Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

430 206. országos ülés 1903 február 14-én, szombaton. A t. képviselő ur az 1867: XII. törvényczikknek azt az alaptételét is emiitette, Hogy bizonyos kötelezettségek és jogok származnak a pragmatika szankezióból, de ez az államadóssági ügy nem. Erről ő se szólt bővebben. Én se teszem. A képviselő ur igyekszik azonban ez alkalommal egy kicsit redukálni a pragmatika szankczió jelentőségét. Azt méltóztatott mondani, hogy hiszen az nem pragmatika szankczió voltaképen, hanem egy törvény, az 1723 : I., II. és III. törvényczikk. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Ugy is volt!) Hát jó, én nem vitatom, hogy nem egészen olyan törvény az, mint más törvény. Barta képviselő ur sem állította, nem állítja, mert az szerzó'déstermészetü törvéuy, de . . . Ugron Gábor: Nincsen kétféle törvény! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Nincsen. De minden törvény, a mely tartalmánál fogva szerződéstermészetü, ezt a szerződéses természetét joghatályaira nézve sem vetkőzteti le. Nem egy olyan törvényünk van, a mely szerződéses természetű, időhöz kötött, vagy nem időhöz kötött. Az a terminológia közjogilag egészen megáll és inkontestabilis. (Halljuk! Halljuk!) Ezen nomenklatúra ellen tesz kifogást az én t. képviselőtársam. Erre csak azt jegyzem meg, hogy az inkább tudományos, közjogi fejtegetéseknek elfogadott nomenklatúrája, az áll ; hanem, hogy ez elfogadott nomenklatúra volt, s nem az 1867. évi törvényczikk alkotta meg, e tekintetben bátor vagyok hMatkozni arra, hogy a 48-as törvények élőbeszédében, — a mely törvényeken pedig a mi egész alkotmányunk mai állapotában áll, — ugyanez a szó használtatik, mert azt mondja: »a pragmatika szankczió szerint velünk válhatatlan kapcsolatban álló tartományok viszonyai.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Másról beszél, Bodóné! Derültség balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Bodóné csak annyit beszél erről, mint a mennyit erről Bodó ur beszélt! (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Már most áttérve a kérdésre .... (Zaj a baloldalon.) Hát a kéjjviselő uraknak az állítására talán csak szabad reflektálnom? Avagy talán a képviselő urak állítására egész tárgyilagosan nem szabad válaszolni? Vagy mióta van talán megtiltva, hogy erről az oldalról,^ vagy erről a helyről nem szabad vitatkozni ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Eszemágában sincs nekem a jiraginatika szankczióról beszélni, ha t. barátom elő nem hozza. Már most, a mint ő áttért, áttérek én is a tárgyra. (Halljuk! Halljuk!) Mint a kiegyezési kérdésről tartott előterjesztésem alkalmával a t. képviselőháznak kijelenteni szerencsés voltam, az államadóssági járulóknak kérdését ugy a konverzióra, mint a kamatlábra való vonatkozásában, a, mely utóbbi alapján a tőkevisszafizetés történhetik, nem vélte a magyar kormány a kiegyezési kérdéssel összefüggésben levőnek és mint olyant nem is óhajtottuk tárgyalni. Azonban a tárgyalások folyamán ez a kérdés is köztünk eszmecsere tárgyává tétetett. És bizonyos jogosultsága a kérdésnek megvan. Hiszen Barta Ödön t. képviselőtársam maga is beismerte, hogy ilyen gazdasági rendezkedésnél, a mely minden gazdasági és pénzügyi kérdésre kiterjed, jó, ha függő kérdések ez alkalommal — tettünk is egypár ilyen rendezkedést — rendbejönnek és igy nem tértünk ki ezen kérdés tárgyalása elől sem, annál kevésbbé, mert igenis nekünk is érdekünkben áll a mi jogainknak mikénti gyakorlatára vonatkozólag tisztázni a helyzetet. (Helyeslés a jobboldalon.) A megindult eszmecsere következtében kiderült, hogy az 1867 : XV. t.-cz. 6. szakaszát illetőleg nézeteltérés forog fenn a két kormány között. A magyar kormánynak az volt a jogi álláspontja, — és az az álláspontja ma is, — hogy miután a törvény azt mondja, hogy mindkét félnek, tehát Magyarországnak is, tetszésére hagyatik, — tehát joga van, — ezen járulékbeli tartozását, ezen adóssághoz való járulékát — tehát terhét, — vagy a kötvények visszavásárlásával, vagy pedig készpénzbeli törlesztéssel bármikor csökkenteni: ebből az folyik világosan és félreérthetetlenül, hogy a törvénynek a czélja, az értelme a világos rendelkezése az, hogy ez a csökkentés, vagyis ezen csökkenthetésnek a joga nem tétethetik semmiféle körülmények között az államadósság álladékának megváltoztatása által Magyarországra nézve illuzórmssá (Helyeslés a jobb- és abaloldalon.) és ezért a magyar kormánynak az az álláspontja és az a nézete ma is, hogy az átalakítása annak a különben osztrák és egységes államadósságnak, a melyhez egy változatlan évi járulékkal mi hozzájárulunk, nem történhetik oly módon, a mely ezen jognak gyakorlását illuzóriussá, vagy lehetetlenné tenné. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a nézetet mindig és határozottan fentartottuk és igy szerintünk az osztrák kormánynak nincsen joga az egész államadósság összállagát, tehát azt a részét is, a melynek kamatozásához mi járulunk, a mi hozzájárulásunk, vagy egyetértésünk nélkül átalakítani, (Altalános helyeslés.) Az osztrák kormánynak viszont más volt a felfogása. Az osztrák kormány azon felfogásnak adott kifejezést, hogy, miután ő az adós, miután Magyarország változhatlan járulékot fogadott el, daczára a 6. §-nak, melyet ő másképen értelmez, mint a magyar kormány, a magyar kormánynak nincsen joga beleszólani abba. hogy Ausztria az adósság egész állagát miképen alakítja át. Nézeteltérés van aztán a kamatlábra nézve is. Ezen kérdés igen nehéz és beható eszmecserének és tárgyalásoknak volt alávetve. Nem