Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

40 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. teljesen függetlenül, minden kötelék nélkül külön j is jól tudnak a harcztóren működni. E mellett a partokon mindenhol újjá akarja állitani és megerősíteni erődjeit és azon gondolkozik, hogy ezeknek a védelmét is miképen reorganizálja, élénk figyelemmel kisérvén a szomszédos német császárság egész gyarmatosító politikáját, mert a német is mindent elkövet, lépten-nyomon lázas sietséggel dolgozik, hogy minél nagyobb, minél impozánsabb és minél nagyobb sulylyal biró fegyveres ereje legyen, szóval, hogy a kiképzés fokát általában emelje. Nézzük csak a görögöt. Ma még a görög hadseregben, a mint méltóztatik tudni, az aktM tiszteknek jogukban áll a politikában is résztvenni ; de máris belátták a görögök, hogy az a katonatiszt, a ki politizál, nem felelhet meg a hMatásának ugy, mint az a tiszt, a kit elvonnak a politikától. Czéljuk tehát, hogy a görög katonatiszt csakis katonapályájának éljen, mert okvetlenül szükséges a hadseregben az intenzMitást emelni, a mi azonban eddig még a hadügyminiszternek nem sikerült. Nézzük az oroszt. Alig hogy felállított egy uj brigádot 270 tiszttel, közel 12.000 emberrel, máris a tüzérségét reorganizálja, só't még a távirda-kompániát is szaporítja, sőt azon gondolkozik, hogy 1904-ben Szibériában egy egész kerületet vonjon a rendes hadi kötelékbe, a mi 35.000 főnyi létszámemelést tenne ki. E mellett atyai jósággal dédelgeti, simul tatja magához az apró Balkán-fejedelemségeket, a . melyek viszont sietnek a jó jtatrónus barátságát megszerezni és biztosítani maguknak, hogy a mint a fáradt utas a nyári forró nap tikkasztó heve elől a fa árnyéka alá menekül megpihenni, ugy ők is ezen hatalmas patrónus védőszárnyai alá menekülhessenek. (Ügy van! jobb felöl.) A franczia nemzet is mindent elkövet, hogy az orosz jó barátjának nevezhesse magát. Természetes, ennek is megvan a háttere, hogy miért? (Halljuk! Halljuk!) Sőt még az amerikai is egészen harczias nemzet kezd lenni, pedig ő ugyancsak az anyagi javak gyarapításának a nagymestere. Azonkívül nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a szövetséges államok is egymás fegyveres erejének kvantitását és kvalitását bizony élénk figyelemmel kisérik. (Helyeslés.) Szóval, mire késztet mindez? Arra, hogy ébren legyen minden nemzet és kisérje szemmel ezen fegyverkezési versengéseket, nehogy valamelyik a szűkkeblűség és elővigyázatlanság áldozatává legyen. Hogy ki meddig birja, az természetesen a jövő titka, mert ez a sors kezébe van letéve, de az a sajnos eredménye bizony megvan, hogy bizony a mi nemzetünknek is, az egész monarchiának is, daczára annak, hogy biztos tudatában van annak, hogy mi nem a legfényesebb anyagi körülményeknek örvendünk, mindent el kell követnie, hogy királyának, hazájának és nemzeti életének biztos megvédésére készen állhasson. (Ugy van! jobb felöl.) és hogy nolens-volens ezen versengésekben lépést kell tartania. Gabányi Miklós: De nem birja az ország! B. Solymossy Ödön: De azt nemcsak túloldali képviselőtársaim tudják, nemcsak Gabányi t. képviselőtársam van azzal tisztában, a ki különben, a mint veszem észre, a katonai dolgokban igen szívesen szól közbe, (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) hanem tudja a kormány is, hanem tudjuk mi is mindnyájan azt nagyon jól, hogy mennyi áldozatot követelt már ez a militarizmus, hiszen felhozta tegnap Tóth képviselőtársam a felhasznált milliárdokat, a mikre különben rá fogok térni későbben. Érzi ezt nagyon jól a szegény, a gazdag egyformán, de azt kérdem, hogy a két rossz közül mégis melyiket vállaljuk magunkra. Azt-e, hogy ne tegyünk semmit, hogy összetett kézzel nézzük a többi országok akczióit? Gabányi Miklós: Hiszen 3 millió katonánk van! B. Solymossy Ödön: Igen, a népfelkelőkkel együtt, de ezeket csak a legvégső esetben adja ki az országgyűlés, mert csak ekkor szabad őket fegyverbe szólítani. (Zaj és mozgás a szélsobalóldálon.) Ámde ezek között nagyon sokan vannak, a kik már elfelejtették a gyakorlatot. Visszatérve beszédem fonalára, kérdem: a két rossz közül melyiket válaszszuk? Azt-e, hogy az akcziót nézzük összetett kézzel, hogy valamelyik állam legnagyobb örömére gyengének deklaráltassunk, vagy bízzunk abban a sokszor emlegetett gyönyörű szóban, hogy békés viszonyok között vagyunk, a minek részemről hitelt nem adok, mert a tények azt mutatják, hogy mindenfelől fegyverkeznek. Vagy pedig tegyünk meg mindent, hogy hazánkat, nemzeti létünket biztosan megvédelmezhessük, mert a fegyverkezéssel magunknak a békét mintegy biztosithatjuk, hisz régi közmondás, hogy: si vis pacem, pára bellum és én ezen sajnos, megdönthetetlen igazságnak hiszek is, minélfogva kénytelen vagyok ezen utóbbi álláspontra helyezkedni, mert tény, hogy a mig a közfelfogás nem fog megváltozni, hogy a mig más nézet nem fog meggyökerezni az összes nemzeteknél, addig valamely nép gazdasági függetlensége mellett a védelmi fegyveres erő színvonalának intenzMitásban sohasem szabad elmaradni. Ha pedig, t, ház, nem teszünk semmit, ha összetett kézzel nézzük a világeseményeket, akkor egyszer csak megtörténhetik az, hogy a béke helyett vészfelhők tornyosulnak össze hazánk egén, és ugy a bérczeken, mint a völgyekben a csatakürt rémes harsogása veri fel a nyugodtan, mélabús kolomphang mellett legelésző nyáj csendjét, az ágyúdörgés, a golyók sivitása zavarja meg a madárdalnak lelket felvidító hangjától visszhangzó völgyeket és bórczeket. És mi itt vagyunk az ellentállni nem biró fegyveres erővel, és ha ekkor nemzeti létünk, alkotmányunk tönkretétetik, elsepertetik ... 1 Kubik Béla: Hát eddig mit csinált Fejér-