Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. 83 hddolt, munkássága egy részét csakugyan ki- I emelte és kifejezést adott hazafias kegyeletének is. Azonban ezt csak itt a házban mondja, ki­fejezi szép szavakkal, de odakint tettekkel nem érvényesiti. a mit mond, Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam: miért! Benedek János : Épen azért, nem akarván a dolgot jobban kiélesiteni, a következő interpel­lácziót intézem a t. belügyminiszter úrhoz: Interpelláczió a m. kir. belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy Budapest székes-főváros polgármesterének 112,985/1902. sz. véghatározatával engedély ada­tott a » Budapest világváros« czimü füzet utczai árusítására? a mely könyv tiszta jövedelmét szerző egy Erzsébet királyné emlékére a budai Szenilőhegyen emelendő oszlopra szánta? 2. Van-e tudomása arról, hogy ugyancsak Budapest székes-főváros polgármestere 1902. évi 172.088. sz. véghatározatával »Kossuth Lajos a magyar lanton« ez. versesfüzet utczai árusítá­sára kért engedélyt megtagadta: s ezt a határo­zatot a belügyminiszter ur 1902. évi 113.534; V-a sz. alatt azzal az indokolással hagyta helyben, nogy »a különféle füzeteknek és könyveknek rend­szeres utczai árusitására közrendészeti okokból engedély nem adható.« 3. MMel menti a belügyminiszter ur a sajtó­termékek terjesztését szinte lehetetlenné tevő, s a sajtószabadságot korlátozó, tehát a törvény­nyel ellentétes ezen utóbbi határozatát? 4. Ha csakugyan nem adható füzetek el­árusitására engedély: mMel menti azon eljárását, hogy az első pontban emiitett határozat tanu­sága szerint mégis adatott ki ilyen engedély? 5. Összeegyeztethetőnek tartja-e ezen egy­mással homlokegyenest ellentétes két eljárást a »jog, törvény és igazság 8 követelményeMel? A sajtószabadsággá!, s a nagyjaink emléke iránti hálás kegyelettel? Megjegyzem, t. ház. még igen röviden, hogy mindazokat a sajtótermekeket, továbbá az azokra nézve hozott Budapest székesfővárosi és belügy­miniszteri határozatokat eredetiben a ház asz­asztalára ezennel leteszem. (Helyeslés a sze'lsö­haloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! A t. képviselő ur tőlem négy kérdésben olyan felvilágosítást kér, a mely egy júniusban kiadott rendeletnek, és egy szeptemberben ki­adott rendeletnek egymással ellentétes voltából indulva ki, azt kérdi tőlem először általában, hogy mikép egyeztetem össze a sajtószabadság iránt vallott nézeteimmel azt, hogy a sajtóter­mékek bizonyos kategóriájának utczai darusítá­sát mégsem engedem szabadon, és miért hoza­tott ellenkező határozat egy oly füzetre vonat­kozólag, a mely Erzsébet királynéról szólt, vagy annak emlékére akart bizonyos jövedelmeket az | elárusitásból fordítani, és egy másikra vo- { natkozólag, mely Kossuth Lajos születésének év­százados fordulója alkalmából árusittatott el ? Először is a t. képviselő ur azt a szenten­cziát, hogy a mit én a sajtószabadságról mond­tam, az nagyon szép, azt elfogadja, és annak hisz, a mint máskor is igen szépnek tartja, ha egyik-másik kérdésben nyilatkozom elvileg, vagy általánosságban, hanem hogy ő tettekben várja azt, a mit szavakban mondok és kifejtek, és hogy ellentét van a közt, a mit teszek és a mit mondok, ezt a sz ntencziát csak akkor lesz jogosítva így rám olvasni, ha engem egy objek­tíve megbírált tényben v csakugyan ilyen irány­ban vétkesnek talál. Altalánosságban ezt nem fogadom el, mert én nem vétettem azok ellen, a miket mondtam, azon felfogásomat, a melyet a sajtószabadságról elmondtam, tényleg is érvényesítem, mert nem tettem semmi irány­ban, sem rendeletben, sem előterjesztésben, sem kijelentésben semmit, a mi a sajtószabadságot a legkisebb mértékben érintené, soha sehol, ebben sem. Hát az vájjon nem tény-e, hogy daczára annak, hogy igen sok hírlapíró és egy vidéki hírlapírói küldöttség által, és itt is Szederkényi t. képviselő ur által szoríttattam, hogy meg­rendszabályozzam a vidéki sajtótermékeknek . . . Szederkényi Nándor: A visszaéléseket! Széll Kálmán miniszterelnök: — hiszen rájö­vök! — azt a részét, a mely visszaéléseket kö­vet el; mondom, nem tény-e, hogy ennek daczára azt az álláspontot foglaltam el a múltkor itt a házban, hogy nagyon meggondolandónak tartom a kérdésnek ezt a szabályozását, épen a sajtószabad­ság szempontjából: hogy vonakodtam még eddig oly tényt elkövetni, vagy oly rendeletet kiadni, oly rendszabályozást élctbeléptetni, mely csak leg­távolabbról a sajtószabadság elleni vétségnek mondathatnék. Hát ez ékesen szól a képviselő ur vádja ellen, de persze, nem illik bele a kép­viselő ur frázisába. Hát az vájjon nem tóny-e, a mit múltkor kijelentettem, hogy a nem tisz­tességes és visszaélésekben leledző sajtó ellen közrendori szempontból bizonyos intézkedéseket helyeseknek tartok, de ezt meg kell gondolni, mert a mesgye nagyon szűk, s igen kényes a kérdés, mert semmit sem akarok olyat, a mi a sajtó szabadságának elvébe ütköznék. Ez nem tény? Nem a mellett bizonjit-e ez, hogy a mit hirdetek, vallok, azt igazán cselekszem is, és pe­dig vigyázva, óvatosan, mert semmikép sem aka­rom tettekkel meghazudtolni azt, a mit vallok és hirdetek ? Benedek János: Ez mind csak negatív! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez magában véve egy tény. egy kormányzati állásfoglalás, hogy óvatosan és vigyázva fogok e dologban intézkedni, és csak ott, hol a tisztességet kell megóvni, és a tisztességtelen verseny visszaéléseit kell szabályozni, fogom ebben a kérdésben azt tenni, a mit, mindig a sajtószabadság teljes megvédése mellett, tenni lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom