Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

116 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. eredvén, a ki ellen az összefórhetlenségi bizottság elfogulatlan eljárása irányult és a ki el lett marasztalva, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én tehát azt vagyok bátor indítványozni, hogy a ház helyezkedjék arra az álláspontra, hogy nem tartja szükségesnek tekintélyének megóvása^ végett ezen ügygyei tovább foglalkozni. (Elénk helyeslés.) Zboray Miklós: T. ház! Minthogy én előre is bocsátottam, hogy czélom az, hogy az ország szine előtt tisztáztassék, van-e alapja ennek a vádnak, vagy nincs, teljesen megnyugszom abban, a mit a t. miniszter ur mondott, (Helyeslés.) mert mindenki egyéni Ízlésére bízom azt, milyen fegyverekkel él, milyen fegyverekkel megy a küzdelembe. E felfogásban lévén, én sem osztom és látom, hogy a ház sem osztja, azt a modort. Ezért indítványomat visszavonom, (Helyeslés.) Elnök: Zboray Miklós képviselő ur indítványát visszavonván, határozat szüksége nem forog fenn. Következik napirend szerint az 1889:VI. t.-cz, 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Nyegre László jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István : T. képviselőház ! Én nagyon kérem mindazon t. képviselőtársaimat, a kik ezen vita folyamán már felszólaltak, hogy ne értsék félre és ne tekintsék az általuk mondottak kicsinylésének azt, ha azok legnagyobb részére kiterjeszkedni nem fogok. (Halljuk! Halljuk!) Engemet ezen magatartásomban kizárólag azon szempont vezet, hogy én azt tartom, miszerint az ország érdeke ugy hozza magával, hogy ez a kérdés kizárólag objektív alapon, kizárólag az ezen kérdés elbírálására döntő körülményekre való figyelemmel oldassék meg, ós hogy akkor teszek a közügynek szolgálatot, ha minden gyújtó anyagot igyekszem eliminálni beszédemből. (Helyeslés jobbfelöl,) Épen ezért mai felszólalásomban kizárólag egy kérdéssel kívánok foglalkozni, azzal a kérdéssel, a mely kimondottan, vagy hallgatagon, de tulajdonképen az ellenzéki oldalról felszólalt t. képviselőtársaim valamennyiének álláspontjánál irányadó. Veres fonalként húzódik ugyanis végig e vitán t. képviselőtársaimnak az a felfogása, hogy itt a magyar nemzettől idegen czélok, idegen érdekek részére követelünk áldozatot. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem tehát, hogy csakugyan ennek a kérdésnek a tisztázása lehet döntő az egész ügy elbírálásánál, mert idegen czélokért, idegen érdekekért egyetlenegy krajczárt és egyetlenegy ujonczot sem szabad megszavazni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ellenben, ha sikerülne bebizonyítanom azt, hogy igenis a nemzetnek ezt az áldozatot nem idegen czélokért, hanem saját politikai czéljaiért, saját érdekeiért, saját biztonságáért kell meghoznia, akkor igénytelen nézetem szerint ezt az áldozatot meg kell szavaznia mindenkinek, tekintet nélkül arra, hogy a hadsereg mai szervezete kielégiti-e vagy nem? (Ugy van! jobbfel"d. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Épen ezért igen röviden esem át azon közjogi vitán is, a mely a külön hadsereg vagy közös hadsereg körül kifejlődött, hisz álláspontomat méltóztatnak tudni. (Felkiáltások a szélsl'ibaloldalon: Ismerjük! Mozgás a jobboldalon.) A közös hadseregnek vagyok hMe, daczára annak, hogy készséggel elismerem, miszerint nagyon, nagyon sok előny rejlik a nemzeti politika szempontjából a külön hadseregben, a melyről le kell mondanunk, ha a közös hadsereg alapjára helyezkedünk, és daczára annak, hogy elismerem azt is, miszerint a közös hadsereg mai állapota korántsem felel meg azoknak, a követelményeknek, melyeket a magyar nemzet joggal táplálhat a külön hadsereg iránt. (Igaz! Ugy van!) Én azt hiszem, csak nyer vele az ügy, ha ezt a ház minden oldala elismeri. (Helyeslés.) Igen sok még a teendő, de azok a teendők nézetem szerint megoldhatók a közös hadsereg mai szervezete mellett is, mert azok a hadsereg közösségének lényegével ellentétben nem állanak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) így, gondolom, pártkülönbség nélkül kívánja minden magyar ember, hogy a magyar elem a közös hadseregben elfoglalja azt a helyet, mely őt joggal megilleti. (Helyeslés a jobboldalon.) Hozzáteszem, nagyon rövidlátó ember volna a hadsereg érdekköreiben az, ki ezt nem kívánná, ki ezt örömmel nem fogadná, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon) mert a közös hadsereg katonai ereje nyer azáltal, ha abba a magyar nemzet a maga egész akczióképességét, a maga egész tetterejét dobja bele. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ez eddig még meg nem történt, annak sok akadálya van. A legfőbb, a mire e vita folyamán is ismételve reámutattak, a katonai nevelő-intézetek szervezetében rejlik. Sok történt már azon irányban, hogy a magyar elemnek a hadsereg tisztikarába való bejutása megkönnyittessék. Itt lehet és kell is még többet tenni, s a magam részéről ugy nemzeti szempontból, mint a hadsereg harczképessége szempontjából csak örömmel járulnék hozzá minden ilyen ujabb lépéshez. (Helyeslés a jobboldalon.) De mi tagadás benne, sok a tennMaló abban az irányban is, hogy a magyar nemzet és a hadsereg körei közt az a kölcsönös rokonszenv és kölcsönös bizalom fejlődnék ki, a mely mindnyájunknak egyforma érdeke, a mely a hadsereg harczképessége szempontjából is óhajtandó. Krasznay Ferencz: A bizalom hiányzik odaát! Gr. Tisza István: Én elismerem, hogy odaát is vannak sokan, kikben még a régi reminiszczencziák élnek, melyek még nem tudtak nyomtalanul elveszni, de méltóztassék megengedni, ' könnyítsük meg ezen reminiszczencziák elmultát