Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-212
138 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. Köszönöm a t. miniszter urnak, hogy ezt ilyen formában elrendelte. . . . (Helyeslés.) Boncza Miklós: A faedényekre is ki kell terjeszteni a rendeletet! B. Kaas Mor: ... de a miniszter ur rendeletének egyetlen kicsiny hiánya az, hogy talán interpelláczióm téves formulázása folytán az csak az üveges tótokra vonatkozik és a vándoripar többi részére csak per analógiám lesz alkalmazható. Remélem azonban, hogy a vidéki szolgabirák és hatóságok meg fogják abból a rendeletből érteni, hogy nemcsak az üveges-, hanem egyébnemü vándoripart üző tótokra is alkalmazandó ez az intézkedés. (Általános helyeslés. Egy hang jobb felöl: Csak vissza ne éljenek vele l) Még egy észrevételem van arra vonatkozólag, hogy azon distinkczió, a mely a rendeletben a házalók, vagyis az árukkal kereskedő tótok és az iparos tótok között tétetik, nagyon nehezen vonható meg helyesen. Mert az az üveges-, vagy mással házaló tót a maga árujával nagyon hamar megreked valahol útközben. Például a rozsnyói üveggyárban megveszi az üveget és a mikor Érsekújvárra ér, már nincs belőle semmi; mikor onnan Pestre ér, akkor megint nem lesz üvege, vagy bádogedénye, vagy egyéb portékája; ő azt Pesten vagy egyéb városban újra beszerzi az ottani kereskedőknél és azzal jár tovább kereskedni. Ez sok helyen és igy Budapesten is az itteni kereskedőkre nézve alkalmatlan és ez a házalás el is van tiltva. Már most ép itt kettős munkát látunk. Az üveges tótnál egyszerű a dolog, mert ő nemcsak árulja az üveget, hanem dolgozik is, azt bevágja, tehát ő iparosszámba megy. A többi azonban már nem megy iparosszámba, azok tehát egyszerűen kitiltatnak Budapestről, s innen mennek tovább az országban. De ha másutt is a helyi hatóság ugy bánik, mint mi ezekkel a nemüyeges tótokkal: mi lesz velük ? Én e baj okát abban látom, hogy házalási törvényünk egyáltalában nincs és az arra nézve kiadott rendszabály tekintettel volt némely helyi kereskedelmi érdekekre, de nem lehetett tekintettel arra a nagyszámú házaló tótra. Én tehát e hiányt pótolandónak vélem és azért csak azt a kérést terjesztem a kereskedelemügyi miniszter ur elé, hogy — hiszen már készül a házalási törvény — legyen abban tekintettel a nagyszámú felvidéki népre és ne kényszerítse azokat az embereket arra, hogy kMándoroljanak akár a szomszédos államokba, akár a messze Amerikába, hanem hogy maguk és családjaik az országnak megtartassanak. E bajon természetesen a házalási törvény megszerkesztésével kapcsolatosan lehet majd segíteni. Ezen kérelmem előadásával befejeztem rövid észrevételeimet. A választ, mint már mondtam, tudomásul veszem. Elnök: Azt hiszem, kimondhatom tehát, hogy a választ a ház is tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik Kovács Pál képviselő ur interpellácziója a földmMelés- és pénzügyi magyar kir. miniszter urakhoz az ármentesitési illetékek és járulékok ügyében. (Felkiáltások: Holnapi Nagy zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek. Kovács Pál: T. képviselőház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel azt hiszem, hogy a ház beleegyezik abba, hogy a legközelebbi szerdai napon tartandó ülésen adhassam elő interpellácziómat. (Helyeslés.) Elnök: Megengedi a ház, hogy a képviselő ur interpelláczióját a legközelebbi ülésen mondhassa el ? (Igen!) A ház a képviselő urnak megadja az engedélyt. Bemutatom a háznak a telekkönyvi tisztviselők országos egyesületének Szivák Imre képviselő által beadott kérvényét az állami tisztviselők illetményeinek ujabb szabályozásáról szóló törvényjavaslatban, a telekkönyvvezetőknek IX. és X. fizetési osztályokba való egyenlő elosztása tárgyában. A törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz lévén már utasítva, a kérvény a törvényjavaslattal együtt leendő tárgyalás czéljáhól szintén a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 55 perczkor.)
