Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-207
454 207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. együttesen intézkednek az ország dolgairól és ezen együttes intézkedésük mellett is a király hatalmát túltengeni nem engedik. Nem a király bocsátja ki rendeleteit az ország számára, hanem a király s a nemzet együttesen, s a törvényes intézkedések mellett is megvan a nemzetnek szupremacziája — a mi máskép nem is lehet — megvan a joga a királyt ellátni utasításokkal, s ezen törvényeket a király köteles volt szentesíteni. II. Lajost uralkodásának utolsó idejében — hiszen ismerjük az 1526-ik évi szerencsétlen mohácsi csatát és annak következményeit — a Rákos mezején tartott országgyűlésen figyelmeztette a nemzet, hogy jövedelmét helyesen kezelje. Nagyon érdekes államjogi szempontból már maga az a tény, hogy akkor, a midőn a magyar nemzet katasztrófa előtt áll, és a midőn meg lehetne lélektanilag magyarázni azt, ha a nemzet elvesztené azt a fonalat, a mely a súlyos helyzetből való kibontakozásra vezet: akkor se bízik a nemzet másban; akkor se várja, hogy talán más bölcsebb tanácsot tudna adni, hanem ezen kétségbeesett helyzetben is maga követ el mindent az ország megvédelmezése czéljából, és tanítással látja el a királyt, hogy miképen vigye a törökök ellen hadba az ő seregét. (Halljuk I Halljuk!) Az 1526. évi III, t.-cz. rendeli: »Minthogy ő felsége tisztjeinek vétke és gondatlansága miatt nem kis pazarlás szokott előfordulni, azért, hogy ez a jövőben elmaradjon és megszűnjék, határozták, hogy a királyi felség azonnal válaszszon ki egy becsületes és munkás, igazságos és állhatatos kincstárnokot, ki minden bányát, — kMévén a beszterczei aknákat, melyeknek haszonbére egy évig fog tartani - sóraktárakat, harminczadokat, huszadokat és ötvenedeket, kőfejtést, pénzverést, általában pedig minden királyi jövedelmet őrizzen és ő felsége javára igazságosan is kezeljen. És hogy ez az ő tisztségében annál biztosabb, s a jövedelem kezelésében annál állhatatosabb legyen, biztosítsa őt a királyi felség, hogy a következő harmadik év leforgása alatt szent György vértanú napján tartandó országgyűlésig, és tovább is, ha a királyi felségnek ugy tetszik és ha az illető jól szolgál, még azon túl sem, fogja háborgatni. És ez a kincstárnok esküt tartozik tenni, hogy a királyi felségjövedelmeket, bárkinek kezéből, a királyi felség segélyével, az összes jövedelmeket minden kedvezés nélkül ki fogja ragadni és saját kezébe venni; igazságosan és helyesen kezeli és pazarlást senkinek sem fog elnézni; és ha akadnának pazarlók, azokat a királyi felségnek és tanácsosoknak bejelenti és senkinek sem fog valami méltatlan dolgot megengedni, hanem gondja lesz reá, hogy mindent, a mi helytelenül történik, a király, felségnek és a tanácsosoknak bejelentsen,* Továbbá a negyedik czikk kimondja, hogy »a kincstárnok mindenekelőtt a végvidéki várakról gondoskodjék; feladata és kötelessége azok gondozóinak fizetésüket kiszolgáltatni és a végvidékeken szolgálókat minden késedelem és halogatás nélkül kielégíteni. Ha pedig ő felségének egyéb jövedelmei nem volnának elegendők, akkor utalja ki a hadisegélyt, a melyet az országlakósok ő felségének felajánlottak.« T. i. felajánlottak akkor, mikor az ország lakosaiból alkotott hadseregnek miként való működését törvényben szabályozták, egyszersmind intézkedtek arról is, hogy minthogy a katonaságról rendelkeznek, rendelkezni kell annak eltartásáról is. Altalános elv szerint, a mint tudjuk, a király tartozott jövedelmeiből eltartani a katonaságot; a nemzet, mert katonaságot állított, hadisegélyt is szavazott meg, de csak subsidialiter, a mennyiben erre a királyi jövedelmek elegendők nem volnának. És csak ha a király kimerül, csak akkor vegye igénybe a nemzet áldozatkészségét. De semmi esetre sem olvasztották be a királyi jövedelmek közé és a királyok mindenkoron megelégedtek a czMillistával és soha sem léptek követelményekkel a nemzet elé. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az adc a királyé volt! Az adó felett a királyok disponáltak! Horváth Gyula: No hiszen jól tudja! Látszik abból, a mit mondott. Pap Zoltán: Hisz látjuk, hogy nem disponált. Én nem hallottam a honvédelmi miniszter ur közbeszólását és nem tudom, miért beszélem ki a torkomat. Látjuk, hogy nem disponált a jövedelmével, mert hiszen a nemzet bizottságot küldött ki, hogy ne disponálhasson ugy a jövedelmével, a hogy az neki tetszik, hanem hogy lássa el az ország szükségét, fizesse a katonaságot, hogy az országba idegen be ne törhessen. És annyira nem disponált, hogy beleavatkozzék a nemzet az ő családi jogaiba. Hisz én magam is kikérném, hogy egy gyülekezet szóljon bele abba, bogy a lányomat kinek adjam férjhez. íme. felolvastam az Albert alatti törvény intézkedését. Az 1526: VII. t.-cz. 8. czikkelyében akként intézkednek a Karok és Rendek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ekként intézkednek : A kiiály készüljön a hadjáratra és a hadi népet tartsa készen. (Halljuk! Halljuk! a ssélsiibaloldalon.) A királyi felség tegyen előkészületeket a hadjáratra és akként, hogy állítsa fel a bandériumokat, és nemcsak azon csapatokat, a melyekkel a dekrétum értelmében tartozik, de mentül nagyobb és számosabb csapatokat tartson készen. Ma is azt mondhatjuk, hogyha fáj valami, tessék csapatokat állítani, és tessék fizetni a királyi jövedelmekből. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az aranybullát állítom a t. honvédelmi miniszter ur elé. Ha van pénzük, tessék mulatni, de a nemzet boldogtalanságának és kiszipolyoztatásának árán nem mulatunk. Azt mondja továbbá a törvény: A háború terhét mindenkinek szokott mértékén túl a le-