Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-192
192. országos ülés VJOS január 28-án, szerdán. 81 Következik Benedek János képviselő ur interpellácziója a m. kir. orvostudomány-egyetemi boncztani intézetnél előfordult esetek tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Benedek János: T. ház! Két interpellácziót jelentettem be. Az egyiket a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, a másikat a belügyminiszter úrhoz. Már tegnap beírtam az interpellácziókat, hogy az illető miniszter urak tudomást nyerhessenek azokról; azonban, mint látom, talán nagyobb elfoglaltsága miatt a vallásés közoktatásügyi miniszter ur nincs jelen itt a házban. Azért arra kérem a t. házat, hogy miután azon adatokra, a melyeket interpellácziómban felhozni szándékozom, ha közvetlenül mondom el a miniszter urnak, sokkal inkább módjában áll esetleg azonnal is válaszolni, továbbá, mMel másik interpellácziómat is ma teszem meg és az idő is már előre haladott, legyen szabad a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézendő interpellácziómat szombaton előterjeszteni. Elnök: A képviselő urnak jogában áll, hogy szombaton adja elő interpelláczióját. A képviselő ur tehát most elő fogja adni a belügyminiszterhez intézendő interpelláczióját, a nyomtatványok utczai elárusitása tárgyában. Benedek János: T, képviselőház! Méltóztatnak még visszaemlékezni Szederkényi Nándor igen t, képviselő urnak január 14-én a belügyminiszter úrhoz intézett az iránti interpellácziójára, hogy saját hatáskörében intézkedjék a belügyminiszter, hogy a hírlapok utczai elárusitásánál a tisztesség korlátai lehetőleg megóvassanak. Meg vagyok győződve, hogy igen t. képviselőtársamat nem vezette a sajtószabadság korlátozásának czélzata. Ezt róla, mint régi 48-asról, fel nem tételeztem, de beszédéből is meggyőződtem, hogy ily szándók nem vezeti őt. De Ő oly intézkedésre hMta fel a minisztert, a mely, jdáne ha az ellenzék mintegy belekényszeríti abba a minisztert, alkalmas arra, hogy a miniszter akkor is, mikor erre előre nem is gondolhatnánk, a sajtószabadság jelentékeny korlátozásával álljon elő. (Ugy van! a seélsöbaloldalon.) A hírlapok utczai darusításának korlátozását is nem a sajtószabadság, nem a gondolatok szabad terjesztésének, szabad közlésének szempontjából tartom lehetőnek, hanem csakis azon közigazgatási követelmények szempontjából, a melyeket a rendőrségnek, s egyáltalán a közigazgatási hatóságnak akkor sem szabad szem elől tévesztenie, a midőn ilyen nagy alkotmányjogi, biztosítéki törvény keretében mozgó dolognak végrehajtásáról van szó. A sajtószabadságnak, mint alkotmányunk egyik leghatalmasabb biztositékának lényege épen a gondolatok szabad közlése, terjesztése, a mely két dolgot tartalmaz: az egyik, hogy közölheti gondolatait mindenki, akár hírlapban, akár könyvben, akár folyóiratban, s bár bizonyos követelmények e tekintetben is vannak KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XI. KÖTET. felállítva, de ez oly óriási joga a magyar közéletnek, a magyar közszabadságnak oly biztositéka, a melyből hajszálnyit sem szabad engednünk. A másik, a gondolatok szabad 'terjesztése, vonatkozhatik a lapok utczai árusítására is, és egyszersmind azoknak a ropMeknek, nyomtatványoknak — különösen olcsóbb fajta nyomtatványoknak — terjesztésére, a melyek ujabb időben különösen az alsóbb néposztály körében annyira dMatba jöttek, és vonatkozik továbbá a ponyvára is. Kérdem az igen t. belügyminiszter úrtól — ezúttal nem mint interpellácziót, hanem mint kérdést intézem hozzá — vájjon a ponyvairodalmi termékekre vonatkozólag van-e egyáltalán valamelyes ellenőrzés ? Ha végignézem a ponyvairodalmi termékeket, ezek közt a legizléstelenebb, a leghaimeresztőbb dolgokat látom. Széll Kálmán miniszterelnök: Az már igaz! Benedek János: Látok olyan dolgokat, a melyek olvasásából nem nyerhet semmiféle ujabb tápot az emberek lelke, sem a jó erkölcs, seni.a jó izlés iránt. (Helyeslés a seélsobaloldalon.) És ezeknek a terjesztése szabadjára van hagyva. Különösen egy-egy nevezetesebb esemény alkalmával, legyen az gyászos, vagy egyéb nagy esemény, akár országos jelentősége legyen, akár botrány miatt keltsen nagyobb érdeklődést, ilyen alkalmakkor különösen a napi sajtónak az a része, a mely az utczára támaszkodik, szokott ezekről mindenféle nyomtatványokat terjeszteni. Én a magam részéről azt tartom, hogy nem lehet korlátozni a sajtót e tekintetben sem. Csak hadd terjeszszék: a ki szereti, hadd olvassa. Azért fejleszszük ki az emberekben az izlést, hogy undorodjanak meg attól, a mi azzal ellentétes, és hagyjuk őket választani a jó és rossz között. Ebben áll a szabadság, a szabadeívüség. Valószinüieg ez a szempont vezette az igen t. miniszterelnök urat mint belügyminisztert akkor, a midőn Erzsébet királyné halála alkalmával egy füzetet adatott ki, melynek czime: »Budapest világváros, hogyan lehet Budapestet világhírű szép várossá emelni, hogy lehet az építési válsággal megküzdeni. Irta Molnár Antal. Ara 40 fillér. Tudomásul: E munka tiszta jövedelme dicsőült Erzsébet királynénk utolsó budapesti kirándulása 1897. évi október 17-iki emlékének megörökítése czéljából a budapesti Szemlő hegy legmagasabb pontján emelendő diszes emlékoszlop költségeinek fedezéséve van szánva. A szerző,« E munkának az utczán való árusítására Budapest székesfőváros polgármesterétől 112.985 1902 szám alatt engedélyt nyert a szerző. Nekem ez ellen semmi kifogásom nincsen. Egészen helyes dolog egy ilyen nagy esemény alkalmával, hogy részint a kegyelet felébresztése vagy ébrentartása miatt, részint pedig a kegyelet megnyilatkozása alkalmával jobban megnyilatkozni szokott jótékonysági kedv felhasználása szempontjából is az ilyen füzetek terjesztésére, darusítására engedély adassék. Ez ellen nem is lehet semmi kifogás,
