Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-207
207. országos ülés 1903 február íb-án, hétfőn. 451 hatalmi törekvések nem engedik élni a nemzeteket. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A politikai tan igazságainak kutatói sokszor foglalkoztak azon kérdés eldöntésével, hogy vájjon mi üdvösebb egy ország kormányzatának szempontjából: az abszolút monarchia-e, vagy pedig a népképviseleti rendszerre alapított alkotmány. Vannak, elismerem, a kik az előbbit tartják helyesebbnek, a honvédelmi miniszter ur is ezek közé tartozik; sőt kezdenek már engem is megtanítani arra, és minden alkotmányos érzésem mellett már-már magam is beismerni kezdem azt, hogy az abszolutizmus sokkal üdvösebb lehet egy nemzetre nézve, mint a népképviseleti alkotmány olyan torzalakjában, mint a hogy az nálunk létezik. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) De az abszolutizmusnál is megkívánandó, hogy nemzeti legyen, mert csak akkor lehet üdvös egy nemzetre nézve. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ámde ilyen papirosból készült népképviseleti kormányzatot, mint a minő a mienk — abszolutizmussal fűszerezve — még a politikai tan igazságainak kutatói sem tudtak soha kieszelni, mert ez a csodabogár csak itt nálunk Magyarországon lehetséges. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Méltóztassék csak az igen i, túloldalon a kormány szócsöveit, a kormánypárti sajtót s annak velünk szemben használt ijesztgetéseit figyelemmel kisérni. Mitől óvnak bennünket ? Hiszen csakugyan a levegőbe való beszélgetés mindez, mert hogyha nem tartják megengedhetőnek azt, hogy egy nemzetellenes követeléssel szemben a nemzet igen tekinlyes része ellenálljon, akkor mire való ez a parlamentarizmus ? Hiszen akkor egy törvényjavaslatnak a sorsa el van döntve abban a pillanatban, a mikor a képviselőválasztások megejtetnek. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) 400 képviselő közül 350 kormánypárti jutott be oda arra az oldalra, ide pedig csak tiz függetlenségi; ilyen körülmények között csak papirosalkotmány létezik; csak szavazunk mindig, de az ellenzéknek nincsen semmi létjogosultsága. Igenis, az ellenzéknek az a kötelessége, hogy az ily követeléseket érvényre juttatni ne engedje. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Mikor nemzetem történelmét vizsgálom és ezt az imént elhangzott tételt akarom bebizonyítani, felhozom Hollós Mátyás királynak uralkodását. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Mátyás király abszolút monarcha volt. Nem tartott országgyűlést, csak akkor, a mikor kellett. Endrey Gyula: De azért » Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára!« Pap Zoltán: Igen! Nyögte ! 0 is abszolút monarcha volt. íme, láttuk, mit volt képes egy nemzeti alapon felépült abszolutizmus Magyarországgal tenni ! Neki is kényelmetlen volt az, hogy a nemzet beleszóljon a hadsereg intézésébe, és nem tűrte, mint a hogy nem tűri a mai idegen dinasztia sem azt, hogy a nemzet beleszóljon a hadsereg szervezésébe. De, mert minden gondolata magyar volt, nemzeti volt, ime mit volt képes alkotni a fekete seregben, mely, mint tudjuk, rettegett volt egész Európában! De mMel a nemzetnek a befolyását nem biztosította ezen hadsereg megalkotásánál és eltért Szent István alkotmányától, a mennyiben nem engedett beleszólást a nemzetnek a hadsereg felállításába, láttuk, mi volt e fekete sereg sorsa. Mátyás halálával az is szétoszlott, mert nem volt része benne a nemzetnek. A nemzet Mátyás halála után nem is fogta e seregnek pártját. Tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék egy kis szünetet rendelni. További beszédemet majd a szünet után folytatom. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Pap Zoltán képviselő urat, szíveskedjék előadását folytatni. Pap Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) Ott hagytam el, a mikor nemzeti nagy királyunkat, Hollós Mátyást abszolutizmussal vádoltam, de, mert minden gondolata és érzése csak a hazáé volt — mint a hogy jelezni szerencsém volt és mint a hogy ezt enélkül is tudjuk — első volt, a ki híven meg is tartotta azokat a törvényeket, első volt az összes előző királyok között, értve természetesen ezek alatt szoros értelemben vett nemzeti királyainkat, a kik a nemzeti törvényeket megtartották, nevezetesen: hogy a hazát védeni első sorban is a király kötelessége (TJgy van! a szélsobaloldalon.) és a király a saját jövedelméből fizesse az ő katonáit. Hollós Mátyásnak törvénytiszteletét és illetve ennek eredményeit, nemkülönben annak az eredményét, hogy mint antidinaszta intézkedett az ország fölött, eléggé ismerjük. (Halljuk! Halljuk!) Uralkodásának 16 esztendeje alatt az abszolút Mátyás sok olyan dolgot követett el, a mi az idő szerint nem lehetett parlamentáris. Ismerjük a vármegyékkel való érintkezését és hogy bizonyos váltságdíj fejében hogyan válthatták meg a katonaságtól magukat bizonyos emberek, a kiknek az a szolgálat kényelmetlen volt. Mégis országlásának 16-dik évében dekrétumot adott ki, a hol maga veszélyesnek ismerte el az abszolutizmust. (Halljuk! Halljuk!) Az 1474-dik évi dekrétum 7-dik czikkelyében törvényt hoznak a rendek arról, mintegy rekompenzáczióként, hogy az ország lakosai egy éven belül nem tartoznak hadba menni, hanemha a török ellen; hogy, akár kapott legyen a királyi felség, az ország hite érdekében szentséges pápa urunktól, vagy más fejedelmektől valamely segélyt akár nem, az ország lakos57*
