Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-208
208. országos ülés Í903 február 17-én, kedden. 7 áll, csak fokozatosan adják be a nemzetnek, 1889-ben még a költségek tekintetében százezrekről beszéltek és milliókat vettek el a nemzettől. Barta Ödön: Tudták előre! Thaly Ferencz: Ennek a nemzetnek anyagi érdekeMel űzött könnyelmű játéknak egyszer már véget kell vetni. Hisz itt már nem a polgárok jóléte és szabadsága a czél, t. báz, a meljért alakul maga az állam, banem itt már önczél maga az állam, és benne az állam az államban: a hadsereg, mely igazán olyan mint a bitregében Cbronos, mely felfalja saját gyermekeit. A mellett, bogy a fiatal, munkabíró népet elvonja a nemzeti produktív munkától, a természetes kitartókat kitartottakká teszi, valósággal utazik a népnek filléreire. (Igaz! Ugy van ! a szélsobalóläalon.) A militarizmus, t. báz, jelenlegi elfajult alakjában valósággal szülőanyja a szocziálizmusnak, okozója a kMándorlásnak. A nép, a mely megélhetési viszonyában meggátoltatik, vagy kMándorol boldogabb hazába, vagy szaporítja azon elkeseredetteknek számát, a kiknek hol kérő, de ma már legtöbbször követelő hangjait csak azok nem akarják meghallani, kik süketek az alulról jövő kívánalmakkal szemben. Hogy e dolgok idáig fejlődtek, t. ház, hogy a mértéktelen katonai követelések nem hogy szünetelnének, de folyton-folyvást erősbödnek, ebben, t. ház, nagy része van annak a pénzügyi politikának, a mely a helyett, bogy a nyomasztó, súlyos terheknek enyhitésére sietne, a kíméletlen adóprésnek eredményét és feleslegét hMalkodva tárja a katona körök felé és növeli azoknak annélkül is eléggé nagy étvágyát, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Én nem hiszem, t. ház, hogy volna még egy ország ezen a világon, hol oly nagy volna a különbség a nemzetnek háztartása és magának a nemzetnek anyagi ereje között, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) a hol folytonos pénzügyi feleslegekkel dicsekednének akkor, midőn másfelől inségmunkákra és folytonos ínségtörvényjavaslatokra van szükség, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a midőn a napi kenyeret is úgyszólván csak alamizsnával bírjuk a polgárok százezreinek biztosítani (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és midőn a folyton-folyvást erősbödő és fokozódó kMándorlás megakadályozására ós ellensúlyozására egyik kongresszus az országban a másikat követi. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Hiszen nincs ma már úgyszólván egy osztálya sem ennek a nemzetnek, mely létfeltételeiben meg ne volna támadva, el ne volna adósodva. Nap-nap után küzködik a léttel az állami, törvényhatósági, községi, egyházi, iskolai, mindenféle Isten tudja miféle közvetett és közvetlen adók terhe alatt a mezőgazda, iparos és a kereskedő egyaránt, egymást okolva és egymás ellen küzdve közös bajaikban. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Itt Van, t. ház, egy, a természettől gazdagon megáldott ország, melynek lakossága értelem, szorgalom és ügyesség tekintetében is bátran kiállja a versenyt a többi népekkel; de szegény és elmaradt, mert egy hibás politikai rendszernek áldozata. (Ugy van! a szélsőbaloldalon!) Kihasználva, kizsarolva, mint gyarmat kénytelen tűrni, hogy erején felül késztetik oly czélok és hatalmi érdekek támogatására, melyek nem a nemzet czélját, nem a nemzet érdekét szolgálják. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Hiszen, eltekintve még nagy nemzeti érdekeinktől is, nem-e szerencsétlen, rövidlátó politika az, mely folytonosan teherszolgáltatásokat, folytonosan áldozatokat követel a nemzettől, de viszont megtagadja az eszközt attól, hogy a nemzet magának uj erőforrásokat szerezhessen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Hiszen ennek a szegény országnak, melyet már fizetett hMatalnoka is Ausztria Kinájának mert nevezni, — a mint azt gróf Zichy Jenő képviselőtársam itt a múltkor felhozta, — ennek a szegény országnak ma már léte, állami exisztencziája a földnek egy évi termésétől, annak sikerétől van függővé téve. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Egy rossz termés, — ne adja Isten, — és rosszul épített kártyavár módjára dől össze a nemzet utolsó erőfeszítésével elért pénzügyi egyensúly. (Ugy van! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Hogy önálló vámterületet nyerhessünk, hogy virágzó ipart teremthessünk, azt nem szabad, azt nem engedik meg Bécsben, mert akkor a kedves Ausztria elszegényedik, és ki tudja, — az ördög nem alszik, — egy anyagi erőre kapott Magyarország még talán vissza találna emlékezni arra a végtelen sok százados jótéteményre, melylyel Bécsben elhalmozták és kedve kerekedhetnék viszonozni azokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Maradjon tehát csak gyarmat, Ausztria Kínája: minél több anyagi terhet, minél több hadügyi és udvari terhet reá, hogy elmenjen kedve még az élettől is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Gabányi Miklós: Ezt czáfolja meg valamelyik miniszter-kandidátus. Thaly Ferencz: Pedig ma már úgyszólván egy nagy kaszárnya az ország, a militarizmus ólomsulylyal nehezedik a lakosság megélhetésére. És midőn annyi a sürgős panasz, midőn annyi a kielégítést váró sürgős igény, midőn anyagi terheinek apasztását várja a nemzet a kormánytól és reformok alkotását minden téren, melyek a nemzetet megerősítsék, hogy ujabb századok viharaMal itt daczolhasson: akkor a kormány nem hallja a nép panaszos, kesergő jajkiáltását, nem érti meg ennek a nemzetnek, ennek az országnak óhajtását, terveit, törekvéseit, czéljait, hanem boldogítja ujabb katonai terhekkel. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.)
