Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 45 ügymimszternek, hogy bizonyos számú legénységet a mellett is visszatarthasson harmadik évi szolgálatra. Ezt a szenátus nem adta meg neki, hanem utasította, hogy két év leforgása alatt okvetlenül hozza be a két éves katonai szolgálati időre vonatkozó törvényjavaslatot. így hát csak két év múlva lesz az tényleg behozva. Lehet, hogy csalatkozom, de én igy olvastam. Egyébként ott a legénység intelligenczia tekintetében magasabb fokon áll, mint nálunk, különösen egyes vármegyékben, tehát könnyebb is volna 2 év alatt kiképezni. Ismétlem, a kiképzésnek nem volna szabad szenvednie a két éves szolgálat mellett sem; ezért szaporitani kellene a fegyvergyakorlatokat, szaporitani kellene a nagyobb öszpontositásokat. A lovasságnál is sok többletkiadás volna: lóanyagból, ló-felszerelésekből, azonkívül a különféle hadikészletekből is többet kellene beszerezni. Méltóztassék megengedni, hogy csak egy-két pontra nézve hozzak fel számadatokat. Csak nézzük, hogy azáltal, hogy a fegyvergyakorlatok szaporodnak és nagyobb hadgyakorlatok tartatnak, a lovasságnál és gyalogságnál micsoda költségtöbblet fog előállani? Ma, t. ház, a 42 lovasezrednek szüksége van fegyvergyakorlatokra bevonuló tartalékosok és tartalékos lovak kiadásaira 365.000 koronára. Összpontosításra költsége van ma a lovasságnak 400.000 korona. Különféle altiszti jutalmakra, végkielégítésekre, nyugdijakra 2,600.000 korona. Ez összesen tehát 3,765.000 korona. Most a 42 lovasezrednél a fegyverekhez szükséges töltényekre kell 1,722.000 korona. Ez összesen már circa 5,500.000. Ha most csak ugy számítjuk, hogy ezek a költségek csak egy harmaddal nőnek, akkor a lovasságnál kihozunk közel 2 millió korona évi kiadási többletet. A gyalogságnál a fegyvergyakorlatok költségszükséglete 4.600.000 korona, összpontosításra szükséges 3 millió korona. Altiszti jutalmakra, végkielégítésekre és nyugdijakra 13 millió korona. Töltényfogyasztás ma már 6,425.000 korona. Ez tehát összesen 27 millió korona. Most vegyük csak azt, hogy egy harmaddal gyarapszik a kiadás, ez már 8,800.000 korona többlet. Tehát a két fegyvernemnél egy-két ilyen pontnál kihozunk már 12 millió korona többletet. Ebből alkothatunk már magunknak hozzávetőleg képet arról, hogy bizony a kétéves szolgálat behozatala nagy dolog, a mely egyeseknek talán nagy előnyére szolgál, Kubik Béla: Előnyére szolgál a tömegnek! B. Solymossy Ödön: . . . de anyagilag az egész nemzetre óriási áldozatokat ró. Kubik Béla: Ez igaz! Gabányi Miklós: Hozzuk be az általános lefegyverzést. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) B. Solymossy Ödön: De, t. ház, a kétéves szolgálatnál egy fontos körülményt is kell számba venni. Könnyű azt mondani, hogy hozzuk be a gyalogságnál a kétéves szolgálatot, de már a lovasságnál ennek behozatala ellen határozottan tiltakoznom kell. Már most előállana az a helyzet, hogy a 3 évig szolgálóknak rekompenzácziót kellene adni. Hogy milyen formában, azt nem tudom megoldani; vannak szaktekintélyek, a kik tán megtudnák mondani. Mindenesetre azonban kellene olyanforma dolgot behozni, mint Prancziaországban van a hadi tengerészetnél. Ott az a 18 éves fiu, a kinek különben is foglalatossága a hajózás, egyszerűen be lesz írva a haditengerészetbe és 18 éves korától 50-dik életévéig hadköteles. Két periódusban szolgál, az egyik három évig, a második két évig tart, de tartalékba 50 éves koráig tartozik. Mindazok, a kik igy be lesznek asszentálva, kapnak szabad hajózást, t. i. fuvarozási hajózási engedélyt és szabad halászati jogot; és ezért adót nem fizetnek, sőt a kik 25 évig szolgálnak, még nyugdíjban is részesülnek. Ott tehát van rekompenzáczió, és nálunk is mindenesetre kellene ilyes valami módot találni, mert nagy igazságtalanság volna az, hogy ha valaki véletlenül bekerül a lovassághoz, az szolgál három évet, a gyalogsági katona pedig csak kettőt. A lovasságról még különben méltóztassék megengedni, hogy egy kissé bővebben is szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis a lovasságnál — merem határozottan állítani, — tiszta abszurdum volna a kétéves szolgálat behozatala. Erre ellenargumentumként mindjárt fel lehetne hozni azt, hogy a honvédhuszárságnál miért vagyunk képesek csak két éves szolgálati időt kitűzni; de erre majd később fogok felelni. (Halljak! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Zaj. Mozgás.) A ki behatóbban foglalkozott a lovas-szolgálat legkülönbözőbb fajaMal, mint én is, a ki önként szolgáltam dragonyosoknál, közös huszároknál, honvéd huszároknál, az, ugy hiszem, igazat fog nekem adni. Méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy, minthogy meglehetős tapasztalatot szereztem ebben a tekintetben, némi felvilágosítással szolgáljak a lovassági szolgálatról. Mikor az ujoncz beállít a laktanyába, alig hogy a lónyiró ollóval szabályszerűen lenyírják a fejét, (Elénk derültség és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: A fejét?) Szokták azt is mondani! Hát mondom, a mint ez megtörtént és ő megkapja a ruháját, felszerelését, felmegy a szobájába . . . (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Förster Ottó közbeszól.) Tessék meghallgatni, tudom, hogy képviselőtársam is volt katona, volt Boszniában is, harczban is; elismeréssel adózom neki. Mondom, az a huszár felmegy a szobájába, beöltözik, mindenekelőtt meg kell tanulnia a szobarendet, hogy a szalmazsák nyilasa nappal lefelé legyen, a takaró lepedő egyforma nagyságban legyen, a vánkoson elhelyezve csákó és más egyéb, tábori kulacs, málhatáska, lónyüg, zubbony, evőcsajka milyen sorrendben legyenek a fej feletti polczon elhelyezve. Ezt mind meg kell tanulnia; a szolgálat-