Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. 115 férhetlenségi zsűri ítéletei ellen felhozni, mert mint a ház minden tagjának, ugy különösen ezen zsűri tagjainak egyéni jelleme és becsü­lete kétségen felül biztosítékot nyújt arra, hogy ugy ítélkeznek, a mint meggyőződésük diktálja. És akkor előáll Győrffy Gyula ur, és azt állítja erről a zsűriről, a mikor az általa beje­lentett egyszerű esetben, a melyben arról van szó, hogy mint jogtanácsos összeférhetetlen-e ez az állása a képviselőséggel vagy sem, és midőn 10 szavazattal 2 ellen dönt a zsűri, azt mondja: Hozzátok viszem véreim ezt az ítélkezést ; mert a zsűri nem megbízható, részrehajló és gyűlölet által vezéreltetik. T. ház! Ha ezt egy tanulatlan, beszámít­hatatlan egyén teszi, akkor sajnálkozom és ät­siklom felette; de ha ezt teszi egy olyan egyén, a ki intelligencziájánál fogva, de különösen azért, mert ennek a képviselőháznak a tagja volt és mert most is pályázik arra, hogy a képviselő­háznak tagja legyen, akkor legalább is el kell várnunk annyit, hogy sző emeltessék itt az or­szág szine előtt és rámutassanak arra, hogy ez a zsűri felette áll annak, hogy akár Győrffy Gyula, akár bárki más megvádolja. És miután egy szót sem hallottam itt az ország szine előtt, akár a kormány, akár az elnökség, akár az összeférhetlenségi zsűri elnöke részéről, a mely rámutatna arra, hogy: ime, te közvélemény, Győrffy Gyula ebben a levélben meg akar téged téveszteni, mert az nem felel meg a valóságnak, hogy ez a zsűri félszegül és elfogultan ítélke­zett, ép azért kénytelen vagyok megtenni indít­ványomat. Indítványom alapszik az 1878 : V. t.-cz. 269. §-án. Ebben a törvény azt mondja: »Ha a rágalmazás vagy becsületsértés az országgyűlés, annak valamelyik háza, horvát-szlavon-dalmát országgyűlés, azoknak bizottsága, vagy a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok, azok egyike, vagy valamelyikének küldöttsége ellen követtetik el: a bűnvádi eljárás hMatalból, de csak azon országgyűlés, ház vagy közösügyi bizottság felhatalmazása folytán indítványozható, mely megsértetett, vagy a sértett bizottságot, illetőleg küldöttséget megválasztotta.« Tekintettel arra, hogy a törvény megho­zása óta az uj eljárás folytán ezt az összefér­hetlenségi zsűrit a háztól nyert hatalmánál fogva az elnök nevezi ki, nehogy kétely merüljön fel, hogy a felhatalmazást a ház elnöke, vagy a ház adhatja-e meg, indítványomba is ugy vettem be, hogy adjon a ház, illetve ennek elnöke felha­talmazást a bűnvádi eljárás 91. §-ának meg­felelően az igazságügyminiszternek, hogy ezen, általam felolvasott nyilatkozatban foglalt sérté­sek megtorlása iránt a kir. ügyészség utján a törvényes lépéseket megtegye. Meg kell még jegyeznem, t. ház, hogy en­gem nem az az indok vezérel, hogy akár Győrffy Gyula ur megbüntettessék, akár egy bíróság ítélőszéke elé vezettessék, Nekem tökéletesen elég lett volna és elég volna az is, ha itt a ház tisztázná a kérdést, hogy lehet-e ennek a háznak a zsűrijét azzal vádolni, különösen a jelen esetben, hogy nem teljesítette hMatását ugy, a mint kell, mert nem akarom, hogy kor­tes-eszközül szolgáljon ez a levél, a mely a sze­gény népbe azt a tudatot olthatná, hogy kép­viselőjét meghurczolják, ártatlanul megvádolják, és visszaélve a bírói joggal és meggyőződéssel, büntetik. Ezért kMánom indítványom tárgyalását. (Helyeslés a baloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! (Halljuk.') Magától értetődik, hogy ha a t. ház az indítvány értelmében határoz (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök csenget.) és nekem utasítást adna, (Halljuk! Halljuk!) kötességemnek fogom tartani, hogy annak eleget tegyek, (Halljuk! Halljuk!) a nél­kül természetesen, hogy garancziát vállalhat­nék arra nézve, hogy az eljárás különösen ily alakban, a mint megindittatni czéloztatik, ered­ményre fogna vezetni. (Halljuk! Halljuk!) Mert legyen szabad megjegyeznem, hogy nézetem sze­rint nem annyira az összeférhetlenségi itélő­bizottság ellen foglaltatik itt invektMa ebben a nyilt levélben, (Halljuk! Halljuk!) mint in­kább az állandó bizottságra nézve. Reám leg­alább a nyilt levél egész összefüggése azt a be­nyomást teszi, hogy a második ügyről van tulaj­donképen szó, az abban való eljárás által véli az illető felszólaló magát sértettnek. De ebbe nem akarok belebocsátkozni. Hi­szen ha a felhatalmazás megadatnék, ezt a kér­dést eldönteni az esküdtszék lenne hMatva. Az én nézetem szerint azonban a háznak, midőn egy felhatalmazás kérdéséről határoz, nem csu­pán jogi szempontokból kell kiindulnia. A tör­vény nem azért bizza a ház vagy bizottság megsértése esetén az eljárás meginditásának el­határozását a házra, mintha jogi szempontból kívánná a ház véleményét, mert hiszen a jogi szempontokat az ügyészség képviseli, hanem azért teszi, azért kívánja a felhatalmazást az eljárás megindítására, mert alkalmat akar adni a háznak, hogy közérdekből mérlegelje, vájjon szükségesnek tartja-e saját méltósága megóvása végett a birói eljárás megindítását? A mi már most a fenforgó esetet illeti, nézetem az, hogy mind az összeférhetlenségi állandó bizottság, mind az összeférhetlenségi itélő-bizottság oly kifogástalanul, annyira köz­elismerés mellett működik, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és azok tagjaira nézve annyira általános a meggyőződés, hogy azok egyéni integritásuknál fogva efféle gyanusitó megvádo­láson felülállanak, hogy nézetem szerint nem szükséges, hogy a ház tekintélyének megóvása végett eljárást indítson. Nem szükséges a ház tekintélyét helyreállítani, ez a támadás azt né­zetem szerint nem képes elhomályosítani, (Álta­lános helyeslés.) különben is a támadás attól 15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom