Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-211

211. országos ülés 1903 február 20-án, pénteken. 101 ván nem is képes kikalkulálni, hogy az embert tanitsa-e előbb, vagy a lovat, és gyakran elő­fordul, hogy az a csapatparancsnok csak oly csekély létszámmal tudott kMonulni, hogy köny­nyen megesik, hogy szétküldve az elő- és utó­védet, valamint a tábori őrsöket, csak egypár embere marad vissza. Engedelmet kérek, én nem tudom, meg­történt-e ez, vagy csak az igen t. képviselő ur képzeletében létezik, de borzasztó ügyetlen pa­rancsnok az, a ki ugy jár, hogy szétkiildi min­den emberét, aztán utoljára maga marad. Hiszen engedelmet kérek, nem oly csekély az a mostani békelétszám! A közös hadsereg gyalogságánál van századonkint 86, a lovasságnál 117 ember, holott a magyar kir. honvédségnek a gyalogság­nál 29, a lovasságnál 48 ember. És a honvéd­ség mégis tud gyakorlati eredményt produkálni; a közös hadsereg pedig háromszoros létszámmal sem tud? Azt mondta a t. képviselő ur, hogy a köz­vélemény sokkal súlyosabbnak tekinti ezt a ja­vaslatot, mint a milyen voltaképen, mert hisz, azt mondja, oszszuk fel ezt az ujonczlétszám­emelést, a mely Magyarországra körülbelül 12.000 embert jelent, s majd meglátjuk, hogy egy falura nem esik csak fél ember; mMel pe­dig fél ember nem ember, hát e szerint semmi sem esik. (Derültség a szélsőbaloldalion.) Bocsánatot kérek, ez igen szép számítás, de hát azt hiszem, egy kicsit sántit, mert azt a 12.000 embert mégis csak ki kell állitani, és annyMal mégis csak kevesebb marad otthon. Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy azért is jó lesz az a létszámemelés, mert a sze­gény embernek hiába volt más igénye arra, hogy a fiát kibocsássák, nem bocsáthatták ki. Az a szegény ember — úgymond — nem ké­pes a fiát kimenteni, holott az egész község mellette bizonyít, hogy tényleg súlyos beteg és hogy minduntalan összeesik. Most, ha ez a tör­vényjavaslat életbe lép, majd aztán segítve lesz rajta. Engedelmet kérek, lehet itten akármennyi ujoncz-többlet, azért azt a szegény embert ak­kor sem igen fogják megszánni. Ha neki törvé­nves joga van fiának kiszabadításához, kiszaba­dul a fia most is; ha pedig nincs ahhoz joga, ott fog az ezután is maradni. (Igaz! ügy van! a szélsobáloldalon.) Münnich Aurél előadó: Méltányossági okok­ból is van felmentés! (MlenmondásoJc a szélső­baloldalon.) Bizony Ákos: Van azután a t. képviselő urnak egy rendkívül fontos argumentuma. Azt mondja ugyanis, hogy meg kell szavazni e javas­latot azért is, mert — úgymond — (olvassa): »ezenkívül még okvetlenül fel kell hozni eny­hítő körülmény gyanánt azt. hogy az igen t. miniszter ur mindenféle kedvezményt megad; pl. respektálja a véderő-törvény 31., 32., 33. és 36. §-ainak rendelkezéseit.* Tehát, t. képviselő­társam nézete szerint rendkívüli kedvezmény a miniszter ur részéről — a mit nekünk a törvény­javaslat megszavazásával kell viszonoznunk — az, hogy ő a törvény rendelkezéseit respektálja. (Derültség a szél-söbaloldalon.) Ez mindenesetre sajátságos felfogásra vall; (Ugy van! a szélső­baloldalon.) de én részemről e felfogást nem tehetem magamévá. Pozsgay Miklós: Milyen nagylelkűség! Bizony Ákos: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a gyalogságnál csak be lehetne vala­hogy hozni a kétéves szolgálatot, de a lovas­ságnál az már teljesen lehetetlen. Hát miért nevezik a magyart lóra termett nemzetnek? Miért gúnyolnak bennünket a külföldiek is csikósoknak, gulyásoknak? Sorozzák csak be a lovassághoz azokat, a kik értenek a lóhoz, a kik meg tudják ülni, s meglátják, hogy ki lehet képezni azt a legényt két év alatt a lovas­szolgálatra épen ugy, mint a hogy az a gyalogos­szolgálatra kiképezhető. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Kubik Béla: Ne a hegyi vidékekről szedjék a lovasságot! Bizony Ákos: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy hiába hMatkoznak a honvéd-lovasságra, mert csak látszik, hogy az olyan jó, de üljünk csak fel a lovára, mindjárt meglátjuk, hogy nem jó az. Erre megjegyzem, hogy annak a katona-lónak nem kell tudni épen walzert tán­czolni, (Derültség.) mert a háborúban sokszor lesz szükség arra, hogy tanulatlan lovakat is használjanak. Hiszen az angolok tizezerszámra hordták Afrikába a lovakat; egyik sem volt ki­tanítva, hanem azért jó katona azzal a lóval is teljesiti kötelességét. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék csak megpróbálni! B. Solymossy Ödön: Különösen, ha köte­kedő az a ló! Pozsgay Miklós: Egy bácskai gyerek kötő­féken is elmegy azzal a lóval! Bizony Ákos: A t. képviselő ur egész hosz­szu litániáját sorolja fel annak, hogy mi min­den történik azzal a szegény huszárral attól kezdve, hogy a »fejét« levágták! (Derültség a baloldaloit.) Elhiszem, hogy sok mindent kell annak a huszárnak megtanulni; de hogy ahhoz épen három esztendőre legyen szükség, azt már nem vagyok hajlandó elhinni. Tessék elhinni, hogy ha az a huszár csak két évig szolgál is, mindezt megtanulja, és azonkívül marad ideje még arra is, hogy a dajkáknak a gyerekeket ringatni segítsen. (Elénk derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha muszáj, két hét alatt is ki kell képezni! Bizony Ákos: Minthogy az idő nagyon előrehaladt, nem foglalkozhatom sokáig Soly­mossy Ödön t. képviselőtársam beszédével; pe­dig sajnálom, mert arra még igen sok meg­jegyzésem lett volna. (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) Csak egyet. A t. képviselő ur egyik erős argumentumául azt hozza fel, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom