Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

130 212. országos ülés 1903 február 2l-én, szombaton. háromszorosan is benne van a magyar hadsereg, mint ilyen és ha igy van, akkor kötelessége a magyar törvényhozásnak, hogy azt teljesen meg is oltalmazza, hogy annak semmi részében ne lehessen azt mondani, hogy benne a magyar hadseregről nincsen szó, hogy azt minden részében kiépítse, és hadat üzenjen azoknak, a kik azt akarják, hogy az a magyar hadsereg csak jelző legyen, ne pedig közjogi és élő katonai szervezet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Egy rövid visszapillantást kívánok vetni az országgyűlések történetére, a mikor a magyar nyelvet elsikkasztották a magyar hadseregben. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ezt első sorban az tanúsítja és igazolja, hogy 1722-től 1848-ig, tehát körülbelül 130—150 évig, alig volt 28 országgyűlés, több, mint 100 éven át egyáltalában nem volt, és így hosszú éveken keresztül a magyar nemzetnek nem volt alkalma kilépni. De akkor, a mikor a háborúk folytak, a mikor a dinasztia előlépett azzal, hogy ennyi és ennyi pénzre és ujonezra van szüksége, akkor egyetlen egy esetet sem mulasztottak el őseink, hogy megragadják aa alkalmat egyrészt arra, hogy a magyar nemzetnek jogait a magyar hadsereghez megoltalmazzák, másrészt, hogy a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesülését is sürgessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van Szederkényi Nándor munkája, (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélsöbaloldalon : Olvasd fel az egészet! Derültség.) ő összeállította a magyar hadi intézmény történetét és közjogi állapotait és j>ontról-pontra kimutatja, hogy 1712-ben, utána 1729-ben, 1741-ben, később 1751-ben, továbbá 1761-ben, 1790-ben, 1791—92-ben, 1802-ben, 1805-ben, 1807-ben, 1808-ban, 181]-ben, 1825-ben, 1830-ban, 1832ben, 1836-ban, 1840-ben, 1847—48-ban, valahányszor csak magyar országgyűléseket tartottak Magyarországon, 1741-től kezdve a magyar hadügyek mindig szőnyegen forogtak. Mert a mit gróf Apponyi Albert is kMánt, a mit mi mindannyian kívánunk, hogy legyen magyar szolgálati nyelv, magyar vezényszó, azt többször, igen sokszor követelték és egyetlen egy országgyűlést sem tud nekem mutatni senki, a melyen a hadügyek és azokban Magyarország hadi érdekei ne lettek volna kifejtve. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Sőt a mi elődeink folytonosan arra törekedtek és addig egyhangúlag a országgyűlések mind azt követelték, hogy a magyar nemzeti érdek, a magyar nemzetnek típusa, jellege, egyénisége a magyar hadseregben folytonosan kidomborittassék. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugy hogy, t. ház, valóban csodálkoznom kell azon a rettenetes fordulaton, és igazsága volt Kossuth Lajosnak, midőn azt mondotta, hogy lejtőre csúszott 1867-ben a magyar parlament többsége. Míg ugyanis azelőtt, századokig, minden országgyűlés többsége a mellett foglalt állást, hogy a magyar nemzet hadserege teljesen magyar intézmény legyen, illetőleg, hogy teljesen magyarrá váljék; addig 1867 óta akadnak egyes politikusok, a kik nem restéinek itt felszólalni a végből, hogy a német vezényleti nyelvnek propagandát csináljanak, hogy azt védelmezzék, sőt hogy azt jogosnak állítsák. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Minthogy közeledik a két óra, nincs időm arra, hogy mindent felolvassak: hanem azért bele akarom iktatni a mai naplóba azt, hogy miként bántak a Habsburgok a múlt században az országgyűlésekkel, és hogy mennyi ideig szüneteltették ezen országgyűléseket. Jól tudták ugyanis azt, hogy mihelyt azt az országgyűlést megnyitják, annak első és legnagyobb sérelme a hadügyi kérdés lesz; hogy azt fogják hevesen tárgyalni, és folyton fogják követelni az e tekintetben fennálló sérelmek orvoslását. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) így 1711-től 1722-ig 10 év telik el, a mely idő alatt alkalom sem adatik a nemzetnek arra, hogy a hadseregre, s általában a hadügyre vonatkozó nemzeti kívánalmait érvényre juttassa, mert ez idő alatt: t. i. 1711-től 1722-ig országgyűlést nem tartanak. Azután ismét 29 esztendő következik, mert 1751-ig újból nincsen országgyűlés. Azután ismét 13 esztendő telik el, a nélkül, hogy az országgyűlést egybehívták volna, mert csak 1764-ben hívják össze ismét. 26 esztendő következik ezután: 1764-től 1790-ig, a mikor megint teljesen szünetel a magyar törvényhozás. Pap Zoltán : Bezzeg összehívták az országgyűlést, ha háborúval szorongatták őket ! Várady Károly: 1792-től 1802-ig megint 10 év telik el, a nélkül, hogy országgyűlést tartanának. 1803-tól 1805-ig ismét szünetel a törvényhozás működése; azután 1805-től három év telik el, mig ismét összehívják az országgyűlést, s az ezután két évi, majd egy évi megszakítással működik. 1814-től 1825-ig, tehát 11 éven keresztül ismét szünetel az országgyűlés. 1825-től 1830-ig hat esztendő telik el, a mely idő alatt szintén szünetel a törvényhozás, ép ugy, mint 1830-tól 1836-ig. 1836-tól 1840-ig négy év telik el, 1844-től 1847-ig pedig három év, a nélkül, hogy az országgyűlést összehívták volna. Hogy 140 esztendőből 110 esztendeig nem hívták össze az országgyűlést, ennek az a magyarázata, hogy meg akarták akadályozni azt, hogy a hadsereg kérdésében a nemzet kívánalmai szerint intézkedjenek, mert e kérdés épen ugy, mint sok más sérelem, állandóan szőnyegen forgott, s azt hiszem, hogy mai nyomorúságos állapotunknak is egyik fontos oka a korábbi országgyűlések állandó szünetelése. (Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy mi történt az egyes országgyűléseken; pedig tanulságos volna ezeket itt előadni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Csak azt az egyet hozom fel, hogy 1715-ben, a mikor megalkották