Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-212
126 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. Második megjegyzésem az, t, ház, — és sajnálom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur nincs itt. de talán a t. előadó ur is lesz szíves kérdésemre válaszolni — hogy nekem ennél a javaslatnál első sorban az tűnt fel, s azon csodálkozom, hogy miként lehetett ezt a javaslatot előterjeszteni, a mikor ez a t. szabadelvű párt és a kormány 34 esztendős ujonczozási politikájával ellenkezik! (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha megfigyeljük Magyarországnak 1867 óta folytatott ujonczozási politikáját, ugy azt találjuk, hogy ez a javaslat a kormánypártnak 34 éves tradiczióMal ellenkezik. Az ujoncz-törvényekből ugyanis a következőket lehet megállapítani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Megállapítható azokból, hogy az ujonczlétszám 1868-ban 38.000 volt; 1869-től 1872-ig felemelkedett 39.339-re, tehát négy év alatt 1339 ujoncz-többlet állott elő. 1873-ban az ujonczok létszáma 39.829 volt, vagyis egy év alatt 490-nel szaporították. 1874-től 1880- ig az ujonczok létszáma 40.933 volt, tehát hét éven át mindig 1104-gyel volt több az ujonczkontingens. Áz 1881-től 1888-ig terjedő időben 39.552-re szállt le az ujonczok száma, tehát 381-gyel volt kevesebb nyolcz éven át az ujonczlétszám mint azelőtt. 1889-től 1890-ig 42.711 volt az ujonczlétszám, tehát két éven át 3159-el volt több az ujonczok létszáma. 1891-től 1901-ig 43.889 volt a létszám az 1890. évvel szemben, tehát tíz éven át 1178-al volt több az ujonczok létszáma. 1902-ben 44,076 volt az ujonczlétszám, tehát 1901-ről 1902-re 187-tel emelkedett. Ha már most ezen többletszámokat összeadjuk, kitűnik, hogy 34 év alatt az ujonczlétszám 6000 ujonczczal szaporodott. Ezt nem lehet elvitatni, mert 1868-ban 38.000 volt az ujonczlétszám, 1902-re pedig 44.076-ra emelkedett. Természetesen tisztán a magyarországi ujonczlétszámról beszélek, és nem az osztrákról. Münnich Aurél előadó: 1889 óta mindig változatlanul 43.889 volt az ujonczlétszám csak a népszámlálás okoz különbséget. Várady Károly: Nem ugy áll a dolog, 1901-ig kevesebb volt, csak 1901-től volt 43.889'. Ez hiteles adat; ezt törvényekből írtam ki, ezt tehát nem lehet megczáfolni. Ha egy ország 34 év alatt ujonczlétszámát 6000-re emeli, és most egyszerre 13.000 főnyi emeléssel állnak elő, akkor kérdem, hogy lehessen ezt megérteni ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vagy előbb nem volt jó az urak logikája, a mikor 38.000-ről lassan haladtak fölfelé 6000-rel, vagy most nem jó, a midőn egyszerre 13,000-reí haladnak fölfelé. Münnich Aurél előadó: Változatlan! Csakis a népszámlálás okozza a különbséget, egyébként abszolúte semmi nem változott! Várady Károly: Hát miért nem tetszik most is megelégedni a népszámlálás eredményeMel ? Nem áll ez, mert hiszen csak a kerekszámu esztendőkre 80—90 és 1900-ra történt kiegészítés. Akkor kerekítették ki, de közben nem és ha 34 esztendeig összesen 6000-rel szaporodott, most miért szaporodik egyszerre 13.000-rel? Mi ennek az oka ? Ugyebár előadó ur, nem tud erre határozottan válaszolni ? Münnich Aurél előadó: Dehogy nem! Kossuth Ferencz: Hát akkor válaszoljon! Várady Károly: Az mégis csak ellenmondás, hogyha 34 évig ezt a politikát követik és most egyszerre emelik . . . Münnich Aurél előadó: 1889 óta nem emelkedett jobban! Várady Károly: Vagy eddig is jobban kellett volna emelni, vagy pedig most sem lett volna szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a honvédségi ujonczlétszám. 1889-ben 1 .500 volt, most egyszerre 3000-rel fel akarják emelni. A mig tehát a közös hadseregnél az emelést megelőzőleg 150 százalék volt az emelés, addig ez a honvédségnél 25 százalékot tesz ki, a mi teljesen helytelen dolog, bármily sokat vagdal óznak itt külföldi példákkal. Előttem vannak Olaszországnak adatai, a hol szintén nem emelték folytonosan, hanem p. o. 1894-ben Olaszország leszállította a maga ujonczait 100.067-ről 80.650-re, 1896-ban 87.156-ra és 1898-ban már 96.000-re. Szóval nem találunk bizonyítékot és példát a külföldi államok eljárásában sem. Én ezt csak előzetesen jegyeztem meg, hogy mi tűnt fel nekem leginkább ennél a javaslatnál. Most át kívánok térni gróf Andrássy Gyula ur beszédére és hogy erre áttérhessek, a menynyire tehetségemtől telik: tisztázni kívánom azt a közjogi kontroverziát, helyesebben konfúziót, a melyet a t. képviselő ur beszéde előidézett. (Halljuk! Halljuk!) Többen foglalkoztak már ezzel a beszéddel, hanem ugy tapasztalom, hogy nem minden részét nézték meg ennek a beszédnek. Igaz, hogy nehéz ezzel a beszéddel foglalkozni, mert — jó értelemben mondom — meglehetősen fiiikus beszéd volt, ugy hogy igazán foglalkozni kell vele, hogy az ember kihámozza belőle azokat, a miket érintenie kell. Beszédében a következő elveket találtam: (Halljuk! Halljuk !) Ha tévednék és tetszik neki leereszkedni hozzám, majd megmondja, hogy nem helyes, de ón így fogtam fel. Ezeket az elveket találtam a beszédében: (Halljuk! Halljuk!) Nincsen dinasztikus politika. Ez az egyik főtétele, hogy Magyarországon nincsen dinasz;tikus politika; a mi pedig, mint később rá fogok térni, a képzelhető legnagyobb valótlanság. További tétele az, hogy az 1867: XII. törvényczikkben. a »magyar hadsereg* kifejezés csak jelzője annak, hogy mMel rendelkezik a magyar állam, továbbá, hogy a magyar hadsereg csak abban az értelemben magyar — és ez nagyon érdekes — mert magyar törvény kötelezi a hadi szolgálatra. Hogy a német szolgálati nyelv törvényes, mert a mikor a német nyelvet szolgálati nyelvvé tették, a törvényhozás csak taxatíve
