Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

132 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. patok«-ról, » magyar sorhadi csapatok«-ról szólanak, és csak az 1875-diki LI. t.-ezikkben szerepel először a »közös hadsereg« kifejezés. Akkor fordult tehát először elő ez a kifejezés, a midőn a t. miniszter ur, a ki 1872-ben államtitkárrá lett, már kissé megmelegedett az államtitkári székben; 1875-től kezdve megtagadják azt, a mit a megelőző hét esztendőn keresztül fentartottak. (Ugy van! a szélsöbalolóldalon.) Hét esztendő után tehát az ujoneztörvényekben sincsen szó magyar sorhadi csapatokról, magyar hadseregről, hanem mindig csak közös hadseregről. Természetes, hogy ez ellen nagy felzúdulás támadt, hiszen közös hadsereg nincsen, mert abba a magyar jelleg nincs beoltva, ott semmi sem magyar, csak a pénz és a katona, (ügy van! a szélstíbaloldalon.! Mikor azonban a miniszter ur 1884-ben miniszterré lesz és ezen állásában is megmelegszik, akkor már, 1887-től kezdve állandóan megtagadják a 67-iki alkotóknak művét és mindig a »közös hadsereg« kifejezést használják. Ez helytelen, mert közös hadsereg nincsen és az 1867 : XII. t.-cz. sem azt mondja, hogy a hadsereg közös, hanem, hogy a hadügy közös. Erről szól háromszor is a 11., 13., 14. § okban, hogy van magyar hadsereg, és ez mint az egésznek kiegészítő része él és létezik. A közös hadsereg tehát a 67 jki törvényben nincsen és ebből nekem senki kimagyarázni nem fogja, mert csak a hadügy közös és ez is csak részben, mert a vezérlet, vezénylet és belszervezet közös, a hadrendszer, az ujonczmegajánlás már nem közös, ez tisztán magyar. (Ugy van! a. szélsöbaloldalon.) Ezek szerint, a mit a t. miniszter urnak bizonyára hathatós közreműködésével 1875-ben kezdtek és 1887-től fogva állandóan folytattak, az a magyar közjognak nem felel meg, mert én határozottan tagadom azt, hogy közös hadsereg léteznék, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ott a magyar jelleg teljesen hiányzik, a mi lobogónk, nyelvünk, czimerünk ott egyáltalában nines meg és a miniszter ur maga sem tud magyarul. (Mozgás jobbfelöl.) Nem lehet tehát azt mondani, hogy közös hadsereg volna, mert hiszen csak az elvek közösek. Befejezzem vagy folytassam beszédemet? (Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak folytassa, nagyon érdekes. (Derültség.'. Várady Károly: A miniszter ur . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon '• Nem vagyunk negyvenen' Egy hang a jobboldalon: A függetlenségi párton nagy az érdeklődés, összesen heten vannak!) Ráth Endre: Aránylag azért mégis többen vagyunk, mint odaát. Várady Károly: A t. miniszter ur javaslatát különféle indokokkal támogatja. Azt mondja, hogy a létszám nem elégséges, a változott viszonyok folytán jelentékenyen emelkedett a szükséglet a népszámlálás és az utolsó állítás eredménye szerint, a tábori taraczkütegek létesítése folytán szükséges az ujonczok felemelése, uj hajótipusok és az eddigi békelétszám kiegészítése, valamint a tényleges póttartalékosok szabadságolása^ Ezt a hat indokot láttam a javaslatban. Én azonban mégis azt tartom, hogy elégséges a mi mostani hadseregünk és igy a t. honvédelmi miniszter urnak nem lehet azzal érvelni, hogy nem elégséges. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nézet dolga! Várady Károly: Nem egészen a nézet dolga, mert igazolni tudom, hogy elégséges, mert el kell azt ismernünk, a mit előadtam, hogy tudniillik folytonosan emelték az ujonczlétszámot 1868-tól és nem múlt el egyetlen egy ülésszak sem, a mikor ne szerveztek, ne csináltak volna valamit. Hiszen ha csak 1888—89-tői tekintem és veszem figyelembe a dolgokat, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) mindig uj szervezéssel találkozunk. Igaz-e, miniszter ur, hogy pl. 1889-ben egy vasúti és négy bosnyák zászlóaljat állítottak fel; 1890-ben megint négy bosnyák századot és egy dragonyos ezredet is szerveztek; 1891-ben megint négy bosnyák századot létesítettek és emelték a szekerészek létszámát ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van ! Madarász József: Elég rosszul van! Várady Károly: Igaz-e, hogy 1892-bennégy bosnyák századot, öt szekerész századot állítottak fel és 25 ezrednek a létszámát emelték; hogy 1893-ban megint bosnyák századot állítottak fel és reorganizálták a tábori tüzérséget, a császári vadászokat, utászokat és szekerészeket; hogy 1894-ben hasonlóképen van a dolog; hogy 1895-ben emelkedett a szekerészek létszáma; hogy 1896-ban és 1897-ben megint uj bosnyák századokat szerveztek? Szóval igy ki lehet mutatni, hogy folytonosan emelték a létszámot és szervezték a csapatokat ugy, hogy a mint kimutattam, 6000-rel emelkedett az ujonczlétszám előzőleg. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Többen azzal érveltek, hogy nem elégséges a haderő, mert a külföldi államok tovább haladtak. Ezt a példát azonban én nem fogadom el, mert katonai elv az, hogy az ujoncz és általában a békelétszám stb. megállapításánál nem elégséges csak a külföldi példák után menni, hanem tekintetbe kell venni az országnak pénzügyi helyzetét is. Tekintetbe kell venni a politikai helyzetet, és hogy nemcsak tisztán a militárizmusnak a szájaize szerint, hanem országos szempontból is kell mindent tárgyalni. Szerintem tehát nem igaz, nem helyes az, hogy azért, mert a külföldi államok talán tovább mentek, mi is tovább menjünk és majmoljuk a külföldet, mert én azt állítom, hogy ha a t. miniszter ur levonja pl. az orosz, franczia vagy német haderőnél azt, a mi a gyarmati politikára esik, akkor nem lehet azt