Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-191
42 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. adok, — hogy ha a honvédelmi miniszter ur, mint szakminiszter, nem látta volna be az imént emiitett érdek fontosságát, nem határozta volna el magát arra, hogy a hadügyminiszternek ez iránti javaslatait ide a ház elé hozza, számolva az ellenszenvvel, a mMel itten találkozni fog. Ebből következik, hogy itt fontos érdekek forognak szóban és hogy ezek megkövetelik, hogy a legfontosabb érdek, az ország közbiztonsági érdekei előtt meghajoljunk és igy a törvényjavaslatot kénytelenek vagyunk elfogadni, (Helyeslés és tetszés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) noha igaz, hogy a hadügyi kormány rosszabb időpontot e javaslatok előterjesztésére keresve sem találhatott volna, mint épen a mai. (Ugy van! a baloldalon.) A mi már most a meglévő állományt illeti, meggyőződésből kell kijelentenem, hogy a meglévő állomány kiegészítése és pótlása égetően szükséges. Szükség van erre annál is inkább, mert az ujabb időben létesített intézmények és foganatosított intézkedések állandóan a kombattáns állományból vonták el a legénységet, a mit tapasztalatból tudok. És ha ehhez, t. ház. hozzáadjuk még a különböző betegségeket, a melyek előfordulnak a katonaság körében, ha tekintetbe veszszük a felmentő okok érvényesítésének nagyságát, a melyek a törvényben biztosíttattak, végül ha számbaveszszük azt, mennyien vezényeltetnek el a tisztekkel a tanfolyamokban és az altiszti iskolákban, a vezető parancsnok úgyszólván nem is képes kikalkulálni, hogy az embert tanitsa-e előbb vagy azt a lovat (Derültség.) és mindig előfordul, hogy az a csapatparancsnok csak olyan hiányos létszámmal tudott kMonulni, hogy könnyen megesik, hogy szétküldve az elő- és az utóvédet, valamint a tábori őrsöket, csak alig egypár emberrel maradt vissza: mindezek a mellett bizonyítanak, hogy a jelen állapoton változtatni kell, hogy a jelen viszonyok mellett a gyakorlati szabályzatokban előirt kötelezettségnek a vezetők sem képesek megfelelni. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül, t. képviselőház, egy rendkívül fontos követelmény is mérvadó és ez a legénység kímélésének a szempontja. A szolgálati szabályzatban ugyanis világosan benne van, hogy a legénységet kímélni kell és ezt a főparancsnokságok ellenőrzik is, de a mi csak megfelelő létszám mellett lehetséges és akkor, ha kellő számú tiszt és legénység rendelkezésre áll. (Ugy van! a jobboldalon.) De ha a létszám hiányos, akkor könnyen megtörténhetik, hogy annak a szegény huszárnak, a kit a küldönczszolgálat, istálló- és laktanya-felügyelet, őrszolgálat, és e mellett a sok lóápolás nagyon is igénybe vesz, néha szinte testi épsége van megtámadva. Ha mindezeket figyelembe veszszük és ha szem előtt tartjuk azt, hogy a harczképesség mennyire fog emelkedni ezen törvényjavaslatok folytán, akkor látjuk, hogy azoknak el nem fogadása esetére majd komoly esetben késő lesz a bánat. (TJgy van! jobb felöl.) Csak nézzük, hogy hova is szükséges ez a felemelt létszám? Honvédségünknél van tiz lovasés 28 gyalogezred; a közös hadseregnek van 102 gyalog, 4 bosnyák, 4 császárvadászezrede, 26 tábori vadászzászlóalja és 42 lovasezrede, azután jönnek a 14 hadtest, 42 hadosztály tüzérezredek, a vártüzérség, 1 vasúti ezred, 15 utászzászlóalj, vonatezredek stb. Gabányi Miklós: Az egész világot meg lehetne velük verni, ha magyarok volnának! (Zaj és mozgás.) Elnök: Ne tessék a vitát beszélgetésekkel zavarni. (Helyeslés Jobbfelöl.) B. Solymossy Ödön: Azonkívül a haditengerészet, az egészségügyi csapat, a méneskar. Ott vannak a különféle raktárak, az utász-, tüzér-, vonatszerügy, a különféle parancsnokságok, ott van 15 hadtest, 31 hadosztályparancsnokság, 7 honvédkerületi parancsnokság, azután van 62 közös brigád, 8 hegyi gy r alogbrigád, 18 lovasbrigád, 15 tüzér és 4 honvéd lovasdandár és 14 gyalog honvéddandár, a sok iskola! (FelMáltások a szélsöbaloldalon: Ugy látszik, vizsgát tesz!) Szóval mindezeket a parancsnokságokat, csapattesteket összefoglalva, azt látjuk, hogy a honvédelmi miniszter ur szinte minderre számított ezen törvényjavaslat benyújtása alkalmával, mert ha ezek közt elosztjuk a szükséges legénységet, akkor egy-egy helyre alig jut egykét ember. Ezenkívül ugy látszik, hogy a közvélemény különben is súlyosabbnak tekinti ezt a törvényjavaslatot, mint a milyen az tényleg. Ha eloszlatjuk a 9100 közös és 3000 honvédujonczot az ország összes községeire, alig esik egy-egy községre, ha a -városokat is felosztjuk, a községek lakossága arányában egy fél ember. Azonkívül nem szabad elfelejteni azt, hogy ezen létszámfelemelés következtében hány ember lesz majd szabadságolható, a mi pedig igen jótékony hatással lesz, holott ma ez aránylag csak igen ritkán fordul elő, mert a parancsnokságok kénytelenek a törvény szigorú rendelkezéseihez alkalmazkodni. Csak egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Épen a múltkor jött hozzám egy szegény ember a feleségével. Az asszony mutatta karjait, a melyek egészen tönkre voltak téve a munkától; az ember 50 év körül volt, sovány, alacsony, elkényszeredett és arról panaszkodott, hogy a fiát bevitték katonának és nem tudja kiszabadítani, mert a törvény szerint reá nincsen bebizonyítva az, hogy munkaképtelen, pedig neki olyan baja van, a mely a munkára képtelenné teszi, mert ha kissé megerőlteti magát, összeesik. Természetes, hogy a mikor összeesik, nem futhat el a harmadik községbe orvosért, hogy az mindjárt megnézze, hogy összeesett és bizonyítsa, hogy munkára nem képes. Szóval ez a szegény ember nem képes a fiát kimenteni, holott az egész község mellette
