Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

92 193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. kis kitérésért, és most térjünk vissza arra a gondolatra, a mit én már előbb kifejtettem. Az 1867-iki alapot önök ott a túloldalon elfogadják, azon alapgondolatból kiindulva, a mit én kifejtettem. Azt lehet szebben, lehet meggyőzőbben kifejezni, de azt hiszem, hogy az önök érdekében igazabban teljesen lehetetlen, mert csak ezen alapgondolat az egyediili védelmük önöknek azon politikáért, a melyet 1867-ben inauguráltak és a melyet mindig követnek. De most egy kérdést teszek én fel. Azoknak, a kik ezen alapgondolatot elfogadták, a kik az 1867-diki jogalapon állnak, van-e joguk, szabad-e nekik ezt a törvényjavaslatot ugy, a mint az előterjesztetett, elfogadni? Magyarázza meg nekem a túloldalon akárki — nagyon szívesen fogom venni és szMesen veszi ez a párt — hogy Magyarország védelme szempontjából ezen közös haderő mit tett, és van-e arra remény, hogy valaha ezen törekvésünket elő fogja mozdítani? Magyarázza meg nekem valaki, vájjon ez a közössé tett haderő a magyar faj érdekében, megerősítésében tett-e valaha valamit és van-e reményünk arra, hogy valamit tenni fog? Magyarázzák meg nekem, vájjon ez a közössé tett haderő nemzeti aspiráczióinkat felfogj a-e, lelkesül-e azokért és van-e remény arra, hogy valaha ezen aspiráczióink előmozdításában a mi erőnkké fog változni? Ha pedig ezek nincsenek meg, akkor ezen haderőt ilyen alkotásában még azoknak sem szabad megerősíteni, a kik a 67-es alapot elfogadják, (Helyeslés a szélsőbaloldalön.) mert ha elfogadtam azt az alapgondolatot jogosultnak, ha ennek f

konzekvencziáját is elfogadtam, hogy a nagyhatalmi állásra kell törekedni: akkor egyúttal elfogadtam azt is, hogy ez a közös haderő becsülje meg a magyar kultm-át, vigye előbbre törekvéseinket minden irányban és váljék olyan nemzeti erővé, a melyre hMatkozhatunk, mint jogaink védőjére és ellenségeink legyőzőjére. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A közös hadsereg azonban — nem akarok hosszasan kiterjeszkedni reá — jelvényeiben, szellemében, gondolkodásában épen az ellenkező irányban halad, mint a mi ideált kellett, hogy önök is kitűzzenek a haza jóléte érdekében. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A magyar ember ott nem boldogulhat, a magyar törekvéseket ott nem respektálják, sőt tovább megyek, bizonyos ranghatáron túl, a ki csak magyar kultúrában nevelkedett fel, annak útját állják, annak érvényesülését lehetetlenné teszik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Azt mondja intésével a t. honvédelmi miniszter ur, hogy nem ugy van. Ha jól emlékszem, Solymossy Ödön t. képviselőtársam talán ellenkezőleg beszélt e napokban, mert ő maga is rámutatott arra a tényre, hogy ha nem tud németül egy magyar, akkor már törzstisztté nem lehet, és mikor követelte a sorok közt, hogy ki kellene mondani, nem lehet tiszt az az osztrák honos, ki a magyar nyelvet nem érti, erre már a miniszter ur nem sietett elismeréssel lenni. Hogy mennyire nem a mi erőnk ez a közös hadsereg, erre nézve egy már régen elcsépelt, de mindig aktuális kérdést vetek fel és ez a hadsereg vezényletének a nyelve. Ugyan kérem t. honvédelmi miniszter ur, méltóztassék nekem egyszer már bebizonyítani azt, hol vette azt a jogot Magyarország királya, hogy ő a hadsereg vezényletében a német nyelvet alkalmazza? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Hol vette ezt a jogot? Mert Magyarország koronája a nemzet és az uralkodóház közti egyezség alapján jutott a Habsburgok birtokába. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ez a magyar nemzetnek birtoka, nem örökösödés utján jutott hozzá az uralkodó ház, hanem a nemzet megegyezése folytán. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Czélszerüség__és szükség! Barta Ödön: Az állam törvényeMel szemben nincs czélszerüség! Komjáthy Béla: Magyarország királya a felségjogokat csak a magyar törvények alapján gyakorolhatja, (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) és szolgalelkünek tartom azt, ki lojalitásból meghajlik a király akarata előtt, ha az törvénytelen. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldahn .) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Egységes haderő! Komjáthy Béla: A magyar király köteles a törvényeket végrehajtani, Magyarországon az államnyelve a magyar. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A Felségnek megadta ugyan a többség az 1867 : XII. t.-czikkben a jogot, hogy a hadsereg vezérlete és vezénylete felett határozzon és intézkedjék, de nem mondott le a nemzet az állam jogairól, nem mondott le a magyar nyelv elsőbbségéről és arról, hogy a király; köteles legyen a törvényeket megtartani. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Ne felejtsük el, hogy a törvényeket nemcsak a szegény nép nyakára hozzák azért, hogy kizsákmányoltassék a hatalmasok által, hanem a törvény a koldust és a királyt egyformán kötelezi. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) S akkor, mikor a magyar néppel ugy mernek bánni, mint a hogy bánnak, ez azt mutatja, hogy a 67-es kiegyezés Magyarországot tényleg megfosztja jogaitól, megfosztja önállóságától, megfosztja erejétől. Ez a nemzet csak játsza az alkotmányosdit, de ugy bánnak vele, a hogy akarnak, s a nemzetnek térdet és fejet kell hajtania. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ezzel az eljárással, mikor ő Felsége a vezénylet nyelvének a németet rendelte el, akár a szanszkrit nyelvet is behozhatta volna. (Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Jobb lett volna!) Ez a magyarnak ép annyira idegen nyelv, mint a német, csakhogy ehhez nem köt annyi keserűség, szomorúság és tanulság, mint a német nyelvhez, mert a mióta bejöttünk ebbe az or-