Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-212
136 2l2. országos ülés 1903 február 2l-én, szombaton. Várady Károly : Ez nem elég ; akkor tessék visszavonni a javaslatot, (Folytonos zaj aszélsöbaloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vonja vissza a javaslatot! Elnök csengd. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kérj szünetet! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Várady Károly: T. képviselőház! k beszédekben mindenütt főokot képezett a külföld. Ezzel érvelt a miniszter ur is. Én röviden csak újból azt kívánom felemlíteni, hogy a külföldnek viszonyai nem helyesek és nem alkalmasak a magyar viszonyokkal való összehasonlításra. (Egy hang jobbfelöl: Dehogy nem!) Mert azt már kiemeltem, hogy nekünk sem revanche politikánk nincsen, (Egy hang jobbfelöl: Nebántspolitikánk ') sem nagyhatalom nem vagyunk; ha pedig ettől eltekintünk, akkor igen tekintélyes haderő az, a mi a mi rendelkezésünkre áll. A mi szempontunkból tehát semmi körülmények között nem indokolt az emelés. Minthogy azonban figyelemmel kell lennem az urak kívánságára is és miután valami anyagot kívánok hagyni a záróbeszédemre is, hát befejezem beszédemet. (Elénk, éljenzés a jobboldalon, i Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Várady Károly: A T e tessék éljenezni, mert különben 100 embernek itt kell maradni négy óráig. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj jobb felöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Várady Károly: Vissza tudom adni a tréfát mindig. (Halljuk! Halljak!) Ki tudnék terjeszkedni, t. ház, a kétéves katonai szolgálatra. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Meg a keleti kérdésre! Derültség.) Azt átengedem másoknak. Elnök: Kérem, ne zavarják a szónokot, t. képviselő urak. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház, hadd fejezze be a beszédét a szónok ur. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Várady Károly: Befejezem beszédemet, t. képviselőház; de mielőtt ezt tenném, kénytelen vagyok egy tekintélyes újság vasárnap megjelent czikkére egy rövid megjegyzést tenni. (Hűljük! Halljuk!) Ez pedig a »Budapesti Hirlap.« a mely elvitatta tőlünk az erkölcsi igazságot és azt mondotta, hogy, ha bele kergetjük a kormányt az ex-lex-be, ez más ex-lex lesz, mint a Bánffy-féle ex-lex volt. Én igen tisztelem azt a hírlapot, magam is igen sokszor épültem annak hazafias kijelentésein, de ugy látom, hogy ez a czikk, a melynek fejtegetései azzal, a mit a kormányelnök ur mondott, összefüggésben állanak, sugalmazott dolog; de akár sugalmazott dolog, akár nem: az mindegy. Azt azonban ki kell emelnem, hogy én a magam részéről nem tudom azt megengedni, hogy valaki az erkölcsi igazságot a mi részünkről elvitassa akkor, a midőn mi a nemzetet ettől a sok pénz- és véráldozattól meg akarjuk kímélni, a mikor mi rámutatunk arra, hogy az úgynevezett közös hadseregben minden csak osztrák és nem magyar, midőn mi a magyar nemzeti nyelvért küzdünk. Hogy ily körülmények között valaki azt mondhassa, hogy az erkölcsi igazság nem a mi részünkön van, ezt szó nélkül nem tudom hagyni és tisztelettel bár, de kijelentem, hogy annak az újságnak azt kellene irni, hogy az erkölcsi igazság igenis teljesen mellettünk van, teljesen a mi részünkön van, mert mi az ország függetlenségét hadügyi téren is biztosítani óhajtjuk és gazdasági létérdekünket minden irányban megvédeni akarjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha ex lexbe megy a kormány és ha ezen ex-lexbe három hónapra beleszorul Széll miniszterelnök ur, akkor — engedelmet kérek, — nem lesz különbség a Bánffy- és a Széll-féle ex-lex között, mert a mi törvénytelen, bármi idézte is ezt elő, az mindig törvénytelen marad. (Igaz! JJgg van! a szélsöbaloldalon.) Most pedig, t. ház, határozati javaslatomat fogom benyújtani. Ez lesz a 27-ik. (Halljuk! Halljak! a baloldalon.) Ezen határozati javaslatot az általában elfogadott, de nálunk, sajnos, nem igen érvényesülő közjogi elv hangoztatásával nyújtom be, a mely szerint minden véderő, tehát a mi véderőnk is az emberi és állampolgári jogok biztositéka lehet csupán és nem azoknak különleges előnyére szolgál, akik annak tényezői. MMel periig, t. ház, ugy találom, hogy azok a tényezők többet vindikálnak maguknak, mint a mennyit nekik kívánni lehet, ebből folyólag én a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) hanem a következő határozati javaslatot vagyok bátor elfogadásra ajánlani (olvassa): »Miután az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a szerint a Felség által intézendő tárgyak közé sorozott »vezérlet, vezénylet és belszervezet« kifejezése alatt a magyar nyelv jogának kérdése nem érthető, sőt Szent Istvántól kezdve egészen mai napig egyetlen egy törvénynyel, de közjogi szokással sem lehet bebizonyítani, hogy a magyar nemzeti nyelv királyi felségjogot képezett volna: I ennek következtében a német vezényszavaknak a magyar hadseregben való alkalmazása és fentartása a magyar közjoggal és Magyarország állami önállóságával ellentétben áll. Ezekből kifolyólag a ház a szőnyegen forgó javaslat elvetése mellett arra utasítja a kormányt, hogy a magyar szolgálati nyelvnek és a magyar vezényszavaknak a magyar hadseregben való alkalmazásáról késedelem nélkül terjeszszen elő törvényjavaslatot.« (Helyeslés a baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladott volta miatt a tárgyalást félbeszakítjuk. Javaslom, hogy a t. ház legközelebbi ülését folyó hó 25-én, szerdán délelőtt 11 órakor tartsa meg és ezen az ülésen folytassa a napirenden lévő javasla-
