Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. 123 Elnök {csenget): Pap képviselő urat ismételve kérem, legyen szMes csendben meghallgatni a szónokot. (Fel-Máltások: Nem utoljára? Zaj.) Csendet kérek! Gr. Tisza István: És épen nekünk magyaroknak, a kiket annyi bizonytalanság és annyi veszedelem környez, épen nekünk hazánk érdekéből nem szabad elhomályosítani engedni azt a tényt, hogy a magyar nemzetnek létérdekei, politikai feladatai és aspirácziói közt és a dinasztiának jogosult hatalmi szempontjai közt teljes azonosság, teljes érdekközösség és egyetértés áll fenn. (ügy van! ügy van! jobbfelöl. Zagy zaj a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Igen, de csak a magyar dinasztiával szemben ! Az osztrákhoz semmi közünk ; ez a különbség! Gr. Tisza István: Komjáthy Béla t. barátom felpanaszolta beszédében azt, hogy gúnynyal illetik már ebben az országban azt, a ki a szabadságért és a magyar nemzet nagyságáért lelkesedik. ( ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Nem áll! Nagy zaj.) Krasznay Ferencz: Olvassák el a kormánypárti lapokat! Milyen czinikusan irnak róluk! Gr. Tisza István: Hát, t. képviselő urak, én lelkemnek egész erejéből tiltakozom ez ellen. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélscbaloldalon.) Jaj volna ennek az országnak, ha nagy zömében nem élne az a tudat, hogy a magyar nemzet nagy hMatásra, nagy czélokra van rendeltetve, a melyeket, ha elpusztulni nem akar, be kell váltania. (Igaz! ügy van! a jobb- és a baloldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk! a jobbés a baloldalon.) Senki a magyar nemzet jövőjéről, politikai rendeltetéséről és történelmi hMatásáról magasabb felfogással nem birhat nálamnál. Krasznay Ferencz: Ideálizmus kell! Gr. Tisza István: De engedje meg, t. barátom, ha nem akarunk álmok álmodói lenni, a mely álmokból irtózatos valóra ébreszthetne az élet kérlelhetetlen keze, (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) akkor a mi lelkesedésünknek a gyakorlati élet terén, annak küzdelmeiben, munkájában, áldozataiban kell gyümölcsöt teremtenie, akkor kerülnünk kell az elfogultság, a szenvedély szavát, kerülnünk kell mindent, a mi leköti, megzsibbasztja erőnket, akkor e nagy czél felé újult és újult erőfeszítéssel kell hívnunk a nemzetet, (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljak! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Zboray képviselő ur ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Gr. Tisza István: Ezek a szempontok vezetnek engem arra, hogy a törvényjavaslatot megszavazzam. Megszavazom felemelt fővel. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) nyugodt öntudattal, (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert meggyőződésem szerint ezzel teszek hazámnak, nemzetemnek szolgálatot. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Hoch! Hoch! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobbos a baloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Daniéi Gábor foglalja él.) Elnök: Méltóztassék helyoket elfoglalni. A folytatólagos ülést megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Hazafias kötelességet kívánok én is teljesíteni akkor, midőn a szőnyegen forgó javaslat ellen felszólalok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt foglalkozni kívánok Tisza István elhangzott beszédével, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) a melyre még azt sem mondhatom, a mit a politikai tréfálkozás gr. Andrássy Gyula képviselő ur beszédére mondott, hogy ez sikerült utóajánlat volt; mert az én felfogásom szerint a t. képviselő ur beszéde sem mint utóajánlat, sem mint más, a nemzeti szempontok figyelembevételével sikerültnek nem mondható.(ügy van lügy , van! a szélsöbaloldalon.) T. ház, ha valaki feláll, ráfordítja a szemét keletre és a keleti népek függetlenségéről beszél, ellenben megfeledkezik saját hazájáról, (ügy van! a szélscbaloldalon.) saját nemzetének, saját nemzeti érdekeinek megvédéséről, függetlenségéről, akkor én nem fogadom el az ilyen beszédet . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt elhiszem! Várady Károly: . . . olyannak, a mely sikerültnek lenne mondható, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) még abból a szompontból sem, a melyből elmondatott, annál kevésbbé a nemzeti jogok, a nemzeti érdekek szempontjából, (ügy van! ügy van! a szélsi'baloldalon.) Molnár Jenő: Nem is nekünk volt az szánva! Felfelé volt az mondva, Bécsnek! (Zaj a jobboldalon.) Várady Károly: T. képviselőház! Egész beszédem tulajdonképen válasz és czáfolat lesz gróf Tisza István képviselő ur beszédére is, azonban méltóztassanak megengedni, hogy a beszédre mégis egypár előzetes megjegyzést tegyek, (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) mert azt hiszem, sem én, sem t. függetlenségi képviselőtársaim nem engedhetjük meg egy pillanatra sem azt, hogy ilyen beszéd meg ne czáfoltassék és megjegyzés nélkül hagyassék. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. ház, az előttem szóló képviselő ur azzal kezdte beszédét, hogy ő azokra, a melyeket előtte már 47 ellenzéki képviselő elmondott — mert ő volt a 48-dik — vagy legalább azoknak legnagyobb részére ki nem terjeszkedik. Hát, t. ház, ki nem terjeszkedett, én ezt rögtön 16*