Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

M. országos ülés 1903 február 16-án, hétfon. 455 hető legnagyobb készülettel kell elvállalnia, a baza fentartására a főpapok és a bárók is azon csapatok számán felül, a melyeket a dekrétum tartalma szerint kell fentartaniok, sőt a tehetősebb nemesség is mentül nagyobb készülettel készüljön a háború terbét magára vállalni. És tovább : Azonfelül kötelesek a nemességgel együtt fejenkint felkelni és kötelesek a királyi Felséggel együtt egyaránt idejekorán az oly nagy ellenséggel szembeszállni. Nem várták a királyi dispozicziótól azt, bogy mi a kötelesség: a törvényben utasítják arra, mint a bogy máskép nem is lebet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szentesitett törvényben. Ferdinándnak magyar királylyá való koronázásával uj korszak kezdődik hazánk történetében, uj, gyászos, és gyászosabb valamennyinél. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt a bizonyos vörös fonalat, a melyen most e pillanatban állok, ő tartotta kezében legelőször. Minden pereputtyával együtt elözönölte az országot. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Megszűnt akkor korszak, a mikor a nemzet és a király együtt intézik a baza sorsát, megszűnt a nemzet szupremácziája királya felett, átvette a hatalmat a király, és szolgává sülyesztette a nemzetet. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Elkövetkezett az a korszak, a mikor az abszolutizmus rekedt bangján ordit: »Te nemzet azért vagy, bogy nékem szolgálj.« Bejött, t. képviselőház, első alkalommal a »regiment« és bejött a »hapták<'. Az ország minden intézkedéséből látjuk, hogy köteles volt a zsoldos katona az ország törvényei szerint élni, kimutattam törvényből, törvényes intézkedésekből, hogy magyar kapitányok alatt tartozik szolgálni, bekövetkezett az a korszak — és a t. honvédelmi miniszter ur a történelemnek ezt a részét jobban tudja, mint én és akárki — az a korszak, a mikor az u. n. Artikel-Briefben hűséget esküdnek Ferdinándnak, az ő uruknak, a császárnak, a kié a hatalom és dicsőség mindörökké, ámen. De azután az országról többé szó sincs, csak a felséges császárról. Hiszen én attól a zsoldos katonától nem veszem rossz néven, ha akkor az Artikel-Briefben nem esküdött hűséget az országnak, hanem mindenesetre a Bendek tévesztették el figyelmüket kiterjeszteni, hogy ezen Artikel-Bríeffel és baptákkal miféle gyászos korszak következik az országra. Sok százados meddő küzdelmekben legjobbjait fecsérelte el az ország és eredménye a t. honvédelmi miniszter ur és az a javaslat, melyet beterjesztett. (Igaz! Ugy van! a szélsííbaloldalon.) Azóta áll haptákot az egész ország és azért történt mindig, hogy azok előtt a körök előtt, a kik a haptákot és az Artikel-Briefet kitalálták, áll a nemzet haptákot. De azt hiszem, ha ebben a tekintetben az ország Bendei gondolhattak volna valami következményre, akkor el nem mulasztották volna, hogy intézkedjenek, mint a hogy igy is a nemzettel össze nem férő katonaságra törvényt hoztak, hogy az ország törvényei szerint tartoznak élni, s ha azokat megszegik, nem fegyelmi büntetéssel, hanem főbenjáró büntetéssel kell őket sújtani. Ez igen érdekes momentum hazánk történetében, mert itt elválnak utaink a dinasztiától. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy! Pap Zoltán: Kérem, tessék megezáfolni, én nagyon szMesen tanulok, pap vagyok, jó pap akarok lenni, boltig akarok tanulni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De én ebből más következtetést levonni nem tudok, hogy t. i. a mig az ország és a király együtt fáradozott az ország jóvoltán, együtt alkották a törvényeket, a nemzet megtartotta szupremácziáját. II. Ferdinánd alatt elkövetkezik egy korszak, midőn a hadsereg csak a királynak esküszik hűséget, az országnak nem, és mikor a nemzetnek magának kell törvényt alkotni a katonaságra, mondván, hogyha te esküszöl is hűséget a te császárodnak, én törvényt alkotok arra, hogy idebenn az ország törvényei szerint tartozol élni, mert ha megtagadod, akkor nem közönséges gonosztevőként leszel büntetve, hanem mintha főbenjáró bűnt követtél volna el. A t. honvédelmi miniszter ur is tudja, hogy mi volt a régieknél a főbenjáró bűn. Daczára, t. ház, bogy az ország joga mintegy kisiklani látszott az önálló hadseregből való gondoskodás tekintetében, pedig nem áll, mégis az 1557-dik évi M. t.-cz. 28-dik czikkében a törvényhozás annak tudatában, bogy hiszen ő nem akar lemondani a hadsereg intézéséről és az ország védelmének gondoskodásáról, daczára annak, hogy az Artikel-Brief és a hapták már ott lógott a magyar nyakán, előirták törvénybozásilag a katonai fegyelmet, katonai fegyelemről gondoskodtak, nem bizták azt az Artikel-Briefre, az oberstekre, hanem maguk intézkedtek a fegyelem megtartásáról. Azt már láttuk, hogy a vármegyei csapatok élére magyar kapitányok kinevezésére utasíttatott a király. Az 1543. évi 8. dekrétum 28. czikkelyében ez a rendelkezés foglaltatik: »A csapatokat a megállapított napra küldjék a kapitányhoz ; az összes uraknak és nemeseknek pedig az ő lovasait a legközelebbi vízkereszt napjáig, vagy korábban kell a kapitány urakhoz küldeniök, akárhol legyenek is ezen a napon.« Van nekünk, t. ház, ma ennyi jogunk a hadsereg felett? Ma nem mondhatjuk, hogy hol legyenek a csapatok! (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt hiszem, most már meg fogja magyarázni a bonvédelmi miniszter ur, hogy honnan vette ezt a nyilatkozatát, hogy a nemzet nem tartotta fenn törvényekben törvényes jogát az önálló hadseregre. A legapróbb részletekig intézkedik e törvényezikkely a hadseregről. Nagyon elszomorodnám ugyan, ha megezáfolnának;