Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

428 206. országos ülés 1903 február ík-én, szombaton. Ugy van ! a szélsöbálóldalon.) ellenjavaslatot ter­jeszt elő, a melyben a magyar block kijátszását egyenesen czélul tűzi ki, (Igaz! Uyg van. 1 a szélsöbálóldalon.) ugyanaz a miniszter, kinek tudnia kellett, hogy ő miért hasított ki egy magyar blockot, nem átallja az osztrák törvény­hozásban kijelenteni, hogy a magyaroknak ehhez semmi közük, s mi — már tudniillik Ausztria — akár az egészet is konvertálhatjuk a nélkül, hogy ebbe Magyarországnak beleszólása volna. Pichler Győző: Aufforderung zum Tanz! Barta Ödön: Itt van ez a kijelentés; itt van a bizottság előadójának, Steinwendernek előző bátorító felszólalása, Menger indítványa, Böhm-Bawerk miniszter bátorító kijelentése és egyenesen perfid argumentáeziója, (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) melyet ő csak jobb tudomása ellenére dobhatott az osztrák Eeichs­rathba bele, (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) mert neki tudnia kellett, hogy a magyar jogi álláspont azzal homlokegyenest ellenkezik és a legrosszabb esetben is csak az lehet tény ma, hogy ez a vita még nincs eldöntve. A mikor tehát ő az osztrák Reichsrathot arra bátorította, hogy a kormány által kezde­ményezett tárgyalásokat egy »császármetszéssel«, egy törvényhozási intézkedéssel ketté vágja, akkor a legkíméletlenebb elbírálásra szerzett magának részünkről jogczimet! (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon. Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! Ezzel szemben nehéz volna már most egy olyan distinkczióba belenyugodni, a mely azt mondaná, hogy az osztrák kormány az egyezkedési tárgyalásokhoz tartja magát, mert nincs kötelezve a 3620 millió koronán fölüli összeget is konvertálni, csak fel van ha­talmazva. T. képviselőház, méltóztassék meg­engedni, arra, hogy egy nagyobb szabású hitel­műveletnek végrehajtására a kormány záros határidővel körülsánczolt utasítást kapjon a törvényhozástól, még nem volt példa. Épen a nagyobb szabású hitelmüveleteknek természeté­ben fekszik, hogy azoknál a kormánynak a végre­hajtás keretében bizonyos óvatossággal kell el­járnia, mert különben zavarokat idézhet elő. Méltóztatik tudni, hogy a mi törvényhozásunk­ban, a mi törvénykönyvünkben is, valahány ilyen nagy műveletről van szó, mindig csak az van mondva: felhatalmaztatik a miniszter. De mikor az osztrák törvényhozás világo­san azzal a czélzattal mellőzi a kormány javas­latának azt a részét, a mely a magyar block kíméletével és érintetlen hagyásával akarja ma­gát felhatalmaztatni a konverzióra, világosan azzal a czélzattal mellőzi azt, hogy kimondja, hogy ezáltal a törvénybe illesztett tiltakozást akarunk beletenni az ellen, hogy Magyarország a mi dolgunkba beleszóljon és ezt a törekvést, ezt a kijelentett czélzatot maga az osztrák pénzügyminiszter, maga az osztrák kormány részint nyíltan, részint hallgatag, részint impli­cite, részint expressis verbis, részint tacite ma­gáévá teszi és előmozdítja: akkor igenis, t. képviselőház, elérkezettnek kell látnunk az időt arra, hogy ebben a kérdésben teljes világossá­got követeljünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbál­óldalon.) Nem szolgálhat nekünk garancziául az osztrák kormánynak ilyen előzmények után teendő bármi néven nevezendő nyilatkozata, akár jegyző­könyvi, akár másféle nyilatkozata, akár parla­menti, akár más nyilatkozata, mert vagy van Ausztriában parlamentarizmus, vagy nincs. Ugron Gábor: Nincs! Pichler Győző : Ellenünk van ! Barta Ödön: Ha nincs — a mint hogy szívesen konstatáltuk, hogy már régen nincs... Pichler Győző: De ellenünk mindig van! Barta Ödön: ...akkor köztünk és Ausztria között azon ügyekre nézve, a melyekre az 1867-iki törvényhozás kimondotta, hogy csak mint sza­bad nemzet szabad nemzettel, csak teljes alkot­mányosság mellett tárgyalhatunk, ezekre nézve minden közösség megszűnt és akkor előáll Ma­gyarország azon joga, a mely elszerződve nincs: a teljes önállóság. Ha pedig ott van alkotmá­nyosság, akkor egy alkotmányos országban a miniszter a maga külön nyilatkozataira nem hMatkozhatik akkor, mikor egy ellenkező intéz­kedéseket tartalmazó törvény köti meg a kezét. Most mi a helyzet? Vagy azt fogja telje­síteni az osztrák miniszter, a mi a magyar block kíméletét jelenti, vagy azt fogja teljesíteni, a mit az osztrák törvényhozás neki törvényben megparancsolt. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem paran­csolt, csak felhatalmazást adott! Barta Ödön : Felhatalmazásnak nevezett és pa­rancsnak deklarált. Méltóztassék — nem akarom a t. házat ezzel a hosszadalmas tárgyalással untatni — a tegnapi és tegnapelőtti beszéde­ket, a melyek az osztrák Reichsrathban ebben a kérdésben elhangzottak, megnézni. Böhm­Bawerk—Kramarznak, Daschinskinak, Mojser bárónak, Derscbattának, mindezeknek külön­külön a nyilatkozatait, méltóztassék ezeket ösz­szevetni a pénzügyminiszternek határozott nyi­latkozataMal és akkor azt méltóztatik látni, hogy a világosan elhatározott czélzat, a melyet a Reichsrath óriási többsége elfogadott, az, hogy Magyarország elől a beleszólás útja elvágassék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Mi is hMatkozunk olykor a ratio legisre, mi is hMat­kozunk parlamenti tárgyalásainkra, a mikor homály merült fel a körül, hogy kell egy tör­vényt értelmezni. Az osztrák kormány tehát ezen törvényhozási intézkedés által korlátozva mindenesetre van, ha ott alkotmányosság van. Most tegyük fel, hogy nincs korlátozva. Hogyan fog ő valamely műveletet keresztül­vinni azzal a B,eichsrath-tal, a' melynek ez az elhatározása?

Next

/
Oldalképek
Tartalom