Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

134 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. van tele, a termelés minden ága válságos helyzetben van, a kereskedelem pang, gazdasági és kulturális szükségleteinkben a legszűkebb határok közé vagyunk kénytelenek összeszorulni és a visszaesés már államháztartásunk nagy gonddal megalapított rendjét is fenyegeti, államháztartásunkat sok millió ujabb kiadással megterhelni olyan politika volna, mely meggyőződésünk szerint lehetetlenné tenné az ország súlyos gazdasági helyzetéből még kedvezőbb viszonyok beálltával is kimenekülnünk. Ennek folytán kéri Kecskemét, utasítsa el a törvényhozás a javaslatokat. Szatmárnémeti aggodalmait fejezi ki a javaslatok felett és azt mondja, hogy országos felháborodást keltettek ezek a javaslatok és hogy a véderő fejlesztését a mai viszonyok közt fölöslegesnek és lehetetlennek tartja. A kormány részéről beterjesztett javaslatok a'legsötétebb sejtelemmel és aggodalommal töltenek el és nemzetünket nagy válság felé sodorják. Reméljük azonban, hogy szózatunk visszhangra talál és a képviselőház a javaslatot, mely országszerte méltó közfelháborodást keltett, el fogja vetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt van Komárom felirata, ez azt mondja, hogy a nemzet szMe dobbanásának kMan eleget tenni, midőn tiltakozik ezen javaslatok ellen, mert — és ezt a miniszter ur jó lesz, ha meghallgatja — a nemzeti munkaerő elvesztésében nyilvánuló gazdasági teherbírásunk határán már túleső ezen áldozatot meghozhatjuk-e, nagyon kétséges, hiszen olyan intézmény számára hoznánk azt meg, a mely a magyar alkotmány keretébe mindeddig beillesztve nincsen. Hát, t. ház, talán abba hagyom. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Miután tetszik az uraknak, folytatom. B. Kaas Mor: Halljuk a temesvári kérvényt! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Báró ur, Temesvárhoz nincs semmi köze! B. Kaas Mor: Én nem exczellencziádnak mondtam, nem tudom, van-e közte Temesvár. Várady Károly: Ott még hallgatnak, de itt van a debreczeni felirat, mely azt mondja, hogy mély aggodalom fogja el őket, mert közterheinket nagy mértékben emelné ez a javaslat és pedig annyira, hogy a nemzet ezen terheket nem fogja elbírni, annyMal kevésbbé, mert a nép súlyos adókkal túl van terhelve. Nem akarom mind felolvasni. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A miniszter ur nem olvasta el, azért teszem szeme elé. Szeged azt mondja: (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy sérelmesnek találja a javaslatot. Hová jutottunk az alkotmányossággal! ? Jövedelmeink, adóink legnagyobb része a hadsereg szükségleteire fordittatik; a javaslatot nem tartja indokoltnak, mert az ország ezeket az anyagi terheket nem birja el. Itt van Pozsony város felirata; azt mondja, hogy a javaslat nem áll arányban a teherviselési képességgel; országszerte megdöbbentést okozott. Fehér vármegye is magáévá teszi ezt a feliratot. Liptó vármegye is kéri az országgyűlést, tagadja meg a hozzájárulást, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére. (Zaj a jobboldalon.) Nem tetszett elolvasni ezeket, pedig ezek hMatalos dolgok. Heves vármegye is osztja Budapest és Arad feliratait. Sáros vármegye azt mondja, hogy nem áll arányban az ország teherviselési képességével. Aggodalommal tölti el a javaslat, mert nem méltatja figyelemre az ország közvéleményét és közhelyzetét. Szabolcs vármegye azt mondja, (Halljuk! a széls'óbaloldalon.) hogy a máris elviselhetlen katonai terhek ujabb emelése az egész országban megdöbbenést keltett, mert a jelenlegi nyomorúságos viszonyok az ellenkezőt tennék szükségessé, s ez a javaslat a nemzet gazdasági erőinek összeomlását fogja előidézni. Azt mondja Hajdú, hogy a teherviselési képességet nem látja olyannak, mely képesít ezeknek elviselésére, Hódmezővásárhely (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) szintén ellene szegül a javaslatnak és elvetését kéri. Szepes vármegye, tekintettel az ország mostoha anyagi helyzetére kéri ezen javaslatnak, mint károsnak és sérelmesnek elvetését. Itt van Turócz vármegye, a mely hasonlókép ellene szegül a javaslatnak; itt van JászNagy-Kun- Szolnok vármegye, a mely szintén az elvetést kívánja. Itt van Győr város közönsége, a mely világosan mondja, hogy a nemzet teherviselési képességével arányban nem áll az az áldozat, a melyet ezen javaslat ezen országra hozna. Ott van Szilágy vármegye; azt mondja, hogy: »Ezen javaslat közgazdaságilag végpusztulással és teljes megbénítással fenyeget.« Itt van Kolozsvár szab. kir. város, a mely szintén ellene szegül a javaslatnak; itt van Nagyvárad városa, a mely azt mondja, hogy: »Figyelemmel a súlyosbodó gazdasági helyzetre, épenséggel nem indokolt ez a javaslat, a mely az ország teherviselési képességével nem áll arányban.« Itt van Baja város, itt van Zemplén vármegye. Nagyon ajánlom a t. miniszter urnak ezeket a hMatalos dolgokat. Békés vármegye, Sopron vármegye, mind hasonlóképen tiltakoznak és megdöbbenéssel fogadják az egész javaslatot. Itt van Csongrád vármegye. De hát ezzel nem ér véget ezen feliratok sora. Most is folytonosan jönnek; sőt ezenkívül még van körülbelül 20 fölirat, a melyek szintén ellenszegülnek ennek a javaslatnak. Itt nem térek arra át, hogy kMonatokat ismertessek belőle, csak felemlítem, hogy Torda megye is köztük van, teljesen ellene szegülvén ennek a javaslatnak. Szatmár vármegye hasonlóképen azt mondja: Izgalomba hozta a vármegyét, felháborodást keltett és aggodalomra ad okot, s felesleges ez a pénzáldozat, a melyet ezen javaslattal megszavaztatni kívánnának. Zala vármegye hasonlóképen aggodalmairól panaszkodik;