Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 39 arra nézve, hogy ez az épület múltjának megfelelően használtassák. (Helyeslés a jobbfelöl). Én azt hiszem, hogy semmi ok sincsen arra a feltevésre, hogy a székesfőváros ezen éjjületet olyan ezélra fogja felhasználni, a mely ennek múltjával ellentétben állana. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ezen óhaj kifejezése bizalmatlanság lenne a székesfőváros irányában, a, mire véleményem szerint semmi ok sincsen. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: KMán-e még valaki szólani? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én azt vagyok bátor javasolni, a mit előbbi felszólalásom alkalmával már megemlítettem, hogy a t. képviselőház fogadja el a gazdasági bizottság jelentését, ugy, a mint van, azzal a pótlással, hogy a főváros áldozatkészsége iránti elismerését és köszönetét is kifejezi. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: KMán-e még valaki szólani?(Nem!) Ha tehát szólani senki sem kMan, a vitát bezárom. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház, a gazdasági bizottság jelentését fogadja el, még pedig azzal a pótlással, a melyet a miniszterelnök ur javasolt, (Helyeslés jobb/elöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Hát a Boda-féle inditványnyal mi lesz ? (Felkiáltások jobbfelöl: Elesik!) Hiszen nem szavaztunk felette, mi megszavazzuk! (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Az indítvány felett szavazni kell! Egy hang jobb felöl: Nem önálló indítvány!) Krasznay Ferencz; Ezen az oldalon minden önálló! (Derültség.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Elnök: Következik a napirend harmadik tárgya, t. i. az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Dedovics György jegyző: Báró Solymossy Ödön! B. Solymossy Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!j Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára térnék át, kijelentem, hogy a t. ház idejét első sorban is azért veszem igénybe, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó álláspontomat fejtsem ki, másodszor pedig azért, hogy egyéni nézetemet ós kérésemet is terjeszszem a t. ház elé, mert méltóztatik tudni, hogy az a képviselő, a ki nem tagja a delegácziónak, minden olyan kívánságát és nézetét, a melyek az ilyen természetű javaslatokra vonatkoznak, csak itt a t. ház előtt fejtheti ki. Különben t. túloldali képviselőtársaim óhajának is meg akarok feleim, a kik már sokszor hangoztatták, hogy az ilyen javaslatok tárgyalásában azon párt egyes tagjai is résztvegyenek,^ a melynek én is egyik szerény tagja vagyok. Én nagyon helyeslem ezt a nézetet és méltánylandó óhajt. Ez előtt tisztelettel meg is hajlom, de én is kérem t. túloldali képviselőtársaimat, hogy legyenek oly kegyesek és hallgassanak meg türelemmel, (Halljiik! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) még ha olyat mondanék is, a mi becses nézeteikkel valószinüleg nem fog megegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Azért se méltóztassanak azután neheztelni, ha talán kissé hosszabbra nyúlnék beszédem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt szívesen veszszűk! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) mert ez nem akar a szólási joggal való visszaélés lenni. (Halljuk ! Halljuk!) Tagadhatatlan, hogy már régóta nem feküdt ilyen javaslat a ház asztalán, mint a milyen a jelenlegi. Tiszta meggyőződésem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur is csak kötelességszerüleg, a legnagyobb megfontolással és igazán kényszerítő okoknak engedve nyújtotta be ezen törvényjavaslatot, a mi nagyon természetes is, hiszen a kormány nagyon jól tudja, hogy egy produktív értéket képviselő törvényjavaslatot sokkal szMesebben fogadna nemcsak a törvényhozás, hanem a közvélemény is, mint egy ilyent, a mely tényleg óriási áldozatot ró erre a nemzetre, eltekintve attól, hogy direkt adóztatást kMan és sok kenyérkeresőt is elvon családja köréből. De bármilyen lehangoltság vesz is erőt rajtunk az első benyomás alatt, mégis csak számolni kell ezzel a szerencsétlen helyzettel és nemcsak az európai, de az általános világfelfogással is, a mely szerint a helyett, hogy ama magasztos eszme terjedne el az összes államok intézőköreiben és ama közfelfogás jutna diadalra, hogy tulaj donképen a béke főfeltéteíe az összes államok felvirágzásának, mindinkább azzal a szerencsétlen felfegyverkezési mániával találkozunk, mindinkább ez rögzik meg az összes államokban. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Igaz, hogy tartattak béke-konferencziák, de nézzük csak, hogy ezen magasztos czélu törekvéseknek mi lett eredményök ? Bizonyos ámító színjátékká akarják azokat lealacsonyítani a tények, egyrészt mert c mellett folytonfolyvást csak azt látjuk, hogy mindegyik állam szaporítja fegyveres erejét. Nézzük, hogy mit csinál Anglia? Anglia okulva a bur háborún, azon töri a fejét, hogy miképen reorganizálja a milicziát, most foglalkozik azzal, hogy a már reorganizált 3 armeecorps után a másik hármat 1903-ban reorganizálja, hogy az összes gyalogsági szabályzatokat mind újjá alakítsa, hogy a tüzérségnek összes szabályzatait újjá alakítsa, és hogy minél több jó tisztet és altisztet tudjon magának a keretekben tartani, mert tapasztalta, hogy az egyes rekognoskáló szolgálatokra elküldött csapatok vezetői, altisztjei, sőt tisztjei is nem nagyon ismerték ki magukat. Ezenkívül az angol nemzet épen most dolgozik azon, hogy oly századparancsnokokat képezzen ki magának, a kik