Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-211

102 211. országos ülés 1903 február ?0-án, pénteken. bár igaz, hogy a katonaságra sokat kell költenünk, de hiszen az a költség túlnyomó részében bent marad, annak hasznát veszi a lakosság és a városok valósággal törik magukat kaszárnya után. Erre Bencs igen t. képviselőtársam némileg már megfelelt, mondván, hogy azok a városok, melyek beleugrottak a kaszárnyaépítésbe, szépen ráfizetnek, mert a katonaság által fizetett illeték nem fedezi a kamatot és a törlesztést. Azt elismerem, hogy miután a katonaság már megvan és arra a költségeket ki kell adni, mégis csak annak a városnak, a melynek falai közt elköltik azt a pénzt, van belőle haszna. De mi haszna van az országnak ? Ez teljesen improduktív kiadás, olyan, mintha beállítana az ország nagy költségen cséplőgépeket, melyek szalmát csépelnek. Eogyna vele a kőszén, volna a bányának jövedelme, napszámosokat használnának hozzá, élnének utána, de búza nem jönne a gépből, mert üres szalmát csépelnek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt tapasztaljuk! Bizony Ákos: Ilyen költség az, a mit a katonákra költenek. A most folyó vita alkalmával elvtársaim közül némelyek szóvá tették a nemzeti párt ügyét és kétrendbeli kifogást hoztak fel a volt nemzeti párt azon tagjai ellen, a kik ma is tagjai a t. háznak. Veres József t. képviselőtársam a maga nagy ékesszólással előadott beszédében különösen azt kifogásolta, hogy a nemzeti párt a Széll-kormány megalakulása után belépett a szabadelvű pártba és így hűtlen lett azokhoz az elvekhez, melyekért 20 éven keresztül harczolt. Thaly Ferencz t. képviselőtársam és mások pedig azt kifogásolták, hogy korábban vallott elvei ellenére a volt nemzeti párt most támogatja azt a javaslatot, melyet azelőtt elfogadhatatlannak jelentett ki és szintén azt következteti ebből, hogy a nemzeti párt hűtlen lett a maga régen vallott elveihez. Semmi jogczimem sincs arra, hogy a volt nemzeti párt védelmére keljek. Soha sem tartoztam hozzá, nézeteink és elveink soha sem egyeztek, azonban, mint ez idő szerint képviselő, országos érdekű tárgyról lévén szó, jogosítva érzem magamat, hogy erre vonatkozólag én is elmondjam igénytelen nézetemet. (Halljak! Halljuk!) Én a volt nemzeti pártnak azt a tényét, hogy a szabadelvű pártba beolvadt, ugy a parlamenti helyzet tisztázása, mint a közügy érdekében helyesnek és okszerűnek tartom. Helyesnek és czélszerünek tartom a parlamenti helyzet tisztázása szempontjából azért, mert én mindaddig, a mig Magyarország közjogi sérelmei orvosolva nincsenek, a mig Magyarország önállósága, függetlensége visszaállítva nincs, részemről csak két nagy politikai párt létjogosultságát ismerem el. Az egyik az, a mely az 1867-diki kiegyezés alapján áll, a másik pedig az, a mely annak megváltoztatására törekszik. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Nézetem szerint az olyan ellenzék, a mely az 1867-diki kiegyezés alapján áll, csak ártalmára van a közjogi ellenzéknek, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) tehát csak hátráltatja ezen párt többségre jutását, (ügy van! a szélsöbalóldalon.) és ezzel hátráltatja az ország önállóságát, függetlenségének visszaszerzését. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Következésképen nem hasznot, hanem nézetem szerint kárt okoz. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De ettől eltekintve, indokoltnak és helyesnek tartom azt, hogy az igen t. volt nemzeti párt a Széll-kormány megalakulása után belépett a szabadelvű pártba, azért, mert nézetem szerint különállásának egyáltalán semmi jogosultsága nem lett volna. (Ugy van! ügy van ! a szélsöbalóldalon.) Hiszen eltekintve a közélet tisztaságának hangoztatásától, a mi nem pártkérdés, (Ugy van! Ugy van! a széhöbaloldalon.) hanem egyenesen a tisztesség, a becsület kérdése, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) mik voltak azok az elvi differencziák, a melyek a nemzeti pártot a szabadelvű párttól elválasztották? A mint méltóztatnak tudni, az eredetileg »mérsékelt ellenzék«, később »egyesült ellenzék«, majd legutóbb »nemzeti párt« név alatt szereplő politikai pártnak egyik legfőbb programmpontja az állami közigazgatás volt. Ezt az elvet az idők folyamán a szabadelvű párt elfogadta, illetve kisajátította, ez tehát külön pártalakulás alapját többé nem képezheti. A nemzeti párt másik programmpontja a magyar katonai nevelés volt. Erre vonatkozólag maga a nemzeti párt kívánalmainak nagy részét teljesítettnek ismerte el azáltal, hogy báró Bánffy Dezső a katonai nevelés ügyét rendezte és Magyarországon egy pár katonai intézetet felállított. Harmadik programmpontja volt, hogy a dualizmusnak és a paritásnak ugy a hadsereg jelvényei, mint a külképviselet tekintetében elég tétessék. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A mint tudjuk, már a fúzió alkalmával bizonyos ígéretek tétettek Széll Kálmán miniszterelnök ur részéről arra nézve, hogy ez meg fog valósulni; hiszen a közös czimerek és a közös zászlók ügye már tanácskozás alatt is áll. ^ Bakonyi Samu: Lueger nem engedi! Bizony Ákos: Tehát ez is meghaladott álláspont volt. Kérdem, hogy ugyan mily alapon folytatta volna tovább a nemzeti párt a maga külön pártállását? Hiszen elvi álláspont nélkül politikai pártok nem létezhetnek, nem működhetnek. Nézetem szerint tehát igenis helyesen tette a volt nemzeti párt azt, hogy a Széll-kormány megalakulása után belépett a szabadelvű pártba, a melytől azt elvi különbségek el nem választották. Ezzel szolgálatot tett nézetem szerint a közügynek azért, mert a szabadelvű pártnak függetlenebb és a nemzeti kívánalmak iránt nagyobb rokonszenvvel viseltető részét megerősítette, ...