Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-212
212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. 133 mondania, hogy nálunk szaporításra volna szükség. Kétségtelen dolog ugyan, hogy lehet az ujonczokban, békelétszámanyagban jó nagy különbség, de az a különbség mind az illető tengeri hatalmak tartományaiban folytatott és a revanche politikára esik. Azonban ha ezeket az elemeket kiselejtezzük, akkor a miniszter ur nem fogja azt igazolhatni, hogy a mi haderőnk, a mely olyan hatalmas, bár nem nemzeti, olyan nagy létszámú, hogy ennél még emelésre volna szükség. De fogadjuk el, hogy szükséges. Akkor is az a kérdés, vájjon a nemzet megbirja-e? A miniszter ur azt mondta először, hogy a teherviselési képesség emelkedett, még pedig jelentékenyen a népszámlálásból és a sorozásból következtetve; később, a mikor támadták a miniszter urat, azt mondta, hogy súlyos az áldozat, de nem elviselhetetlen. Azt tartom ennélfogva, hogy a miniszter ur, a mikor a javaslatot beadta és indokolta, Magyarország teherviselési képességének emelkedése alatt nemcsak azt értette, a mit kifejezett, hanem azt is, a mit elhallgatott. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Világosan meg van, a mit mondtam, feketén a fehéren! Várady Károly: Fentartja ezt a miniszter ur? Azt mondta a miniszter ur három nappal ezelőtt, hogy meghajol a hMatalos adatok előtt. Fentartja ezt a miniszter ur? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen! Várady Károly: Ha tehát igazolni fogom hMatalos adatokból, hogy az ország nem képes erre az áldozatra, beismeri-e akkor, hogy nemcsak súlyos, de elviselhetetlen ez a teher ? Mert én képes vagyok bebizonyitani azt, hogy ez nemcsak súlyos, de elviselhetetlen is. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Itt van 41 törvényhatóság felirata, a melyeket ismertetni nem kMánok. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha azonban kívánják, szívesen megteszem, ha eltart három óráig is. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jó, de azt kívánta, hogy két órakor végződjék a tárgyalás. (Zaj a baloldalon.) Várady Károly: HMatalos dolgok ezek és csak azt vagyok bátor a miniszter urnak különösen megjegyezni, hogy a magyar vármegyék a magyar állami élet biztosítékai, a melyek olyan helyzetben, a mikor nyilatkozataik megfontolandók, a mikor nagy viták vannak, nem jönnek hazugságokkal a ház elé, hanem megfontolják, hogy mit mondanak. (Igaz! TJgy van! a baléi a szélsobaloldalon.) Nézzük, hogy a miniszter ur azon álláspontjával szemben, a mely szerint ez a teher nem elviselhetetlen, csak súlyos, kinek van igazsága? Itt van mindjárt Arad város felirata. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Arad vármegye felterjesztése, csak egy részét olvasom, a következőket mondja (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon. Olvassa): »Mindezek összegezésével több, mint 15.000 főnyi véráldozatot kMan ujabban a hadügyi kormányzat, mihez ezen ujoncztöbblet eltartására szükségeltető pénzáldozat is járul. Az ország évről-évre súlyosbodó gazdasági helyzetét figyelembe véve, a hadsereg békelétszámának ily exorbrtáns felemelése épenséggel nem indokolt, s egyáltalán nem áll arányban az ország teherviselési képességével. Az ország görnyed a katonai kiadások terhe alatt, melyek évről-évre aggasztó módon emelkednek, mig a közgazdasági viszonyok évről-évre ijesztő módon rosszabbodnak. Ilyen körülmények között 15.000 főnél nagyobb számú munkaerőnek a produktív gazdasági tevékenység teréről való elvonása oly beláthatatlan gazdasági kárát képezné az országnak, mely méltán kelt aggodalmat minden hazafiban az iránt, hogy nem érkeztünk-e el azon pontig, melyen túl már az országot a közgazdasági összeomlás és megsemmisülés veszélye fenyegeti, mely veszedelemmel szemben a hadsereg harczképességének tervezett kifejlesztése alárendelt jelentőségűvé válik. Azon mély aggodalmat, melyet e két törvényjavaslat előterjesztése országszerte okozott, teljes mértékben osztja városunk közönsége is.« Azt mondja továbbá a felirat, hogy ezt jól megfontolta Arad városa és arra kéri az országgyűlést, hogy a nagyon mostoha gazdasági bajok figyelembevételével ezeket a javaslatokat, mint az országra károsakat, vesse el. (Helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Itt, van Pozsony városának felirata. Thaly Kálmán: Ez pedig eléggé pecsovics város. Várady Károly: Azt mondja, hogy nemzetünk, a mely súlyos gazdasági válsággal küzd, ujabb megterheltetésnek néz elébe, ezt ők helyesnek nem tartják és a székes-főváros feliratát legmelegebben pártolják. Itt vau Kecskemét város közönségének felirata. Azt mondja, hogy az ebből a javaslatból eredő rendkívüli súlyos gazdasági kártól eltekintve is. az állam lévén a jogok legfőbb őre, saját czélját tagadná meg, ha az önmaga által alkotott törvények alapján szerzett jogokat elvenné és a jogaikban bízó, ennélfogva a polgári életre már jórészt berendezkedett póttartalékosokat most élethMatásuk folytatásában a kérdéses törvényjavaslat elfogadásával megakadályozná. De nem titkolható aggodalmat érzünk az ujonczlétszám felemelésére irányuló törekvésekkel szemben is. A multak mulasztásait, hátramaradásunkat elsenyvedt gazdasági erőink mellett a huzamosan tartó békés időszakban sem pótolhatjuk és az ország gazdasági erejét egyfelől a századokon át folytatott kényszerű mulasztások pótlása, másfelől a nemzeti állam kiépítésének szükségessége akkor is teljesen igénybe vette volna. Ezeket — azt mondja — nem panaszképen hozzuk fel, hanem, midőn az ország egész lakossága a megélhetés legsúlyosabb gondjaMal