de alapja lett a föld népének s legfőképen a nemesi osztály elszegényedésének is. (Igaz! Ugy van! jobb felöl) S ha az utána következő időszak a béke és nyugodt munkálkodás időszaka lett volna, talán pótolható lett volna a feláldozott nemzeti vagyon, de az azt követő idegen uralom csak még jobban szegényitette, csak még jobban pusztította azt, s a föld népe ez időszak alatt is nem magának, nem családjának keresett, de
