Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. 91 dalon.) Ha pedig ezen nagyhatalmi állásban levő erő még a mellett, Hogy az egyik nemzet érde­keit nem istápolja, ezt még a másik nemzet előnyére teszi, akkor a nagyhatalmi állást fen­tartani bűn, hazaárulás. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Éz az igazság! Komjáthy Béla: De, t. képviselőház, fájda­lommal kell mondanom és azt hiszem, ezt feles­leges bizonyítani, hogy ez az utóbbi feltevés a helyes. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha pedig Magyarország anyagi erejének támogatásával nagyhatalmi állást tartunk fenn, nézzük csak, mi a feladata ennek a nagyhatalmi állásnak? Az volna feladata, hogy Magyarország önállóságát és függetlenségét védje meg. Ámde, van-e valaki ebben a parlamentben, a ki nyugodt lelkiisme­rettel, mint becsületes ember el meri mondani, hogy ez a haderő Magyarország önállóságának és függetlenségének támogatója? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen ennek a haderőnek vezérlő szelleme az összbirodalmi ábránd, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely pedig Magyarországnak csak sirján épülhet fel. Védenie kellene ennek a nagyhatalmi állás­nak az ország faji jellegét és annak fenmara­dását; de, t. képviselőház, van-e ebben a parla­mentben férfi, a ki férfiúi önérzettel és becsü­lettel meri mondani, hogy e haderő igenis e faji fenmaradásnak biztositéka, — akkor, a mi­kor mindent üldöz, a mi magyar, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mikor minden­nel ellentétben van, a mi magyar? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Annyira igy van ez, t. képviselőház, hogy a hazában lakó idegen ajkúak, idegen nemzetiségűek, ha nem respektálják a magyar nyelvet és a magyar törekvést, az mintegy természetes folyománya annak, (Halljuh! Halljuk! a szélsobaloldalon.) mert látják, tudják, hogy a nemzet erejét képező hadsereg szintén oly törekvésekkel van szaturálva, mint ők, a kik a magyar nemzet ellen áskálódnak. (Igaz! Ugy van! a szélso­baloldalon.) Legnagyobb feladata volna e nagyhatalmi állásnak, hogy megmentse a nemzetet a maga alkotmányában, egész jövőjében, hogy az ellene törekvő népek, fejedelmek, ellenségek le ne győz­zék; mert a hajdani korban a legyőzetés ideig­lenes terheket róhatott a nemzetekre, a mai kor­ban azonban a legyőzetés az anyagi kizsákmá­nyolással együtt jár. (Igaz! Ugy van! a szélso­baloldalon.) Ha pedig ezt a nemzetet legyőzik, ennek a nemzetnek jövője nincs, és a nemzet meg van halva. (Igaz! Ugy van! a szélsobal­oldalon.) Már most legyünk igazságosak és nézzünk be kissé a ^történelembe. Ha ellenséget kuta­tunk, ha ellenséget keresünk, a mely Magyar­ország önállósága, függetlensége ellen törekedett, ha ellenséget kutatunk, a mely Magyarországot anyagilag kizsákmányolni törekedett, mutassa­nak erősebb ellenséget, mint voltak Ausztria és annak császárjai. (Élénk tetszés a szélsőbal­oldalon.) Barta Ödön : Ma sincs rosszabb ellenségünk! Komjáthy Béla: A történelem összes tényei, az összes tények minden tanulságai azt bizo­nyítják századokon keresztül, hogy Ausztria és annak császárjai azt az egy politikát írták zászlóikra: Magyarországot anyagilag tönkre tenni, Magyarországot megsemmisíteni, Magyar­ország faji jellegét eltörölni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezeket a tényeket nem lehet megtagadni, és azért ezekből egy dolog követ­kezik, az, hogy a mikor mi haderőnket Ausztria hadaMal egyesitjük, megerősítjük erejét a hódi­tónak, előmozdítjuk annak a munkáját. (Moz­gás a jobboldalon.) Olay Lajos: Halljuk! Halljuk! Ne kaszi­nózzanak ott! (Mozgás jobbfelöl.) Förster Ottó : Hátha jól esik!' Olay Lajos: Tanulhatnának belőle, a helyett, hogy kaszinóznak az urak! (Mozgás a jobb­oldalon.) Komjáthy Béla: Nem kívánhatom, t. képvi­selőház, senkitől, hogy meghallgassa, a mit mondok! Olay Lajos: Joga van megkövetelni! (Moz­gás és felkiáltások a jobboldalon: Hiszen hall­gatjuk !) Komjáthy Béla: Elismerem, hogy a miket elmondtam eddig, nem az én találmányaim, a miket elmondtam, közhelyek, és hogy tudnia kellene azokat az első iskolába járó gyermek­től, egészen a sirig mindenkinek. (Élénk tet­szés a szélsobaloldalon.) Tudja is mindenki, de kevesen vannak, a kik kimondják, mert a ha­talomban való részesülésért megtagadják saját benső érzésüket. (Igaz! Ugy van! a szélsobal­oldalon.) Álljon fel valaki önök közül és próbál­jon a történelemből más tényeket konstatálni, próbáljon más következtetést levonni, mutassák meg a történelemnek csak egyetlen lapját, a me­lyet Ausztria és annak császárjai! nem vérrel írtak a magyar nemzet ellen ? (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) De hát furcsa korszakot élünk, t. ház. Ma azokat a hazafiúi érzelmeket, a melyek pedig belénk vannak oltva, elhallgat­juk, ma már azoknak a kiejtése olyan, mint a katonaságnál a magyar szó, mely az előmenetel­nek állja útját. (Igaz! Úgy van! a szélsobal­oldalon.) Ma már csak nevetségessé kell tenni a nemzeti aspirácziókat, ma már lelkesülni a szabadságért, a nemzet jólétéért és nagyságáért, csak szerepelni nem vágyó egyszerű embereknek lehet feladata. A ki szMének igaz érzelmét ki­önti, azt meg nem hallgatják, kigúnyolják, sőt azt mondják rá, hogy szegény ember, elzárta maga elől a_ boldogulás útját. Barta Ödön : És köpi a markát. (Derültség,) Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek ezért a 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom