Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. 83 hddolt, munkássága egy részét csakugyan ki- I emelte és kifejezést adott hazafias kegyeletének is. Azonban ezt csak itt a házban mondja, kifejezi szép szavakkal, de odakint tettekkel nem érvényesiti. a mit mond, Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam: miért! Benedek János : Épen azért, nem akarván a dolgot jobban kiélesiteni, a következő interpellácziót intézem a t. belügyminiszter úrhoz: Interpelláczió a m. kir. belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy Budapest székes-főváros polgármesterének 112,985/1902. sz. véghatározatával engedély adatott a » Budapest világváros« czimü füzet utczai árusítására? a mely könyv tiszta jövedelmét szerző egy Erzsébet királyné emlékére a budai Szenilőhegyen emelendő oszlopra szánta? 2. Van-e tudomása arról, hogy ugyancsak Budapest székes-főváros polgármestere 1902. évi 172.088. sz. véghatározatával »Kossuth Lajos a magyar lanton« ez. versesfüzet utczai árusítására kért engedélyt megtagadta: s ezt a határozatot a belügyminiszter ur 1902. évi 113.534; V-a sz. alatt azzal az indokolással hagyta helyben, nogy »a különféle füzeteknek és könyveknek rendszeres utczai árusitására közrendészeti okokból engedély nem adható.« 3. MMel menti a belügyminiszter ur a sajtótermékek terjesztését szinte lehetetlenné tevő, s a sajtószabadságot korlátozó, tehát a törvénynyel ellentétes ezen utóbbi határozatát? 4. Ha csakugyan nem adható füzetek elárusitására engedély: mMel menti azon eljárását, hogy az első pontban emiitett határozat tanusága szerint mégis adatott ki ilyen engedély? 5. Összeegyeztethetőnek tartja-e ezen egymással homlokegyenest ellentétes két eljárást a »jog, törvény és igazság

8 követelményeMel? A sajtószabadsággá!, s a nagyjaink emléke iránti hálás kegyelettel? Megjegyzem, t. ház. még igen röviden, hogy mindazokat a sajtótermekeket, továbbá az azokra nézve hozott Budapest székesfővárosi és belügyminiszteri határozatokat eredetiben a ház aszasztalára ezennel leteszem. (Helyeslés a sze'lsöhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur tőlem négy kérdésben olyan felvilágosítást kér, a mely egy júniusban kiadott rendeletnek, és egy szeptemberben kiadott rendeletnek egymással ellentétes voltából indulva ki, azt kérdi tőlem először általában, hogy mikép egyeztetem össze a sajtószabadság iránt vallott nézeteimmel azt, hogy a sajtótermékek bizonyos kategóriájának utczai darusítását mégsem engedem szabadon, és miért hozatott ellenkező határozat egy oly füzetre vonatkozólag, a mely Erzsébet királynéról szólt, vagy annak emlékére akart bizonyos jövedelmeket az | elárusitásból fordítani, és egy másikra vo- { natkozólag, mely Kossuth Lajos születésének évszázados fordulója alkalmából árusittatott el ? Először is a t. képviselő ur azt a szentencziát, hogy a mit én a sajtószabadságról mondtam, az nagyon szép, azt elfogadja, és annak hisz, a mint máskor is igen szépnek tartja, ha egyik-másik kérdésben nyilatkozom elvileg, vagy általánosságban, hanem hogy ő tettekben várja azt, a mit szavakban mondok és kifejtek, és hogy ellentét van a közt, a mit teszek és a mit mondok, ezt a sz ntencziát csak akkor lesz jogosítva így rám olvasni, ha engem egy objektíve megbírált tényben

v csakugyan ilyen irányban vétkesnek talál. Altalánosságban ezt nem fogadom el, mert én nem vétettem azok ellen, a miket mondtam, azon felfogásomat, a melyet a sajtószabadságról elmondtam, tényleg is érvényesítem, mert nem tettem semmi irányban, sem rendeletben, sem előterjesztésben, sem kijelentésben semmit, a mi a sajtószabadságot a legkisebb mértékben érintené, soha sehol, ebben sem. Hát az vájjon nem tény-e, hogy daczára annak, hogy igen sok hírlapíró és egy vidéki hírlapírói küldöttség által, és itt is Szederkényi t. képviselő ur által szoríttattam, hogy megrendszabályozzam a vidéki sajtótermékeknek . . . Szederkényi Nándor: A visszaéléseket! Széll Kálmán miniszterelnök: — hiszen rájövök! — azt a részét, a mely visszaéléseket követ el; mondom, nem tény-e, hogy ennek daczára azt az álláspontot foglaltam el a múltkor itt a házban, hogy nagyon meggondolandónak tartom a kérdésnek ezt a szabályozását, épen a sajtószabadság szempontjából: hogy vonakodtam még eddig oly tényt elkövetni, vagy oly rendeletet kiadni, oly rendszabályozást élctbeléptetni, mely csak legtávolabbról a sajtószabadság elleni vétségnek mondathatnék. Hát ez ékesen szól a képviselő ur vádja ellen, de persze, nem illik bele a képviselő ur frázisába. Hát az vájjon nem tóny-e, a mit múltkor kijelentettem, hogy a nem tisztességes és visszaélésekben leledző sajtó ellen közrendori szempontból bizonyos intézkedéseket helyeseknek tartok, de ezt meg kell gondolni, mert a mesgye nagyon szűk, s igen kényes a kérdés, mert semmit sem akarok olyat, a mi a sajtó szabadságának elvébe ütköznék. Ez nem tény? Nem a mellett bizonjit-e ez, hogy a mit hirdetek, vallok, azt igazán cselekszem is, és pedig vigyázva, óvatosan, mert semmikép sem akarom tettekkel meghazudtolni azt, a mit vallok és hirdetek ? Benedek János: Ez mind csak negatív! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez magában véve egy tény. egy kormányzati állásfoglalás, hogy óvatosan és vigyázva fogok e dologban intézkedni, és csak ott, hol a tisztességet kell megóvni, és a tisztességtelen verseny visszaéléseit kell szabályozni, fogom ebben a kérdésben azt tenni, a mit, mindig a sajtószabadság teljes megvédése mellett, tenni lehet.