Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

6 208. országos ülés 1903 VI. törvényczikk 14. §-ának az a része elhagyassák, a mely azt mondja, hogy 10 év leforgása alatt az ujonczjutalék csak akkor lesz kérdésbe vehető, ha ő Felsége az illető felelős kormányok utján annak felemelését, vagy leszállítását szükségesnek tartja. Mert ez tulajdonkópen a nemzet törvény kezdeményezési jogának olyan súlyos, törvénybe foglalt korlátozása, mely a magyar alkotmány keretébe bele nem fér, azt határozottan sérti. (Igaz! TJgy van I a szélsőbaloldalon.) Közjogunk értelmében a megkoronázott király egyenjogú a nemzet törvényhozásával. Nem volna szabad tehát a törvényben azt mondani, te neked pedig nemzet egy törvényhozási intézkedést, egy törvénynek megváltoztatását még megkísérlem sem szabad, de a koronának igen, mert ez esetben a nemzet határozott hátrányban áll a koronával szemben. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pedig e tekintetben nem ugyan közjogilag, de politikailag sokkal rosszabb a helyzet, mint 48 előtt. 48 előtt a törvény-kezdeményezési jognak súlypontja magában a törvényhozásban volt. Indítványok alakjában történt a rendi táblán, hol először a kerületi ülésekben vitatták meg. A miben a két tábla megegyezett, az mint országgyűlési végzés terjesztetett fel a koronához szentesi tés végett. Igaz, hogy a királyi propozicziók is kijelölhették a törvényhozás tárgyát; azonban, t. ház, méltóztassék figyelni a különbségre. A királyi propozicziók tárgyalását a Rendek meg is tagadhatták. Igaz, hogy az országgyűlési inditványozásokkal szemben viszont a korona gyakorolhatta a vető jogát, de legalább a törvények hozatala két egyjogu félnek szabad egyezkedése volt. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mig ma e tekintetben határozottan sokkal rosszabb a helyzet. Hiszen ma már az a joga egyes képviselőknek, hogy törvényjavaslatokat nyújtsanak be és azt tárgyalja a ház, illuzóriussá van téve azáltal, hogy attól a bizottsági tárgyalás is megtagadható, viszont kormányjavaslatokkal szemben ezt tenni nem lehet. Ehhez hozzáadva azt az eléggé el nem ítélhető és nem ostorozható eljárását a kormánynak, hogy addig nem is lép, de talán nem is léphet kormányjavaslattal a ház elé, mig azt magának a koronának előzetes jóváhagyás végett be nem mutatta, sőt talán fontosabb javaslatoknál, a mint én tudom, még előzetes elkészítéséhez is kell jóváhagyást kérni, mondom, ez politikailag végeredményében a törvénykezdeményezési jognak a nemzet kezéből való kMétele, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és mindez csak azért, hogy a koronának vétójogát szükségtelenné tegyék, hogy ezt mesterséges fény nyel, hogy ugy mondjam, görogtüzzel vegyék körül. Ezek után, azt hiszem, nincs semmi értelme annak, mikor gyakorlatilag igy áll a dolog, hogy a törvényben magában gúnyként meghagyjuk, hogy neked pedig nemzet, ezen a törvényhozási intézkedésen 10 esz- | február 17-én, kedden. tendeig változtatnod, ezt megkísérelned sem szabad. Ezek után kérem az igen t. házat, hogy határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. Határozati javaslatom a következő: »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a hadsereg ujonczlétszámának évenkinti megállapítása tárgyában terjeszszen be törvényjavaslatot.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Áttérve most már magának a törvényjavaslatnak teljes egészében való bírálatára, mindenekelőtt megjegyzem, hogy nagyon sokféle szempontból lehet is, kell is elbírálni, mert hiszen a véderő kérdése a nemzeti élet minden ágára nagy és súlyos behatásu. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ha, t. ház, az országnak nyomorult helyzetét tekintem, lehetetlen vakmerőségnek nem tekintenem még a lépést is, a mely ezen javaslatokat a ház elé hozta, és az én véleményem szerint nagy és súlyos felelőség fogja terhelni a nemzettel és választóikkal szemben azokat a képviselő urakat, kik ezen törvényjavaslatot elfogadják. (TJgy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás jobb felöl.) Tizenharmadfélezer ujonczczal többet követel évenkint a kormány ettől a folytonos gazdasági válságban sínylődő nemzettől. Talán azért, mert — mint többen mondották a túloldalon — véderőnk tekintetében elmaradtunk, túlszárnyaltak bennünket a többi nagyhatalmak ? Barta Ödön: Gazdaságilag még jobban elmaradtunk ! Thaly Ferencz: Azt hiszem, nagyon téved a t. kormány, ha azt hiszi, hogy maga a létszámemelés meg fogja erősíteni a hadsereget. A létszámemelés maga nem erősség, ha a nép anyagilag gyenge. Sőt, hogyha a fokozott erőfeszítés pénzügyi megrenditéssel jár, előre is képtelenné teszi azt a nemzetet egy háború elviselésére. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Sem egyes ember, t. ház, sem pedig nemzet erőforrásainak mértékén túl bűnhődés nélkül nem terjeszkedhetik. És ha nekünk az a nagyhatalmi állás csak arra jó, hogy már békében összeroskadjunk annak kedvéért és annak terhei alatt, akkor hiábavaló nagyzás az egész nagyhatalmi állás! TJgy is vannak ma már vele a külföldön, t. ház, mint a mi állami önállóságunkkal, hogy mi magunk mondjuk magunkról azt, hogy államilag önállóak vagyunk, hogy nagyhatalmak vagyunk, csak lassankint már odakint senki sem hiszi el. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Vagy talán szövetségesünk kívánja tőlünk ezen áldozatot, t. ház ? Ez még lehetséségesnek is látszik előttem, épen drága szövetségesünk részéről tett ama lépés, a német vámtarifa után. Vagy valami vészes háború fenyeget bennünket? Mindezek tekintetében teljes homályban vagyunk, holott megkMánhatnók a legteljesebb világosságot. Az egész flottaszaporitás, az egész tüzérség átalakítása előttünk