Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

82 192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. Mikor azonban a magyar nemzet Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóját ünnepelte, akkor egy kis füzetet adtak ki »Kossuth Lajos a magyar lanton* czimmel. Ebben szavalásra alkalmas Kossuth-ódák és költemények — ismert versek — voltak újra kiadva, egy kis antológiába foglalva, pár fillérért, talán 4 fillérért volt kapható. Benne volt ebben Hiadornak egy-két régi költeménye, továbbá Tóth Kálmán, Pósa Lajos, Illyés Bálint, Dalniady Győző, Zempléni Árpád, Inozédi László, Ábrányi Emil stb. költeménye, szóval a jobb magyar költőknek azon ismeretes költeményei, a melyek Kossuth Lajossal foglalkoznak. A Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmával megnyilatkozó nemzeti kegyelet érzésével teljes összhangzásban áll ezen füzet kiadása, és ezen kis füzet is ezen nemzeti czélt igyekezett szolgálni. Tessék csak meghallgatni, hogy micsoda határozatot hozott erre az ártatlan kis füzetre Budapest székes-főváros polgármestere (Halljuk! Halljuk!) 1902-ik évi 172.088. szám alatt: »Véghatározat. Értesítem folyamodót, hogy a bemutatott és »Kossuth Lajos a magyar lanton« czimü verses füzetnek utczai elárusitására a kért engedélyt nem találom megadhatónak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: MMel indokolta ?) Nem indokolta! Megfelebbezte az illető fél, és akkor a belügyminiszter ur a következő határozatot hozta, (Halljuk! Halljuk!) 113.584. V. a. szám alatt (olvassa): >'annyMal inkább helybenhagyandónak találom i\ polgármester azon megtagadó határozatát, mert a különféle füzeteknek és könyveknek utczai elárusitására közrendészeti okokból engedély nem adható.« Thaly Kálmán: De a Zimándy könyveit árulják ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt sem engedtem meg! Benedek János: Vagy áll a miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek az az álláspontja, hogy füzeteknek vagy könyveknek utczai elárusitására engedély nem adható, vagy nem all. Ha áll, akkor minek adott engedélyt arra a füzetre, mely Erzsébet királyné halála után megjelent és a mely sokkal távolabb állott a kegyeletes czél szolgálatától, mert jövedelméből csak egypár fillér adatott volna a jótékony czélra, — annyi, a mennyit a szerző esetleg a maga jószántából odaadott volna. Csakis ennyiben állott összefüggésben a kegyelettel, mert maga a füzet nem foglalkozott Erzsébet királynéval. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mondom, ha érvényben volt ez a szabály, akkor miért adatott meg az engedély amannak a füzetnek az utczai árusításra? Széll Kálmán miniszterelnök: Csakhogy mikor adatott meg az engedély? Benedek János: Mindegyiket megmondom. Ennek a megadó véghatározatnak kelte 1902. június 10., a szám, a mint mondtam, 112.985; a megtagadó határozat kelte pedig három hónappal későbbről való, 1902. szeptember 18-án kelt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Molnár Jenő: Nagy hiba! Benedek János: E rövid egymásutánban tehát két homlokegyenest ellentétes határozat meghozatala egyenes ellentétben áll azzal, a mit Szederkényi Nándor t. képviselő ur interpellácziójára a miniszterelnök ur válaszolt. Azt mondta ugyanis akkor: »Én, a ki a sajtószabadság uralma alatt kezdtem meg politikai pályámat ; a ki az alatt nőttem fel, és a ki minden ízemben, gondolkozásomnak és egyéniségemnek, mondhatom, minden részében át vagyok hatva annak tudatától, hogy milyen nagy kincse a mai kornak, a haladásnak, minden szabadon gondolkodó és alkotmányosan érző embernek a sajtószabadság : soha sem szándékozom semmit sem tenni abban az irányban, hogy az ilyen természetű bajok orvoslása ennek a nagy kincsnek, a mi alkotmányunk és minden közszabadság egyik alapfeltételének sértésével vagy csak érintésével is történjék.« Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem helyes? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Benedek János: Mondom, hogy a t. miniszterelnök ur szavaMal többnyire meg vagyok elégedve. A mikor ily kijelentéseket tesz, szavai rendesen oly tetszetó'sek, hogy a legszabadelvüb ben gondolkodó embereknek is megnyerik a helyeslését, és csakugyan azokban kifogásolni való nincs. Pl. a Szederkényi múltkori intsrpellácziójára adott válaszát is tudomásul vettem, mert az a kijelentés méltó volt Deák Ferencz tanítványához és követőjéhez. De az az intézkedés, a melylyel a »Kossuth Lajos a magyar lanton« czimü ártatlan antológiától megvonta az utczai árusitást, csak azért, mert Kossuth Lajossal foglalkozik, csak azért, mert a Kossuth Lajos iránti kegyeletet akarja a nép közt terjeszteni, nem helyes. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Kicsinyes!) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem lesz az ugy! Benedek János: És még a mellett ilyen helytelen indokolással is tette! Mert hiszen, ha más kifogás lett volna, fel kellett volna azt hozni! De a mikor ily tényekkel állok szemben, mikor a belügyminisztérium gyakorlatából és egynémely indokolásából azt látom, hogy az ily füzetek utczai árusítására engedély igenis adható, akkor a miniszterelnök ur tényeMel megelégedni egyáltalán nem tudok. (Helyeslés ff szélsöbaloldalon.) Nem akarom kiélesiteni és jobban kiszínezni ezt a dolgot, mert hiszen látnMaló, hogy ez magában véve is igen lehangoló. Nem egyeztethető össze ez a miniszterelnök urnak nemcsak ezzel a nyilatkozatával, de egy másikkal sem, a melyet a nagyjaink emléke iránt tartozó kegyeletről méltóztatott mondani. Itt e ház szine előtt Kossuth Lajos emlékének elég szép szavakkal