Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

212. országos ülés 1903 február 2l-én, szombaton. 135 épen igy Csik vármegye, Zala, Gömör és Kishont, Ung, Borsod vármegye hasonlóképen a javaslat ellen vannak. T. ház! Lehet, hogy egyes lelkekben ezek a feliratok nem számítanak, de hát ezt a vármegyék mondják; 41 vármegye felirt ellene és igy én azt hiszem, hogy a miniszter urnak az az álláspontja, a melyet kifejtett, hogy t. i. elviselhető ez a teher, a mely a nemzetre hárul, ezekkel a törvényhatósági feliratokkal megczáfolást nyert. (TJgy van! a szélsöbálóldalon.) T. ház! A teherviselési képesség kérdésénél áttérek egypár zárszámadási adatra. (Halljuk! Halljuk! Mozgás a jobboldalon.) TJgy látszik, nagyon kellemes a t. háznak, odakinn azonban nem igen nevetnek a választók, a kik fizetnek. Bátor vagyok felemlíteni a zárszámadásból, hogy Magyarországnak 1901-ben 4.627,000.000 korona volt az államadóssága; a pénztári készlet 1901-ben csökkent 80 millióval egy év alatt, 1891-től 1892-ig; hogy a mi gazdasági helyzetinkben folytonosan Ausztriának vagyunk adófizetői, hogy az állami adósságok kamatai mind kimennek, nem maradnak itt, körülbelül 110 millió forint évenkint; a közös hadügyi költségek, az udvartartási költségek szintén kimennek és az a helyzet, a melyben mi Ausztriával szemben vagyunk, Magyarország közgazdasági helyzetét teljesen megrontotta. Ezek az állapotok ésez a helyzet tehát nem a miniszter ur álláspontja mellett szólanak, hanem az ellen és mutatják Magyarország erős közgazdasági megterheltetését. ISÍem akarok említést tenni a végrehajtásokról, pedig azt hiszem, talán akadnak azok között is, a kik megszavazzák a javaslatot, olyanok, a kik szenvedtek a végrehajtások alatt; ezeknek emelkedése szintén arra vall, hogy a nemzet már nem bír több terhet viselni és mutatja a nemzet folytonos szegényedését. Sokat elhagyok abból, a mMel még indokolni lehetne az ország szegénységét. Ugy látom, nem tudom: az előadásom helytelensége, vagy mi okozza azt, hogy a túloldalon nagyon kedélyesen fogadják előadásomat. De azok közül akarok még egypár dolgot felemlíteni, a mikkel a miniszter ur indokolja a honvédség létszámának emelését. T. i. azt mondja, hogy sok dolog miatt, kórházak, zenekarok, nevelő és képzőintézetek, élelmezési raktárak, csapatiskolák miatt kell emelni. Ha az ember azután megnézi a honvédségi költségvetést, azt látja, hogy ezekből az indokokból vajmi kevés állt helyt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne nézze a költségvetést, de nézze, hogy künn a valóságban mi történik. Várady Károly: A miniszter urnak csak kötelessége előadni, hogy mi hiány van, annak csak a költségvetésben is kell kifejezésre találnia. Ha megnézzük például a honvédkórházakat, azt találjuk a honvédségi költségvetésben, hogy ott emelni akarják a létszámot két elsőosztályu ezredorvossal, egy őrmesterrel és két tiszti szolgával. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát ha szükség van az orvosokra! Várady Károly: De, ha négy személylyel kell emelni a létszámot, az csak nem lehet indoka a törvényjavaslatnak, mert azt mondja a honvédségi költségvetés, hogy négy személylyel kell emelni a kórházi létszámot. Ezt nem lehet ugy egy kézintéssel elintézni, mert ezt a törvényjavaslat indokául felhozni nagyon kicsinyes. Itt van a zenekar. Igaz, hogy ezeknek nem sok hasznát veszszük, de én nem láttam mást a költségvetésben, mint hogy a hót kerületi zenekarnak adnak ezer-ezer koronát. Azért egy-egy embert lehet beállítani. De, hogy ez indokul szolgálhatna a honvédség ujonczlétszámának felemelésére, a mint itt ezt felhozzák, azt nem tudom elfogadni helyesnek, mert hiszen 7000 koronát állit be hét zenekar számára, de másról nincs sző a költségvetésben. Itt vannak a nevelő- és képző-intézetek, azok miatt is emelni kell a létszámot. Azt mondja a miniszter ur az indokolásban, hogy a házi személyzet szaporítása elkerülhetetlen. Hát a házi személyzetet kell szaporítani. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak nem mondhatom, hány ember seper és hány ember mi mást csinál! Várady Károly: Mikor ezeknek az intézeteknek a kiadásairól van szó, akkor a miniszter ur ezt számba veszi, azonban mikor a nemzet kiadásairól van szó, akkor nem veszi számba. Azért hozom ezt fel, hogy reá mutassak arra, miszerint ez nem elegendő indok, hogy azzal a honvédségnek 3000-rel való emelését meg lehessen indokolni.* (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) A legérdekesebb azonban az, a mit a miniszter ur a budapesti honvéd élelmező-raktárról mond; ezzel is indokolni akarja a 3000 főből álló ujonczemelést és hogyha megnézzük a múlt évi és a mostani költségvetést, akkor azt találjuk, hogy az 1902. és 1903. évi költségek között mindössze csak 226 korona emelkedést konstatálhatunk. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A költségvetést majd később fogjuk tárgyalni, akkor tessék megczáfojni! Várady Károly: Én nem czáfolok ezzel semmit, csak be akarom bizonyítani, hogy azok az indokok, a melyeket a miniszter ur a hadilétszám felemelésének indokolására felhozott, azok a költségvetésben semmiféle alapot nem találnak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én megadom magamat! (Derültség a jobboldalon.) Várady Károly: Ezt tehát meg kellett czáfolnom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát nincs velem megelégedve, hogy megadom magam!