Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

428 206. országos ülés 1903 február ík-én, szombaton. Ugy van ! a szélsöbálóldalon.) ellenjavaslatot terjeszt elő, a melyben a magyar block kijátszását egyenesen czélul tűzi ki, (Igaz! Uyg van.

1 a szélsöbálóldalon.) ugyanaz a miniszter, kinek tudnia kellett, hogy ő miért hasított ki egy magyar blockot, nem átallja az osztrák törvényhozásban kijelenteni, hogy a magyaroknak ehhez semmi közük, s mi — már tudniillik Ausztria — akár az egészet is konvertálhatjuk a nélkül, hogy ebbe Magyarországnak beleszólása volna. Pichler Győző: Aufforderung zum Tanz! Barta Ödön: Itt van ez a kijelentés; itt van a bizottság előadójának, Steinwendernek előző bátorító felszólalása, Menger indítványa, Böhm-Bawerk miniszter bátorító kijelentése és egyenesen perfid argumentáeziója, (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) melyet ő csak jobb tudomása ellenére dobhatott az osztrák Eeichsrathba bele, (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) mert neki tudnia kellett, hogy a magyar jogi álláspont azzal homlokegyenest ellenkezik és a legrosszabb esetben is csak az lehet tény ma, hogy ez a vita még nincs eldöntve. A mikor tehát ő az osztrák Reichsrathot arra bátorította, hogy a kormány által kezdeményezett tárgyalásokat egy »császármetszéssel«, egy törvényhozási intézkedéssel ketté vágja, akkor a legkíméletlenebb elbírálásra szerzett magának részünkről jogczimet! (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon. Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! Ezzel szemben nehéz volna már most egy olyan distinkczióba belenyugodni, a mely azt mondaná, hogy az osztrák kormány az egyezkedési tárgyalásokhoz tartja magát, mert nincs kötelezve a 3620 millió koronán fölüli összeget is konvertálni, csak fel van hatalmazva. T. képviselőház, méltóztassék megengedni, arra, hogy egy nagyobb szabású hitelműveletnek végrehajtására a kormány záros határidővel körülsánczolt utasítást kapjon a törvényhozástól, még nem volt példa. Épen a nagyobb szabású hitelmüveleteknek természetében fekszik, hogy azoknál a kormánynak a végrehajtás keretében bizonyos óvatossággal kell eljárnia, mert különben zavarokat idézhet elő. Méltóztatik tudni, hogy a mi törvényhozásunkban, a mi törvénykönyvünkben is, valahány ilyen nagy műveletről van szó, mindig csak az van mondva: felhatalmaztatik a miniszter. De mikor az osztrák törvényhozás világosan azzal a czélzattal mellőzi a kormány javaslatának azt a részét, a mely a magyar block kíméletével és érintetlen hagyásával akarja magát felhatalmaztatni a konverzióra, világosan azzal a czélzattal mellőzi azt, hogy kimondja, hogy ezáltal a törvénybe illesztett tiltakozást akarunk beletenni az ellen, hogy Magyarország a mi dolgunkba beleszóljon és ezt a törekvést, ezt a kijelentett czélzatot maga az osztrák pénzügyminiszter, maga az osztrák kormány részint nyíltan, részint hallgatag, részint implicite, részint expressis verbis, részint tacite magáévá teszi és előmozdítja: akkor igenis, t. képviselőház, elérkezettnek kell látnunk az időt arra, hogy ebben a kérdésben teljes világosságot követeljünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Nem szolgálhat nekünk garancziául az osztrák kormánynak ilyen előzmények után teendő bármi néven nevezendő nyilatkozata, akár jegyzőkönyvi, akár másféle nyilatkozata, akár parlamenti, akár más nyilatkozata, mert vagy van Ausztriában parlamentarizmus, vagy nincs. Ugron Gábor: Nincs! Pichler Győző : Ellenünk van ! Barta Ödön: Ha nincs — a mint hogy szívesen konstatáltuk, hogy már régen nincs... Pichler Győző: De ellenünk mindig van! Barta Ödön: ...akkor köztünk és Ausztria között azon ügyekre nézve, a melyekre az 1867-iki törvényhozás kimondotta, hogy csak mint szabad nemzet szabad nemzettel, csak teljes alkotmányosság mellett tárgyalhatunk, ezekre nézve minden közösség megszűnt és akkor előáll Magyarország azon joga, a mely elszerződve nincs: a teljes önállóság. Ha pedig ott van alkotmányosság, akkor egy alkotmányos országban a miniszter a maga külön nyilatkozataira nem hMatkozhatik akkor, mikor egy ellenkező intézkedéseket tartalmazó törvény köti meg a kezét. Most mi a helyzet? Vagy azt fogja teljesíteni az osztrák miniszter, a mi a magyar block kíméletét jelenti, vagy azt fogja teljesíteni, a mit az osztrák törvényhozás neki törvényben megparancsolt. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem parancsolt, csak felhatalmazást adott! Barta Ödön : Felhatalmazásnak nevezett és parancsnak deklarált. Méltóztassék — nem akarom a t. házat ezzel a hosszadalmas tárgyalással untatni — a tegnapi és tegnapelőtti beszédeket, a melyek az osztrák Reichsrathban ebben a kérdésben elhangzottak, megnézni. BöhmBawerk—Kramarznak, Daschinskinak, Mojser bárónak, Derscbattának, mindezeknek különkülön a nyilatkozatait, méltóztassék ezeket öszszevetni a pénzügyminiszternek határozott nyilatkozataMal és akkor azt méltóztatik látni, hogy a világosan elhatározott czélzat, a melyet a Reichsrath óriási többsége elfogadott, az, hogy Magyarország elől a beleszólás útja elvágassék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Mi is hMatkozunk olykor a ratio legisre, mi is hMatkozunk parlamenti tárgyalásainkra, a mikor homály merült fel a körül, hogy kell egy törvényt értelmezni. Az osztrák kormány tehát ezen törvényhozási intézkedés által korlátozva mindenesetre van, ha ott alkotmányosság van. Most tegyük fel, hogy nincs korlátozva. Hogyan fog ő valamely műveletet keresztülvinni azzal a B,eichsrath-tal, a' melynek ez az elhatározása?