Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-191
38 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. sági bizottsági jelentéshez én is hozzászóljak néhány adattal. (Halljuk! Halljak!) A mint a miniszterelnök ur kijelentette és bőven indokolta, a Sándor-utczai telek a képviselőháznak, illetőleg az akkori országházépitőbizottságnak 1865-ben engedtetett át és 1867ben köttetett meg a szerződés 10 évre, a mely azután 1877-ben és 1887-ben 10 —10 évre, azután pedig 5 évre hosszabbittatott meg 1902-ig, illetőleg az uj országház felépülésének idejéig. Miután múlt évi októberben a törvényhozás mindkét háza elfoglalta ezen uj otthonát, természetesen tárgyalásoknak kellett megindulniok Budapest székesfővárosával a régi épület átadása iránt. Ezen tárgyalások kapcsán jelezte Budapest székesfőváros megbizott tanácsnoka azt az óhajtását, hogy tekintetbe véve azokat a nagy áldozatokat, a melyeket a székesfőváros 37 éven keresztül hozott az országnak, engedtessék át díjmentesen az épület, a mely különben is nem sokat ér és rozoga, a főváros tulajdonába. A tárgyalások folyamában ezen álláspont helyesnek és méltányosnak ismertetett el és a gazdasági bizottság ezt az álláspontot egyhangúlag elfogadta. (Helyeslés jobbról.) Egyes adatokkal vagyok bátor szolgálni a t. képviselőháznak (Halljuk! Halljuk!) és ezek az adatok röviden összpontosulnak a következőkben. (Halljak !) A terület, a melyet a főváros a törvényhozásnak annak idején rendelkezésre bocsátott, 728 4 / 6 négyszögölet tesz. A területet 250 forinttal számítva négyszögölenkint, értéke kerekszámban 182.000 forintot képvisel, a mely összeg 5-ös kamatokkal számítva egy évre 9100 frt, 37 évre pedig 336.700 frt esik. Már most 37 év alatt ezen tőke, számítva a kamatokat és a kamatok kamatját, megközeliti az egy millió forintot. Ezzel szemben pedig az épület értéke, négyszögméterenkint 110 koronával számítva, 184.626 korona 20 fillért tesz, ha pedig a beépített területet köbméterenkint 6 koronával veszszük, 186.304 korona 62 fillér, vagyis körülbelül egyugyanazon összegre jutunk. Mindazonáltal ezen becslés, nézetem szerint, kissé túlmagas, a mint az magában a becslési jegyzőkönyvben is meg van jelölve, hogy ez csak akkor állhat meg, ha az épület továbbra is mostani elrendelésében használtatik, ha pedig az épület átalakíttatnék, akkor ezen becsérték tetemesen csökkenne. De különben is ezen becsértékből levonandó azon 11.617 frt 50 kr., a mely kéj>viseli azon laktanya értékét, mely azon az átengedett telken állott akkor, a mikor a főváros a telket az országnak átengedte és mely a szerződés értelmében az átvételi árba betudandó. Azonkívül hogyha leszámítjuk azokat a költségeket, a melyek közrendészeti és tűzrendészeti szempontból okvetlen eszközlendők, akkor ezen becsérték jóval lejebbszáll; akkor 50 — 60 ezer forint áll szemben majdnem egy millió forinttal. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy a t. . képviselőháznak, lovagias érzésének kifejezést adva, előzékeny eljárást kell tanúsítania a székesfővárossal szemben azon nagy áldozatkészségért, a melyet a székesfőváros a telek átengedésével tanúsított, ós javaslom, hogy a Sándor-utczai épületet, a mely különben is rozoga, köszönetének kifejezése mellett, díjmentesen engedje át a székesfővárosnak. (Helyeslés és tetszés.) Boda Vilmos: T. képviselőház! Nem kívánok az ügynek jogi oldalával foglalkozni, mert tisztában vagyok az iránt, mint jogász, hogy a fővárosnak, a mely a telek tulajdonosa, jelenleg kétségtelenül joga van azzal a telekkel és felépitménynyel, minthogy az a teleknek járuléka, rendelkezni. Azonban én a t. ház figyelmét ezen épület jövő sorsára kívánom irányítani. Ugyanis a főváros rendelkezvén a telekkel és az épülettel, nem lehetetlen, hogy az olyan czélra fog felhasználtatni, mely annak az épületnek tisztes múltjával ellenkezésben lenne. Abban az épületben folytak le a magyar nemzet legnagyobb küzdelmei. Én tehát mindenesetre megakadályozni óhajtanám azt, hogy ez az épület a jövőben olyan czélra használtassák fel, mely magát az épületet profanálná és tisztes múltjával ellenkeznék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tudom jól, hogy a főváros kezét ez irányban megkötni nem lehetséges; azonban mégis a képviselőház mintegy óhajjal talán kifejezhetné a fővároshoz intézett átiratában, hogy az átengedendő épület olyan czélra fordittassók, a mely annak tisztes múltját nem profanálja. Ezt mint óhajt talán lehetne kifejezésre juttatni. Ezt kívántam a tárgyhoz megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Benedek János: T. ház! A kapott felvilágosítások után most már tisztában áll előttem a kérdés és most látom, hogy a gazdasági bizottság jelentése is itt fekszik. (Derültség jobbról.) Ez azonban csak ma reggel tűnt fel nekem és csak most volt alkalmam a gazdasági bizottság jelentését elolvasni. (Felkiáltások jobbról: Már napok óta ki van osztva!) Most, miután a gazdasági bizottság előadójának, a belügyminiszter urnak és a háznagy urnak előadásából az egész tényállásról teljes tájékozást szereztem magamnak, ezek után indíttatva érzem magamat ismét felszólalni. Én a fővárosnak minden törekvését, a mely emelkedését van hMatva előmozdítani, a magam részéről szívvel-lélekkel támogatom; és látván azt, hogy csakugyan a főváros előzékenységéből élveztük mi azt a telket évtizedek hosszú során keresztül, a magam részéről is hozzájárulok most már a t. előadó ur indítványához és tett indítványomat visszavonom. (Elénk helyeslés a jobbos a szélsöbalóldalon.) Heltai Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én arra kérem a t. házat: ne méltóztassék elfogadni a Boda Vilmos igen t. képviselősársam által tett azon javaslatot, hogy a ház fejezze ki óhaját a székesfőváros irányában
