Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-206
434 206. országos ülés Í903 február tk-én, szombaton. Reichsrathban mondtak. A mit a képviselő ur helyesnek mondott, s a mit a képviselő ur maga akar, az megállapodásunkban benne van, hogy t. i. Ausztria, Magyarország ingerencziája nélkül nem intézkedhetik arról a tőkéről, melynek járulékát mi fizetjük, hanem csak arról, melynek járulékát ő fizeti. Ez világos; itt a magyar álláspont egészen határozottan, a maga teljességében meg van védve. Ez az egyik, a mit kénytelen vagyok kijelenteni. Sőt továbbmenőleg arra nézve is megvan a megállapodás, hogy a jogi kérdésnek tisztába hozatala, — mert jogilag fentartotta az osztrák kormány a maga felfogását, ugy, mint mi a magunkét, — nem akadálya annak, hogy Ausztria a ráeső részt konvertálja. Ennél világosabban az ország jogait fen tartani teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A másik dolog az, bogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy én azt értettem-e az alatt, hogy »minden garancziát megszereztünk, a mely posszibilis«, hogy az osztrák császár nem fogja szankczionálni ezt a törvényt. Ezt nem értettem alatta, mert nekem ahhoz az osztrák törvényhez nincs közöm. Nekem a megállapodáshoz van közöm. Én azt mondtam, hogy ezen megállapodások oly természetűek, oly garanczia alá vannak helyezve, a melynél nagyobbat alkotmányos országban nem képzelek. Ez a garanczia pedig abból áll, hogy mi a megállapodások sértését látnók abban, ha tényleg nem ugy történnék, mint a hogy köztünk megbeszéltetett, és abból levonnék a következtetést. Ez igenis teljes és minden tekintetben megfelelő biztositék. A mi már most azt illeti, hogy a képviselő ur azt kívánja, hogy ez ügyet aktaszerüleg is terjeszszem elő, s hogy addig nem veszi tudomásul a választ: én nagyon sajnálom, hogy ennek nem tehetek eleget. Én a képviselő urnak és a t. háznak oly világosan kifejtettem a kérdést, hogy nem gondolnám, hogy ezt a részét a kérdésnek aktaszerüleg jobban be lehetne bizonyítani. Majd ha arról a kérdésről lesz szó, micsoda kamatláb alapján, ós mikép fogjuk keresztülvinni . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az!) De ez más kérdés, ezt Barta Ödön képviselő ur nem is kérdezte tőlem! Ez nem tartozik ide, ez ezzel összeköttetésben nincs. Erre a kérdésre vonatkozólag fentartottuk a törvényben jogainkat és nem engedtünk belőlük semmit. Ezt is megmondottam. Mikor arról lesz szó, mikép kezeltessék tényleg a kérdésnek ez a része, a mely felől most nem is kérdeztek engem, akkor igenis elő fogjuk terjeszteni az aktákat. Én a kérdést teljesen kimeritettnek tartom, és épen annak az aposztrofálásnak következtében, melyben a képviselő ur, nézetem szerint, félreértve szavaimat, nem helyes alapra helyezte nyilatkozatomat, a mit igazán nem vártam tőle, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát ? (Igen! Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, a kik a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. Miután a legközelebbi ülés napirendje meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 40 perczkor.)
