Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

122 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. magyar ember, a ki ez előtt szemet hunyt volna és ha a mi külpolitikánk gyakran és igen sokszor szenvedélyes támadásnak volt is kitéve, nem azért támadták, hogy erélyes, nem azért, hogy túlságosan aktM, de ellenkezőleg szemére lobbantották, hogy erélytelen, hogy nem avatkozik be kellőleg, hogy nem áll szembe az orosz nagyhatalommal. (Felkiáltások a bal- és a szélsőhaloldalon: Hisz akkor Széll kilépett e miatt. Zaj a bal- és a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) B. Kaas Mor; Ment volna az ur le Bulgáriába ! Gr. Tisza István: Méltóztassanak nekem megengedni, bűnösebb könnyelműség nincsen és nagyobb csapást senki sem hozhat nemzetére, mint az olyan államférfiú, a ki merész külügyi politikát folytat megfelelő katonai erő nélkül. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert gondoljanak vissza a történelemre; (Halljuk! Halljuk !) a legnagyobb csapásokat a nemzetek azért szenvedték el, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) mert külügyi politikájuk olyan ambicziót mutatott, a melynek megvalósításánál a katonai erő azután csütörtököt mondott. (Egy hang a szélsöbáloldalon : Más vezetés kell! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) T. képviselőház! Azok az akut veszélyek háttérbe szorultak. A mi külpolitikánk legnagyobb és legteljesebb sikerét mutatja az, hogy ma olyan nehéz bebizonyítani ezen eszközöknek szükséges voltát, mert hiszen ma tényleg nyugalom és csend uralkodik, ha nem is a Balkánon, de összhang és egyetértés uralkodik abban a felfogásban, a melyet a legirányadóbb nagyhatalmak a Balkánon felmerülő kérdések megoldása körül tanúsítanak. (Egy hang a szélsöbáloldalon: Hát akkor minek a hadsereg szaporítása?) Mindjárt megmondom. Teljes joggal mutatott reá gróf Andrássy Gyula t barátom, hogy vájjon beállott volna-e ez a fordulat, ha erőseknek nem mutatkoztunk volna és vájjon fenmaradna-e ez a fordulat, ha elernyedne, elzüllene ez a katonai erő, a melylyel ez a monarchia most rendelkezik. íEllenmondások a szélsöbáloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) T. uraim, az orosz politikának ez a fordulata, (Halljuk! Halljuk!) nagy, üdvös és örvendetes dolog. De ki állhat jót róla, hogy állandó is lesz ? Vájjon azok az áramlatok, a melyek ott a régi évszázados tradicziók újrafelvételét kívánják, nem fognak-e egy Bzép napon újra túlsúlyra kerülni és vájjon nem lesz-e késő akkor szervezni a mi hadseregünket, vájjon nem fogunk-e késő bánattal bűnhődni akkor azért a könnyelműségért, hogy most a szervezkedésre, az erőgyűjtésre nem használjuk fel a béke korszakát. (Ügy van! Tetszés jobbfelöl,) És, t. báz, még egyet. A békének és nyugalomnak ezeket az esztendeit fel kell használnunk diplomácziailag is a Balkán-félsziget kis államaiban. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbáloldalon: Hol a diplomái•ziánk? Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nem hódítási szempontokból, nem azért, hogy hegemóniára tegyünk ott szert, de azért, hogy erősebbre húzzuk a bizalomnak azokat a szálait, a melyek kell, hogy meg legyenek azon kis államokban a mi monarchiánk iránt, (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Nincs monarchia! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Ehhez kettő kell. Az egyik az, hogy azok a kis államok bízzanak a mi czéljainknak őszinteségében és tisztaságában; (Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) bízzanak abban, hogy mi soha, semmi körülmények között, velük szemben mást nem akarunk, mint az ő valódi függetlenségüknek a megóvását. (Ugy van! TJgy van! jobbfélöl. Nagy zaj és félkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát a magunkét?) Hentaller Lajos: A másét akarjuk, s a magunkét nem ? (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Pap Zoltán : 0 is akarja a tágabb hazája függetlenségét! Gr. Tisza István: De másodszor szükséges az is, hogy azok a kis államok bízzanak a mi erőnkben, (Ugy van! Ugy van! jobbfélöl.) hogy tudják azt, hogy azokat a czélokat, a melyek iránt ők bizalommal lehetnek, képesek is leszünk megvalósítani ; hogy tudják azt, hogy a veszély pillanatában megtalálják azt a támaszt, a melyet bennünk keresnek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Minél erősebb, minél imponálóbb e monarchia katonai állása, annál eredményesebb, annál jobb külügyi politikát követhetünk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) És e külügyi politika czéljait annál nyugodtabban, annál biztosabban és annál kevesebb veszély mellett és a végeredményében annál kevesebb vér- és pénzáldozattal valósithatjuk meg. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter; Nagyon helyes! Gr. Tisza István: Hát ezért tartom én, hogy nekünk magyaroknak nem szabad a hadseregtől a szükséges eszközöket megtagadni, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbáloldalon: A magyar hadseregtől nem!) És engedjék meg nekem, épen a mai pillanatban, midőn, fájdalom, e monarchia másik államának belviszonyaiban, és a két állam közötti viszonyokban is bizonytalanság, tehetetlenség, a széthúzásnak annyi jele mutatkozik, épen a mai pillanatban nem kétszerte fontos-e az, hogy legalább katonailag erősek legyünk, (Ugy van! Ugy van! jobbfélöl. Felkiáltások a szélsöbáloldalon : Gazdaságilag legyünk erősek!) hogy ezek a, jelenségek a monarchiának akczióképességét kifelé ne csorbítsák ? (Ugy van! Ugy van! jobbfélöl) És ebben nekünk magyaroknak . . . (Zajos közbekiáltások a szélsöbáloldalon.) Pap Zoltán: A nemzettől és a császár nevében kérnek!