Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206". országos ülés 1903 február ih-én, szombaton. 429 Hogy fogja ő a magyar álláspontot respektálni a műveleteiben, mikor az osztrák Reichsrath ekkora többsége ellene van? Alkotmányos utón ez lehetetlenség. Ezzel tehát számolnunk kell. Az osztrák miniszter és az osztrák kormány nem mondott le ezen leszavazás folytán, ez is egyik bizonyítéka annak, hogy ezt a csinjt ő rendezte és magáénak vallja, (ügy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát én azt hiszem, azt mondhatnók mi erre, a mit annak idején Kossuth mondott, mikor az osztrák állammal — még akkor nem alkotmányos állammal — a tárgyalások folytak és beszámoltak azok eredményeiről ugy lassanlassan. Azt mondta Kossuth, hogy »lassan-lassan lelebben a fátyol a bécsi alkudozások titkairól*. Erről a kérdésről is le kell a fátyolnak lebbennie, meg kell tudnunk, hogy a magyar kormány mire van elhatározva a perfidiának ezen ujabb megnyilatkozásával szemben; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalok!álon.) meg kell tudnunk, hogy a magyar kormány mire támaszkodik, mit szándékozik tenni az előreláthatólag bekövetkező kijátszási törekvések megvalósítása ellen? Tudnunk kell, bizhatunk-e a magyar törvények erejében akkor is, a mikor azokat az osztrákokkal szemben kell érvényesíteni, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) a mire csak akkor számithatunk, hogyha a magyar kormány teljesen a törvény alapjára helyezkedve, minden további konczesszió nélkül követeli attól is, a ki a törvény legfőbb őre, hogy ezen törvényünk érvényesítésének útjába ne álljon. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mikor 1867-ben a tárgyalások e kérdés körül forogtak, akkor az osztrákok egyik megbízottja, báró Hock, azt mondotta, hogy nehéz gond az államadósság terhe, a mig meg nem oldatik, mikép fog az viseltetni és mindaddig, mig ezen gond ólomsulylyal nyugszik minden többi kérdésen, nem érezheti magát képesítettnek, a kiegyezés egyik kérdése, a quóta kérdése iránt véleményt nyilvánítani. Azt hiszem, helyesen hMatkozom erre, ha azt mondom, hogy most, mikor a gazdasági kiegyezésnek nevezett mű alkatrészei a törvényhozás előtt elintézésre várnak, mikor arról van szó, hogy ez a nemzet egy hosszú időre ismét oda kösse a maga boldogulása utján haladni hMatott szekerét ahhoz a rozoga alkotáshoz, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ahhoz a rozoga járműhöz, a melyet Ausztriának neveznek és a melyet mégis mi pakkolunk meg élelmiszerekkel, mikor erről van szó: akkor igenis látnunk kell, hogy ez a kérdés, a melyről most beszéltem, ólomsulylyal nehezedik a közvélemény minden rétegére és a mig ez tisztázva nincs, addig ne higyje senki, hogy mi Ausztria kormányát és törvényhozását méltatni fogjuk arra, hogy mi az ő Ígéreteiben és kijelentéseiben bízzunk. (Zajos tetszés, helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Ezek után t. képviselőház, alkalmat óhajtván adni arra, hogy a t. miniszterelnök ur a felizgatott és méltán háborgó közvéleményt erre a kérdésre vonatkozólag megnyugtathassa és hogy a t. miniszterelnök ur ebben a kérdésben oly határozottságot tanúsítson, a mily határozott meggyőződésünk nekünk az, hogy most Bécsben újból becsapták, — interpellácziómat a következőkben terjesztem elő (olvassa): Interpelláczió a magyar miniszterelnökhöz. Magyarországnak az 1867: XV. t.-cz. 6. §-a szerint világosan fentartott joga van ahhoz, hogy azon tőkeösszeg visszafizetése vagy törlesztése utján — melynek kamatait a hMatolt törvényben részletezett évi járulék alakjában önként elvállalta — az évi járulékra és annak tőkeöszszegére vonatkozó kötelezettségét egészben vagy részben megszüntethesse. Minthogy Magyarország ezen jogának érvényesülését az osztrák törvényhozás nyilvánvaló támogatása mellett az osztrák kormány feltűnő tendencziával egyoldalulag és Magyarország kárára meggátolni, sőt kijátszani törekszik, kérdem: 1. Minő biztosítékai vannak a magyar kormánynak arra nézve, hogy ezen most már nyilvánvaló osztrák tendencziával szemben Magyarországnak a magyar törvényből és a járulék elvállalásának előzményeiből folyó jogai megcsonkittatlanul érvényesülhessenek ? 2. A nyilvánvaló kijátszási törekvések megvalósulása esetén számithatunk-e a magyar kormány részéről megfelelő erélyes ellenintézkedésekre és a magyar álláspont azonnali érvényesítésére? (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A mint a napirend előtti felszólalásom alkalmával a t. ház előtt kijelenteni szerencsém vojt, azonnal szándékozom a kérdésre válaszolni. (Általános helyeslés.) Azon fontosságnál fogva, a melylyel a kérdés bír, és azon következéseknél fogva, a melyek általában az ilyes kényes kérdések elhomályositásából származnak, nem tartom megengedettnek, hogy a kérdés tisztázása csak egy perczig is elodáztassék, (Altalános helyeslés.) és megadom a választ a t. képviselő urnak tehetségem szerint röviden, világosan, de gondolom határozottan, (Halljuk! Halljuk.') Én csak köszönettel tartozom, hogy a képviselő ur alkalmat adott nekem arra, hogy a magyar kormánynak az álláspontját ebben a kérdésben kifejtsem. És talán nemcsak az idő előrehaladottságára való tekintettel teszem, de a kérdésnek természete is olyan, bogy én mindazokra, a miket az én t. képviselőtársam interpellácziójának megokolásában, különösen a bevezető fejtegetéseiben mondott, most kitérni nem szándékozom. Egyet jegyzek meg — ezt is csak mellékesen, mert megütötte a fülemet, már egyszer történt - de hát nehogy oly röpke | szóvá váljék, erre kitérek,