Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

212. országos ülés 1903 /'< tok tárgyalását. (Helyeslés.) Ha ezt a ház elfogadja, ugy ezt határozatilag kimondom. Következik most a kereskedelemügyi miniszter válasza Krecsmarik János képviselő ur interpellácziójára. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Tekintettel az előrehaladott időre, azt hiszem, ugy felelek meg leginkább kötelességemnek, ha válaszomat a lehető legrövidebbre szabom. Elsősorban válaszolni kívánok Krecsmarik t. képviselőtársamnak azon hozzám intézett interpellácziójára, a mely az Adriának afrikai járataira vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a feltett kérdésre azt válaszolni, hogy én részemről természetesen értesültem arról, hogy az Adria az afrikai illetve a marokkói járatokat megszüntetni szándékozik, azonban ugyanakkor, a mikor erről értesültem, a magam részéről intézkedtem az iránt, hogy a társaság felbMassék, hogy ezen járatokat a jövőben újból életbeléptesse. Azt hiszem, minden hosszabb fejtegetés mellőzésével talán ki fogom elégíteni a t. képviselő urat, ha kijelentem, hogy a társaság azt a kijelentést tette, hogy, a menyiben tavaszszal szüksége fog mutatkozni ezen reláczió újból való felvételének, a maga részéről ezt a relácziót újból fel fogja venni. Azt hiszem, ezzel a t. képviselő ur óhaja teljesülni fog; azért kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Krecsmarik János: T.ház! A kereskedelemügyi miniszter ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: A ház a miniszter ur válaszát tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter válasza báró Kaas Mor interpellácziójára. Láng Lajos kereskedelemügymi miniszter: T. ház! Az úgynevezett tót ablakbevágó vándoripart illetőleg a helyzet abban áll, hogy téves magyarázatból ered az, mintha az illető elsőfokú iparhatóságok nem volnának jogosítva arra, hogy a tót vándoriparosoknak az egész országra kiterjedő, érvényes iparjogositványokat állítsanak ki. A mint t. képviselőtársam interpellácziójából erről értesültem, azonnal rendeleteket bocsátottam ki az illető felvidéki megyékhez, a mely rendeletekben megmagyaráztam, hogy az eddigi törvényes gyakorlat alapján így kell eljárni a jövőben is. Ugyanakkor, miután egy korábban Major t. képviselőtársam által hozzám intézett interpelláczióra ebben a tárgyban már a fővároshoz leiratot intéztem és ez a leiratom félremagyaráztatott, most ennek kapcsán a fővároshoz is intéztem leiratot, a melyben megmagyarázván azt, hogy ezekre az igazolványokra vonatkozólag ez a felfogás az egyedül helyes, egyszersmind figyel meztettem ugy a fővárost, mint a főkapitányságot, hogy addig is, a mig ezek az ablakbevágó vándoriparos KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. ebruár 21-én. szombaton. 13? tótok abba a helyzetbe jönnének, hogy maguknak a megfelelő iparosjogositványokat beszerezzék, velük lehetőleg kíméletesen és előzékenyen bánjanak. Ezek alapján kérem a t. házat, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon,) B. Kaas Mor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.') A miniszter ur válaszát köszönettel veszem tudomásul. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Annak tartalmával mindenben egyetértek ; legyen szabad azonban a dolog érdemére vonatkozólag egy-két megjegyzést tennem. (Halljuk ! Halljuk!) Legutóbb, a múlt hónapokban három hétig jártam Trencsén megyében, két hétig faluztam Nyitra vármegyében ; mindenütt tót vidékeken jártam és a mit ott tapasztaltam — hiszen Haydin képviselő úrra is hMatkozhatom — az azt mutatja, hogy az ottani nép a legszomorúbb helyzetben van, azok a felső völgyek ott a Kárpátokban nem adnak élelmet az ott lakozó népnek. Sok falut bejártam és sehol sem láttam egyebet, mint nyomorúságot; soha sem találtam egyéb táplálékot az ottani tótok házaiban, mint krumplit. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen nagyon jó eledel ez a krumpli, ha van mellette más is, de mikor a krumpliból sincsen elég. Azokban a kerületekben a vändoripar számtalan fajával találkoztam. Tudjuk, hogy járnak onnan az országba szerteszéjjel gyolcsosok, házi ipari czikkekkel, drótosok különféle bádogáruval, porczellánárusok, üveges tótok és így tovább. (Mozgás jobbfel(il.) Ezek bebarangolják az egész országot és e sanyarú keresetükből táplálják, tartják fenn a Felvidéken nyomorgó családjukat. És most az a helyzet állott elő, hogy Ausztriában meghozták a házaló iparról szóló törvényt és ezzel az ott vándorló, százakra menő tótokat úgyszólván kitiltották Ausztriából. Gsernoch János: Mi is kitiltjuk az ő vándoriparosaikat! B. Kaas Mor: Ezen vándoriparosok most részint mint házalók, tehát kereskedők, részint mint iparosok vagyis munkások járnak itt nemcsak Budapesten, hanem szanaszét az országban ; Nyitrából, Trencsénből lemennek Dunántúlra egészen Pécs városáig. Ha már most törvény nem létében olyan intézkedések tétetnek, a melyek ezen iparosoknak vagy ezen munkásoknak és ezen kereskedőknek életét Magyarországon megnehezítik, kérdem, mi lesz akkor ott a Felvidéken abból a nem száz, nem is kéfszáz, hanem ezernyi családból ? Hiszen csak egyetlen községből: Bélapatakból hét üveges tótot tartóztattak le itt Budapesten. Köszönöm a rendeletnek azt a részét, a mely utasította a felvidéki szolgabi rakat arra, hogy az ipari igazolványokat, a házalási- és iparengedélyeket haladéktalanul és akadálytalanul szolgáltassák ki ezeknek az embereknek, és a mely elrendeli, hogy azok egész országra szóló érvénynyel bírjanak, 13