Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. 127 sorolta fel az ügyeket, a melyekben a magyar nyelv kötelező; hogy a század elején a nemzeti nyelv fontosságát nem értették; hogy czélszerüségi okokból történt a német nyelv behozatala, hogy a seregből babiloni torony ne váljék; az ország legfőbb érdeke, hogy megvédje magát és egységes szolgálati nyelvvel ezt jobban teheti. Második beszédében pedig azt mondja, hogy fő és lényeges tétele az, hogy a király jogosan állapította meg a szolgálati nyelvet, és ez a megállapítás czélszerü volt. Van dinasztikus politika Magyarországon, és mielőtt azt fejteném ki, hogy van, arra akarok megfelelni előbb, miért van dinasztikus politika, Azért van, t. ház, mert fájdalom, igen sok magyar ember addig, a még a közélet fórumára nem kerül, elfogadja a magyar igazságot, de a mikor a fórumra kerül, akkor beleesik az u. n. morbus hungaricus-ba, a magyar betegségbe, és igyekszik azt, a mit előzőleg helyeselt, szMe mélyére eltemetni, és csatlakozik ahhoz az állásponthoz, mely mindennek, csak magyar érdekűnek nem nevezhető. Thaly Kálmán: Az ilyenek nem is Bodostóban halnak meg! Várady Károly: Azt mondja gróf Andrássy Gyula, hogy nincs dinasztikus politika ma Magyarországon. Legelőször is a közelmúltba fogok visszatekinteni annak igazolására, hogy igenis van, és pedig azért, a mint gróf Andrássy Gyula, az atya, mondotta 1889-ben: »A múltból láthatjuk meg a jövőt. Id. gróf Andrássy Gyula ugyanis 1889-ben igy szólt: »Deák Ferencz 1861-ben azt mondotta, hogy vessünk fátyolt a múltra. Bölcsen volt ez mondva akkor, tekintve, hogy mily közel volt ez a múlt. De a mikor távolabbra esik, azt tartom, hogy a múlt nem arra való, hogy fátyolt vessünk rá, hanem arra, hogy tanuljunk belőle. A fátyol, a mely a multat borítja, elfedi a jövendőt; ha fellebbentjük, látni fogjuk a jövendőt is.« Hát lebbentsük fel a multat. Mondom, t. ház, abból a szempontból egyelőre, hogy van-e dinasztikus politika Magyarországon, vagy nincs, csak 1848-ig akarok visszatérni. (Halljulc! Halljuk! a széls'íbaloldálon.) A mikor "Wmdischgrätz 1849-ben, február 26-án győzelmet aratott Kápolnánál, (Mozgás a szélsobalóldalon.) valami nagy győzelem nem volt, megjelent 1849. márczius 4-én a birodalmi alkotmány, az egységes és osztatlan osztrák császárság magna chartája. Vájjon nem dinasztikus politika volt-e ez ? Majd elérkezem a mai állapotra is. Később 1849. márczius 23-án, miután a novarrai csata megtörtént, előállt Magyarországon oly 10 esztendő, amelyben a magyar nemzetet németül kormányozzák, németül rendszabályozzák, nyúzzák, zsarolják. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ez tart 1859-ig. Ez sem dinasztikus politika? Ez sem az volt? Tán a magyar nemzetnek állott érdekében, hogy elborítsa a német áradat ? (Ugy van! Ugy van ! a szélsobalóldalon.) 1851, év végén megint eltöröltetik a 49-es alkotmány és kibocsáttatik az osztrák császárság országai berendezéseinek alapelve, a mely szerint Magyarországot hétfelé törik és még a nevét is kitörölik. (Égy Jiang a szélsobalóldalon : Ez a császári politika!) Tessék megmondani akárkinek, vájjon ez nem volt-e szintén dinasztikus politika? De a mint 1859-ben fordult a koczka, a mint Magenta és Solferino bekövetkezik, a mint tehát a dinasztikus érdek csillaga kezd hanyatlani, mindjárt más szél kezd fújni. Már 1860-ban először Bachot mentik fel állásától áprilisban, szeptemberben pedig Albrecht főherczeget. Kiadják az 1860-iki október 20-iki diplomát, kiadják a pátenst és sietve hívják össze a magyar országgyűlést 1861. április 2-ára. Tehát ha nagy erő volt, ha a szerencse kedvezett, akkor mindig csak a dinasztikus politika volt Magyarországon az irányadó; csak ha balcsillagzat felé fordult a dinasztia sorsa, akkor siettek Jó későn a magyar országgyűlést összehMni. És a mint megint változott a helyzet, megint széjjeloszlatták az országgyűlést, hogy aztán ismét összehívják. Teljesen objektíve mondtam el az eseményeket, t. ház, az 1848 — 6I-ig terjedő időszakból : mikor a dinasztia érdekeire nézve kedvezők voltak az állapotok, akkor a dinasztikus politika volt az irányadó és mikor csillaga hanyatlik, akkor kezdenek Magyarország nemzeti érdekeMei is foglalkozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Már most menjünk tovább, mert tartom magam ahhoz az alapelvhez, hogy a múltból lehet a jövendőt megismerni, a mint ezt gróf Andrássy Gyula, az atya mondta. Mikor Cavour 1861-ben meghalt, a magyar országgyűlésnek rögtön vége lesz. Tudjuk mindnyájan, hogy Cavour egyik leghatalmasabb ellensége volt a Habsburg-ház dinasztikus törekvéseinek. A mint pedig feltűnik a láthatáron Bismarck, akkor már 1865 és a biarritzi találkozás óta megint más szellők kezdenek lengedezni, megint összehívják a magyar országgyűlést 1865 deczember 10-ére, Amikor azután bekövetkezik Königgrätz illetve Szádova, s a mikor már elvesztette a dinasztia ugy olasz mint német birtokait és prímát asságát, akkor végre rááll a 48-as törvények alapjára, de csak részben. Ebből a múltból láthatjuk, t. képviselőház, azt, a mit levezettem már 1867-ig, hogy igenis van dinasztikus politika. De hát kérdem én, hogyha nem volna dinasztikus politika, a mint gróf Andrássy Gyula képviselő ur állítja Beőthy Ákos képviselőtársammal szemben, akkor miért nem esketik meg a magyar hadsereget a magyar alkotmányra ? (Ugy van ! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Lehet-e képzelni, hogy más oka volna ennek, mint egyedül és kizárólag az, hogy a