Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

84 192. országos ülés 1903 január "28-án, szerdán. A mi a ponyvairodalmat illeti, — hogy keverte azt a képviselő ur ebbe a beszédbe, és hogy illik az akár az Erzsébet királynéról, akár a Kossuth Lajosról szóló füzethez, felfogni nem tudom, és én el is választom annak ügyét ettől a két brosürtől, — mondom, a ponyvairodalmat illetőleg azt tartom, hogy termékeinek az utczákon. ünnepélyes alkalmakkor vagy vásárok idején való árusításánál a rendőri szempontokat egészen figyelmen kMül hagyni nem lehet. Én gondolom, hogy ez történt is, különben utána fogok járni a dolognak, s annak idején szívesen fogok e kérdéssel foglalkozni, és rendőri szempontból megtenni azt, a mi szükséges, természetesen a sajtószabadság teljes fentartása mellett. A mi az inkriminált esetet illeti, a képviselő ur ebből mindjárt, és pedig nagy tetszésére a közbeszólónak, azt a vádat akarja rám zúdítani, hogy én azért, mert nem viseltetem kegyelettel Kossuth Lajos iránt, nem engedtem meg az utczai árusítást, holott más esetben megengedtem. Sohasem hallotta tőlem a t. ház, hogy bármely, a belügyminisztériumból kikerült rendeletre nézve a teljes felelőséget el ne vállaltam volna. Kijelentem most is, hogy vállalom, de miután személyes vonatkozású támadást kovácsolt a t. képviselő ur ebből a két tényből ellenem, ki kell jelentenem először, ezen személyes szempontból, hogy mindkét dologról ma hallok először. Hiszen a képviselő ur maga is felolvasta, hogy ez az intézkedés a százhuzezredik számot birja, s a t. képviselő ur tudhatja, hogy az mind az én tollamból nem folyhat! Most elmondom, hogyan gondolom én azt, hogy a belügyminisztérium miért intézkedett az egyik esetben ugy, a másikban amúgy. Valószínűleg az a praxis, hogy engedélyt adnak az árusításra akkor, mikor az árusításnak valami jótékony czélja van, s nemcsak haszonnal egybefoglalt czélt követ. Hogyha tehát az árusításból befolyó jövedelem jótékony czélra fordittatik, akkor valószínűleg kMételesen megengedik, ha pedig nem jótékony czéh'a történik az árusítás, akkor valószínűleg nem engedik meg. Utána fogok nézni a dolognak; arról meg lehet győződve a képviselő ur, hogy nem azért nem lett megengedve az egyik esetben, mert Kossuth Lajosról volt szó, s mert azt az évszázados ünnepélykor akarták árusítani. Egész magam tartása, alantas orgánumaim magatartása, ország-világ tudja, nem volt olyan, hogy énnekem ilyen kisszerű momentumot lehetne imputálni. Ez oly kérdés, melylyel az ország tisztában van; soha ily ünnepély iránt annyi kegyelettel, annyi tisztelettel és annyi tekintettel miniszterelnök nem volt, mint én voltam, mert abban résztvett szabadon főispán, alantas hatóság és mindenki, és megengedtem mindazt, a mit ezen a téren meg lehet engedni. A mi az én személyes részvétemet illeti, megmondtam a t. háznak annak idején indokaimat, arra visszatérni nem akarok. De tiltakozom az ellen, hogy nekem imputáltassék kisszerű momentum vagy kisszerű tekintet, mert ilyen tekinteteket sem ezen ügyben, sem más ügyben soha életemben követni nem szoktam. Kérem a választ tudomásul venni.' Benedek János: T. ház! A t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter felelt ugyan az én kérdésemre, de választ nem adott. Széll Kálmán miniszterelnök: Mindig azt mondják ; pedig nem igaz! Benedek János: Egyáltalán nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy csakugyan létezik-e olyan belügyminiszteri rendelet. Széll Kálmán miniszterelnök: Mondtam, hogy igen is létezik, és az az oka! (Egy hang a baloldalon: Csak ugy képzeli!) Benedek János: Ha létezik: hol létezik és mely szám alatt; a törvényhozásnak mely felhatalmazása alapján, mely törvényből kifolyólag hozta, ha hozta, a belügyminisztérium, mert nem ismerek olyan belügyminiszteri rendeletet, a mely azt mondaná, hogy füzeteknek utczai elárusitása tilos. Ilyen belügyminiszteri rendelet nincs, mert akkor a ponyvairodalom termékeit nem lehetne árusítani. Azt mondotta, hogy nem értette az összefüggést, hogy beszédembe miért hoztam be a ponyvairodalmat. Azért hoztam be, mert, íme, annak termékeit szabadon árusítják az utczákon, utczasarkokon, a nélkül, hogy csak egyetlenegy füzetre is bárki a belügyminiszter urnak vagy bármely közhatóságnak engedélyét kikérné és árulják a Disznóvá vált zsidót, meg az Egyiptomi álmoskönyvet, terjesztik tehát a felekezeti és fajgyűlöletet, terjesztik az ízléstelenséget, a babonát, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mindezt terjesztik, és erre nincs szava a belügyminiszter urnak. Hanem mikor jó könyv kerülne a ponyvára, a mely Kossuth Lajos emlékezetére, az ő munkásságáról és hazafias magatartásáról íratott, a midőn a legszebb költemények, nem forradalmi költemények, hanem magyar költőknek elismert régi jó művei tétetnének hozzáférhetőkké a kevésbbé tehetős közönségre, az utcza azon közönségére nézve, a mely a hasonló természetű szépirodalmi vagy irodalmi műhöz csak két-három fillér árán juthat, akkor azt mondja a belügyminiszter ur, hogy nem lehet, mert ilyen füzetek utczai elárusitására engedély nem adható. Tehát a ponyvairodalomnak szenynyes, babonaterjesztő sötét termékeire nem kell engedélyt kérni, vagy pedig mikor Erzsébet királyné valami oszlopára gyűjtenek valamelyes művel, akkor arra igenis adható és kap is engedélyt az illető; de a mikor Kossuth Lajos emlékével kegyeletesen foglalkozik egy mű, egy antológia, mikor a magyar költők legszebb termékeit akarja megismertetni a kevésbbé művelt közönséggel, akkor a belügyminiszter a rideg elutasítás szavával felel. Eljárását pedig semmMel