Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206. országos ülés 1903 február 14-én, szombaton 433 mondott: Böhm-Bawerk azt mondja (olvassa): »Wenn in der Regierungsvorlage die angesprochene Ermächtigung auf 3620 Millionen der einheitlichen Staatsschuld eingeschränkt wurde, so geschah das gewiss nicht etwa deshalb, weil die Regierung der Rechtsanschauung wäre, dass wir einen grösseren Betrag und eventuell den vollen Betrag der einheitlichen Staatsschuld nicht von uns aus na eh Béliében convertiren dürfen . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az jogi álláspontjuk ! Barta Ödön (olvassa): . . . sondernin Bezúg auf den Rechtsstandspunkt — ő distingvál és itt egy kontradistinkezió van — (tovább olvassa): theile ich volkommen die Anschauung derjenigen Herren, welche sagen, die einheitliche Staatsschuld ist seit den Abmaehungen und Gesetzen des Jahres 1867. eine Schuld der im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder, bezüglich derén dann auch die ganze legislatMe Kompetenz beim österreichischen Reichsrathe. und bei diesem alléin ist«. (Elénk felkiáltások a szélsobaloldalon: No hát!) Egyenesen kizárja tehát a magyar törvényhozás minden ingerencziáját arra vonatkozólag, hogy ennek az adósságnak a visszafizetésébe vagy konvertálásába beleszólhasson. Én a t. miniszterelnök urnak válaszát nem szeretném végleges válasznak tekinteni. Azt hiszem, a t. miniszterelnök ur sem tekinti annak. Széll Kálmán miniszterelnök: De annak tekintem. Igenis, most már annak! Barta Ödön: Én nem tekintem végleges válasznak és ha a t. miniszterelnök ur végleges válasznak tartja, akkor sajnálattal konstatálom, hogy a magyar álláspont határozottság tekintetében jóval alatta áll annak a szívósságnak, a melylyel a magyar álláspontot illetéktelenül ostromolják. Arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy terjeszsze a ház elé ennek az ügynek az aktáit (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) oly mértékben, a mint az ügy fontossága és az azokban esetleg rejlő kényes kérdések természete megengedi. Nyújtson alkalmat a háznak arra, hogy e kérdés felett az összes ez idő szerinti akták és tárgyalások eredményének ismerete mellett határozhasson, juttassa érvényre a t. miniszterelnök ur az osztrákokkal szemben folytatott tárgyalásnál azt, az — azt hiszem, mondhatom, osztatlan magyar óhajtást és követelést — hogy a magyar állam, a magyar törvényhozás a világos törvények által biztositott ezen jogába idegen beavatkozást tűrni nem hajlandó; (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) az egész magyar közvélemény egyöntetű követelménye, hogy ebben a kérdésben az ország további kizsákmányolása megakadályoztassék. A t. miniszterelnök urnak módjában van kimutatni, hogy Magyarország soha egyebet, mint az akkori államadóssági teher egy részét elvállalni nem akarta, Magyarország nem arra * KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. való, hogy esetleg fokozatos osztrák konverzió utján eltűrjön oly helyzetet, a mely azt eredményezné, hogy a fennálló osztrák államadósság egész évi terhét már csak e változatlan magyar járadék fedezze. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével a miniszterelnök ur válaszát, nem tekintve azt véglegesnek, nem is vehetem tudomásul. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Először is egy tévedést kell konstatálnom, vagy felderítenem, a melyet a t. képviselő ur elkövetett, illetve egy félreértést kell eloszlatnom, a melybe az én beszédem egyik paszszusára vonatkozólag, még pedig egy lényeges passzusára vonatkozólag esett. És nagyon csodálom ezt, mert hiszen igen világosan beszéltem. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nincs megvédelmezve a magyar álláspont, mert a miniszterelnök szerint nincs joga Magyarországnak a reá eső részével ugy eljárni, a mint ő akarja és a mint jogában levőnek tartja. Visontai Soma: Önállóan! Széll Kálmán miniszterelnök: Önállóan eljárni, igen. Hát kérem, én nem ezt mondtam, hanem egész világosan mondtam, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.), hogy fentartotta az osztrák kormány azt az álláspontját, hogy minden ingerencziája nélkül a magyar kormánynak tehet az államadósság egész állagával azt, a mit akar. Ez az osztrák álláspont. Ezzel szemben a magyar álláspont, a melyet mi tartottunk fenn, és egy szemernyit sem engedtünk belőle, egy vonalnyira sem engedtük elhomályosítani, az, hogy az 1867 : XV. t.-cz. 6. §-a szerint Magyarországnak jogában lévén csökkenteni visszafizetéssel, vagy egészen törleszteni az adósságát, lehetetlen, hogy Magyarország nélkül rendelkezzék Ausztria a Magyarországra eső részről, mert akkor illuzóriussá tétetnék Magyarország e joga. (Igaz! Ugy van!) Ez csak világos. Magyarország tehát az ő részéről, nézetem szerint, a mint előbb mondottam, akként intézkedhetik, mint a törvény mondja: hogy t. i. terhe csökkentessék. És a törvény világos értelme az, hogy ugy azon helyzetben kell lennie, hogy tőkevisszafizetéssel csökkenthesse terhét. Tehát nem lehet az, hogy Ausztria négy vagy ötezer millióról intézkedhessek Magyarországgal való megállapodás nélkül, mert olykép intézkedhetnék esetleg, hogy a tehercsökkentés vagy visszafizetés jogát Magyarország nem élvezhetné. Ez már csak világos! Azt mondtam továbbá, hogy bár mi is, az osztrák kormány is, fentartottuk a magunk jogi álláspontját: mindamellett kétségen kívül helyeztetett az, ós ezt ismertük mi csak el, hogy az osztrákok magyar ingerenczia nélkül 3620 milliót konvertálhatnak, nem egyebet. Ebben nincs baj, mert ebből kint van a magyar block. Tehát ez ellenkezője annak, a mit a 55