Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

438 207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. szellemével is. A kiegyezési törvényben, az 1867 : XII. t.-czikkben is fenn van tartva a nemzetnek abbeli joga, hogy az ujonczmegajánlásnak feltételeiről beszélhessen és minthogy a mi összes követelményeink és feltételeink csakis igéret alakjában láthatják meg az igéret földjét, nem szavazom meg; mert én semmiféle osztrák Ígéretben nem hiszek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egy önálló nemzethez méltó, önálló, magyar nemzeti hadsereget követelek. Hiába keresem nyomát annak, hogy legalább az következzék be és ugy következzék be, a mint Deák Ferencz e tekintetben az utat kijelölte ? Semmiféle nyomát nem látom az előrehaladásnak ebben a politikai irányzatban, ellenben mindenütt, de mindenütt a közös hadsereg szellemének teljesen megfelelő odaillő Rückwärts-Concentrirungot minden vonalon. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mint az egyes embernek, ugy a kornak is megvannak a maga hibái, tévedései, biinei, vétkei. Mikor hazámnak történelmét tanulmányozom, akkor be kell, hogy ismerjem, hogy hibát követett el a nemzet akkor, a mikor a franczia háborúk alatt a király ugy fordult Magyarország felé a felfüggesztett alkotmány visszaállítása után: Ugy van, magyarok legyetek magyarok, mert hiszen ez a ti legszebb hMatástok, csak adjatok katonát! Akkor kellett volna a nemzetnek azt mondani: adunk katonát, de most biztosítsd önállóságunkat minden téren. De a nemzet lojális és gavallér volt, nem aknázta ki a helyzetet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De volt olyan eset is később, a mikor nem kellett volna a gavalléria köpenyébe burkolózni, hanem követelményeMel más formában és más alkalmakkor előléphetett volna a nemzet. Ez is hiba volt. Hiba volt különösen azért, mert onnan ered a magyar társadalmi életnek, a közéletnek és politikai életnek az a rákfenéje, hogy mi lesz akkor, ha követelményeinkkel előlépünk és vagy megadják vagy meg nem adják, megtagadják, hogy mi lesz akkor? Hát, t. képviselőház, ha mi egy idegenül érző dinasztia alatt, a melylyel elvégre számolnunk kell minden körülmények közt, folytonosan falra festjük az ördögöt, akkor én kérdem innét : mi lesz akkor ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi lesz, t. képviselőház, ha Ferencz Ferdinánd trónörökös lép a trónra, a ki .nem ismeri alkotmányunkat? De én azt neki megbocsátom, mert idegen nevelésben részesült, mert a nemzet nem gondoskodott arról, hogy a trónörökös magyar nevelésben részesüljön. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a Ferencz Ferdinánd, a ki első államjogi ténykedésével anynyira felháborította a nemzetet, nem teszem még róla sem fel, a honvédelmi miniszter ur bizonyára tudja, igaz-e vagy nem, de a ki azt üzente Magyarországnak, hogy: haddal jövök Magyarországba, Én nem teszem fel róla, bár ez a kinyilatkoztatás rendkívül hasonló ama másik kinyilatkoztatáshoz, a mikor a nemzet napszámosai ahhoz az önálló magyar állam kiépítéséhez, a melyre az első fundamentumot, egyebet nem is tekintek, a magyar király rakta le, a melynek kiépítése nem tűr szünetelést, mondom, a mikor e kiépítéshez csak egy kis maltert kérnek e munkások, azt mondja: Und was noch? Ezzel hasonló, egy forrásból eredő: »Haddal jövök Magyarországba « és: »Und was noch?« De annyit tudok, akár való egyik vagy másik, egyet nem vitathatnak el, hogy e változás, mely a trónváltozással be fog következni Magyarországon, készületlenül találja a nemzetet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon félek, hogy azok a vetések, a melyekről innét Mezőssy Béla t. képviselőtársam, onnét Szentiványi Árpád t. képviselőtársam beszélt, sehogy sem fognak reuzálni. Hajlandó vagyok elismerni azt, hogy a hogy önök szokták magukat kifejezni, most uralkodik a legalkotmányosabb király, nekem nem legalkotmányosabb, de, mondom, még azt is konczedálom, hogy alkotmányosabb volna, ha ama bizonyos bécsi körök ott is nem szorítanák. De hát ha itt a legalkotmányosabb király uralkodása alatt semmit sem tudtunk elérni, mi következik akkor, t. képviselőház, ha a legalkotmányosabb után egy nem legalkotmányosabb király fog következni? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert az uj király egy mindenre megalkudni kész nemzedéket lát maga előtt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hozzá volt szokva, látta a múltban a hátgerinczek meggörbitését, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzet, mint valamikor 1437—39-ben, az első idegen uralkodó trónraléptekor, nem gondoskodott arról, hogy körülbástyázza a jogait, buzogány nélkül, keztyüs kézzel, görbe háttal megyünk az uj király elé is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon .) Számitott-e a kormány a terep minden eshetőségével? Számolt-e azzal, hogy elkövetkezhetik egy pillanat, egy perez, nem több, a mikor a szabadelvüségnek homokórája mint lavina fog megindulni és egy pillanat alatt lejár, — akár az önök szabadelvüségét, akár a mi igazi szabadelvüségünket értem, mert azt fenyegeti komoly veszély; számolt-e ezzel az eshetőséggel ? Mert mi a mi szabadelvüségünket nem féltjük, mert ezzel a változással, igaz, hogy változások fognak bekövetkezni a társadalomban is, de látom az uj csoportot, mely minket megért, kinyitja füleit eszméinknek és lelkét kinyitva egy uj csoportot fogunk kapni, ezen eszmék megvalósítására. Ha nem is tudom, hogy meg fogjuk-e valósithatni, de azt tudom, hogy sokkal több megrázkódtatással járna ez a változás, mint az, hogy a nemzet követelését fokról-fokra szMén viselné a kormányzat. Példák mutatják, hogy a nemzet ügye, mely akár innen a függetlenségi és 48-as párt részéről hangzott fel, akár más