Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. 117 azáltal, hogy megkíméljük a közös hadsereget oly igazságtalan támadásoktól, melyek föllazítják a hadsereg önérzetét. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj, ellenmondás és felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez nem logikus!) T. képviselőtársam, ha ez nem logikus beszéd, méltóztassék megczáfolni, állok elébe, de méltóztassék megengedni, hogy lehető objektMitással, jogomhoz és kötelességemhez képest indokoljam álláspontomat. (Halljuk ! Halljuk !) A hadseregben, nézetem szerint, sok még a teendő, de ezeket a teendőket elérhetőknek Iá tom a közös szervezet fentartása mellett is, (TJgy van! jobbfelölé) és bárhogy gondolkoznak t, képviselőtársaim — hiszen álláspontjuk szubjektív jogosultságát készséggel elismerem — kétségtelen, hogy a magyar nemzet többsége ma a hadsereg közösségét megbolygatni nem kívánja, (Egy hang a szélsobaloldalon: Aparlament többségei) tehát hosszabb időn át nem lehet kilátásuk arra, hogy a különálló hadseregre vonatkozólag reményeiket megvalósíthassák. (Egy hang a szélsobaloldalon: Próbáljuk meg!) Már most, ha igy áll a dolog és ha sikerül bebizonyítanunk azt, hogy a magyar nemzetnek érdekei a véderő fejlesztését megkívánják, akkor nézetem szerint a sürgősen szükséges katonai erőszaporitást nem lehet épen a magyar nemzet érdekében függővé tenni attól, hogy olyan szervezeti változások vitessenek keresztül, a melyek mindenesetre hosszabb időt kívánnak. (Ellenmondás a szélsobaloldalon. Ugy van! a jobboldalon.) Holló Lajos: Holnap kitűzhetik a magyar zászlót, holnapután pedig a magyar kommandót hozhatják be! Gr. Tisza István : A mely perezben t. képviselőtársam a képviselőház többségét meggyőzi álláspontjának helyessége felől . . . (Félkiáltások a szélsobaloldalon: III van a nemzet többsége! Elnök csenget.) ... de addig, míg az alkotmányos formák között megnyilatkozó nemzeti akarat nem t. képviselőtársaim álláspontján van, természetes, hogy alkotmányos, törvényes utón. a maguk — mondom, egyénileg teljesen jogosult — óhajtásait, meg nem valósithatják. (TJgy van! jobbfelöl.) Ezek után még csak egyetlenegy megjegyzést vagyok bátor tenni a közjogi kérdésekre vonatkozólag. T. képviselőtársaim igyekeztek igazolni azt, hogy még az 1867 : XII. t.-cz. alapjáról is Ítélve meg a helyzetet, a mai helyzet sérelmes, törvénytelen és alkotmányellenes. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem azonban, ezt a kérdést egy tényre való utalássaligen könnyű eldönteni. Az 1867 : XII. t.-czikket azok hajtották végre, a kik megalkották, ugyanazok a magyar államférfiak őrködtek a véderő szervezésénél, a kik döntő szerepet játszottak az 1867 : XII. t.-ez. megalkotásánál. Ugy szerveztetett ennélfogva ez a véderő, a mint azt ők kontemplálták akkor, mikor az 1867 : XII. t.-cz. megalkottatott. Méltóztassék visszagondolni az akkor lezajlott vitákra : sem azok, a kik az 1867 : XII. t.-czikket elfogadták, sem azok, a kik ellene szavaztak, azt a vádat, hogy a véderőnek egységes szervezete és vezérlete, ugy, a mint az életben megvalósíttatott, az 1867 : XII. t.-czikkbe ütközik, soha ebben az időben nem, állították. (Ellenmondás a, szélsobaloldalon) Állították azt, hogy az 1867 : XII. t.-cz. káros és sérelmes, de hogy a véderő szervezete ellentétben állana az 1867. évi XII. t.-czikkel, sohasem állították. Ugron Gábor: Minden ujonczmegajánlásnál ellenkező indítványt adott be a balközép! Gr. Tisza István: Ezek után áttérek arra a főkérdésre, a melyet — mint jeleztem — beszédem tulaj donképeni tárgyául választottam. (Halljuk! Halljuk!) És itt megkönnyíti feladatomat az, hogy a kérdésnek szorosan katonai oldala tulajdonképen vitán kívül van, hiszen azt azon t. képviselőtársaim sem állították — a mint hogy nem is állíthatták — a kik e javaslatot számos egyéb okból megtámadták, hogy a mi monarchiánk hadereje az utolsó 14 év alatt lépést tartott volna a többi európai nagyhatalmak lépésével. Ugron Gábor: Ez igaz, de a pénzt elköltötték ! B. Feilitzsch Arthur: Mások is! (Derültség jobbfelöl.) Boncza Miklós: De zabra! Gr. Tisza István: Azt hiszem, t. ház, az egyetlen tény , . . Rakovszky István : Gajáry ur hagyja a zabot! Gajáry Géza: Véletlenül most nem én szólcam közbe, de állok elébe! Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Gr. Tisza István: Azt hiszem, kétségtelen tény az, hogy a többi európai nagyhatalmak az utolsó tizennégy esztendőben többet tettek véderejük fejlesztése tekintetében, mint az osztrákmagyar monarchia. Ennek folytán a kérdés ezen részével foglalkoznom felesleges és ha sikerül tisztán politikai szempontokból, politikai okokból bebizonyítanom azt, hogy az osztrák-magyar monarchia hadserege meg kell, hogy maradjon az elsőrangú európai hatalmak haderői között, ha sikerül ezt bebizonyítanom a magyar nemzet érdekéből, a magyar nemzet szempontjából, akkor, azt hiszem, ezt a kérdést a mi javunkra dönti el. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) A kérdés tehát, a mely előttünk áll, hogy még egyszer formulázzam, az: szüksége van-e a magyar nemzetnek arra, hogy ez a monarchia, melyhez tartozunk, egy elsőrangú katonai hatalom legyen . . . (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nincs !) Pap Zoltán: Magyarország van itt, nem monarchia! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István: .. . vagy — hogy én is egy megszokott kifejezést használjak — magyar