Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden, 37 Ajánlom a bizottság javaslatát a t. képviselőháznak elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbról.) Benedek János: T. képviselőház! Óhajtanám tudni mindazokat a kombinácziókat, mindazokat a terveket, a melyek a régi házra vonatkoznak, t. i., hogy mit fog tenni a képviselőház azzal a helyiséggel. A lapokat bejárta többféle hir: hallottuk, hogy színházat akartak belőle csinálni, hallottuk, hogy át akarták adni a városházának tanácskozási helyül, egyebet is hallottunk. Kérdezem a gazdasági bizottság t. előadóját, hogy e tekintetben minő tanácskozások voltak; kérem, ismertesse meg velünk azok anyagát; mert hiszen nagyon rövid volt a jelentése arra nézve, hogy minket tájékoztasson. Ha majd ezek az adatok elénk lesznek tárva, abban az esetben abban a helyzetben leszünk, hogy bővebben hozzászólhassunk a dologhoz. Biró Lajos előadó: T. ház! Bátor vagyok a felszólaló t. képviselőtársam kívánságára felvilágosítást adni, a melyet röviden az előbb is jeleztem, de a melyet szerencsés voltam már a kiosztott jelentésben hosszasabban körülírni. (TJgy van! TJgy van! jobbról.) E szerint a város tulajdonát képezi az a telek és most a városnak, mint a telek tulajdonosának visszaadatik, tehát a főváros rendelkezési joga alá esik és így arra nézve, hogy majd mire használja azt a város, mi határozatot nem hozhatunk. (Helyeslés.) Az a javaslatom tehát, hogy adjuk át a városnak teljesen az őt megillető területet, de adjuk át egyszersmind ingyen az épületet, a melyet, mint ideiglenesét a képviselőház építtetett a főváros tulajdonát tevő telken. (TJgy vem! TJgy van! Zaj a szélsöbaloldolon.) Benedek János: T. képviselőház! Nagyon rövidnek és kategorikusnak tartom a t. előadó ur előadmányát. Sokkal fontosabb kérdés ez, semhogy ezen a dolgon ilyen röviden lehetne átsiklani. Ezt a javaslatot, a melylyel most az igen t, előadó ur a ház elé lépett, ismernünk kellett volna már korábban, mindazon indokokkal egyetemben, a melyek a gazdasági bizottságot arra indították, hogy ezzel az ajánlattal lépjen a képviselőház elé. Mindenesetre szükséges lett volna ezt a ház összes tagjainak tudomására hozni, mert hiszen nem mindnyájan ismerjük, én magam pl. egyáltalában nem ismerem a régi háznak történetét, keletkezését. Meg kellett volna minket ismertetni azzal, hogy honnan kapták a telket, milyen engedménynyel, meg kellett volna velünk ismertetni mindazon okmányokat, okiratokat, a melyek a régi tanácskozási termet a képviselőháznak rendelkezésére bocsátották, a melyek révén az annak birtokába jutott, és mikor mindezekről tudomásunk lett volna, meg kellett volna indokolni jobban, kimerítőbben, áttekinthetőbben, kézzelfoghatóbban, a ház tagjai előtt, hogy miért kell a háznak azt az engedményt tennie, a mely a javaslatban foglaltatik, hogy teljesen díjtalanul engedje át a telket a rajta lévő épülettel egyetemben. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Indítványozom tehát, hogy most ne tanácskozzék erről tovább a ház, hanem mindezen okmányok kimerítő jelentés kapcsán nyomtatványban a ház tagjaMal közöltessenek és igy egy legközelebb tartandó ülés napirendjére tűzessék ki ennek a kérdésnek a megoldása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A ház meg fogja engedni, hogy, bár ez tisztán a képviselőház belügye, mégis felszólalni bátorkodom, már csak azért is, mert mint belügy-miniszternek a főváros vagyoni dolgaihoz a törvény értelmében közöm van és azokhoz való hozzászólásom a törvényben biztosítva van. (Halljuk ! Halljuk!) Én a kérdést olyan egyszerűnek, olyan világosnak tartom, hogy nem gondolnám, hogy a képviselőház, ismervén egész teljességében az ügyet, ne lenne abban a helyzetben, hogy ez ügyben határozhasson, teljesen elfogulatlanul és objektíve. (TJgy van! TJgy vem!) Miről van szó ? Mikor a magyar alkotmány visszaállíttatott és a magyar országgyűlés megnyílt, az országgyűlés egy ideig a imizeumban volt kénytelen üléseit megtartani. Gondoskodás történt, az akkori átmeneti kormány, a Sennyei-Apponyi kormány részéről, hogy egy országház építtessék fel nagy hirtelenében, s gondolom, pár hónap alatt épült fel az országháza. Az akkori kormány kérte a fővárost, hogy bocsásson egy telket az országháza számára rendelkezésére. A főváros teljes előzékenységgel és készséggel átadta ezt a telket, még pedig az akkori felfogás és meggyőződés szerint rövid pár esztendőre. Azon a telken egy provizórius épületet emeltek, a melyet, azt hitték, 10—12 év múlva más épülettel fognak helyettesiteni. A főváros tehát abbr,n a tudatban volt, hogy egy aranynak évi lefizetése mellett, a mely csak in cognitionem juris adatott, tehát ingyen, aránylag rövid időre bocsátja át a telket. A képviselőház pedig 37 évig használta azt a telket. Azt gondolom tehát, a mikor a főváros bőkezűséggel és a törvényhozás iránti előzékenységgel ingyen adott telket, a mely, akármikép értékesiti is azt, igen jelentékeny jövedelmet biztosított volna neki, nem lenne méltányos, ha a képviselőházból a legkisebb akadály támasztatnék azzal szemben, hogy ez a rozoga épület, a melyet nagyobb reparácziók nélkül amúgy sem lehet semmire sem használni, rögtön, spontán, kÖszönettel_ és elismeréssel a főváros részére átadassák. (Élénk helyeslés jobbról.) Kérem tehát a képviselőházat, hogy elismerésével annak a nagy előzékenységnek, amelyet a főváros a törvényhozás iránt tanúsított, bocsáttassák át az épület, ugy a mint van, a gazdasági bizottság indítványa értelmében, a székesfővárosnak. (Elénk helyeslés jobbról.) Csávosy Béla : T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy a szőnyegen forgó gazda-