Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

114 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. mégsem azért tettem le a mandátumot, hanem cselekszem ezt azért, hogy egész politikai egyéni­ségemet, mely ellen a féktelen pártgyűlölet való­ságos hajszát inditott, a közéletben kialakult politikai jellememet, mely czélzatos rágalmak czéltáblájává lett s törvényhozói viselkedésemet az én egyedül illetékes biráimnak, választókerü­letemnek, és a kerület választópolgársägának igazságos ítélete alá bocsássam. A képviselőház összeférhetlenségi állandó bizottságában még folyik ellenem vizsgálat ama másik ügyben, a melyről nálatok, tisztelt vá­lasztópolgáraim, senki jobban nem tudja, hogy cselekvésem egyetlen rugója a közérdek és az a törekvés volt, hogy kerületem és fajom mostoha sorsán a háziipar egy jutalmazó ágának fel­karolásával segítsek. Ti jól tudjátok, székely véreim, hogy nem haszonlesés, hanem a köz­érdek vezetett engem ama dologban, hiszen sok munkám és fáradságomért még ügyvédi munka­dijat sem fogadtam el tőletek soha, sőt kimu­tattam az országos nyilvánvalóság színe előtt, hogy díjazásom fejében jutalmul a szegény nép­nek ingyen munkagépekkel való ellátását kötöt­tem ki. Azt is jól tudjátok ti s veletek együtt az egész ország, hogy az összeférhetlenségi törvény a képviselőt csupán a megfizetett köz­benjárástól tiltja el, de semmi sem korlátozza azt az önzetlen működést, a melyet a nép vá­lasztottja kerülete és a nép javára díjtalanul fejt ki. Mindezek napnál világosabban állanak, székely véreim, az egész magyar nemzet köz­véleménye előtt.« — És most jön az a passzus, a mit én súlyosnak találok. »És mégis tanúi vagytok hónapok óta egy ádáz vadászatnak, melyben az üldözött vad én vagyok s a melyben a gyűlölet és rágalom vérebei csattogtatják fogaikat eddig szeplőtlen hírnevemre, politikai jellememre, sőt magánbecsületemre is. S azok között, a kiket a fennálló jogrend biráimul rendelt, nem csupán olyan férfiak ta­lálhatók, a kik a bírónak méltóságos pártatlan­ságával törekszenek az igazság földerítésére, hanem találkoztam az eljárás során oly törek­vésekkel is, melyek nyilvánosan tanúskodnak egyeseknek ellenem való ellenséges elfogultságá­ról, határozott rosszakaratáról s oly fokú ellen­szenvéről, a milyen csak politikai ellentétekből fakadhat s az illetőt képtelenné teszik a köteles birói semlegesség gyakorlására. E birói elfogultság Ítélőszéke elől hozom el az én igazságos ügyemet a legilletékesebb, a legszigorúbb, legigazságosabb és legpártatlanabb bíróság színe elé, midőn azért teszem le a mandá­tumot, hogy előttetek, székely véreim, újra meg­jelenve, uj ítélkezésre hívjalak föl titeket. lm, itt vagyok, magam kérek tőletek könyörtelen­séget a szigorban, hajthatatlanságot az erény­ben ; ti vagytok azok a birák, a kiknek itélőszava szent nekem s a kiknek igazsága előtt már előre tisztelettel hajlok meg. Mondjátok meg, a köz- : élet teréről számkMetendőnek tartjátok-e azt a férfiút, a kiben eddig bizalmatok lévén, képviselőtök volt a nemzet tanácsában. Mondjátok meg, ta­láltok szeplőt politikai és férfiúi jellememen ? ílászolgált-e az én szegénységem, a melyre színe­tek előtt büszkén merek hMatkozni, arra a bor­zasztó sorsra, hogy szennyes iszapjával borítsa be az olthatatlan szomjas pártgyűlölet? Ha ár­tatlannak nem tudnám magam, élnék az egér­uttal, melylyel az összeférhetlenségi zsűri Íté­lete megkínál, bucsut vennék a parlament kapu­félfájától s élnék a boldog családi életnek és tisztes polgári munkámnak. De én nem a békés élet szelíd megelégedését áhitont, hanem a kerü­letemet keresem s ezért jövök a kerület birói sorompója elé s kérem tőletek az igazságos íté­letet. Székely véreim! Megvonjátok tőlem bizal­matokat, keserű érzéssel bár, de megnyugvással fogadom a sújtó ítéletet s nem azt fogom mon­dani, hogy a birám tévedett, hanem azt, hogy én voltam a hibás. Mert a ti igazságtok igazán méltóságosan pártatlan, a ti szigoruságtok iga­zán az igazságszeretetből táplálkozik. Ám ha ugy találjátok, hogy a ti eddigi képviselőtök a kerületért és a székely fajért becsületesen dol­gozott, bizalmatokkal nem élt vissza, hogy tör­vényhozói föladatát szeplőtlen lélekkel gyako­rolta, akkor az az uj mandátum nem egyszerű megbízólevél lesz az én kezemben, hanem paizs, a mely fölfogja az ádáz gyűlöletnek mérgezett nyilait és a mely sebezhetetlenné teszi ezt az én idáig annyira zaklatott, méltatlanul meghur­czolt, méltóságában és önérzetében czélzatos rosszakarattal megbántott egyéniségemet. Székely véreim! Visszaadom nektek bizal­matok zálogát. Rendelkezzetek vele szabadon, A ti kezetekben van, hogy elitéljetek vagy föl­emeljetek. Az ország szeme rátok néz. Mond­játok meg: az embervadászat barbár örömein fölizguló, izzó pártgyűlölet eszközei akartok-e lenni, avagy igazságos birák, akiket a politikai üldözés számára sem tomboló erőszakossággal, sem léha hízelkedéssel megnyerni nem lehet. Sorompótok előtt állok, emelt fővel várom az ítéletet !«• T. ház! Én azt hiszem, nincs a háznak egyetlenegy tagja sem, a ki az állandó össze­férhetlenségi bíráló-bizottságban működő egyé­nekről feltételezhetné azt, hogy érdekből, ellen­szenvből és nem tiszta lelkiismeretük szerint vizsgálják az ügyet, és nem hiszem, hogy legyen bárki is a házban, a ki fel merje tételezni, vagy nyíltan ki merje mondani azt, a mi a valóságnak meg nem felel, hogy az az össze­férhetlenségi zsűri, a mely közmegelégedésre, a közélet tisztaságának megóvása czéljából, lel­kiismeretéhez és esküjéhez hMen ítélkezik, (Ugy van ! Ugy van! halról.) magát pártszenvedély által, vagy ellenvélemények, vagy, nem tudom, miféle féktelen gyűlölet által vezettetné az ítélke­zésben Még egy szót sem hallottam soha az össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom