Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

122 206. országos ülés Í903 február Ih-én, szombaton. nénk, van szerencsém a következő ülés napirendjére nézve előterjesztést tenni. Javaslom a t. háznak, hogy a hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére a mai napirendet méltóztassék kitűzni. Elfogadja a t. ház? (Helyeslés.) A ház elfogadja. Következik dr. Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziója Győr város polgármesterének a győri állatnvasuti pályaudvaron kifüggesztett hirdetménye tárgyában. Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt! Zaj. Felkiáltások jobbról: Menjünk tovább!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik interpellácziókat jegyeznek be, szíveskedjenek akkor, mikor a sor reájuk kerül, jelen lenni. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Azt csinálja, a mi neki tetszik.' Felkiáltások a jobboldalon: Menjünk tovább!) Miután a képviselő ur nincs jelen, nem marad más hátra, mint a következő interpelláczióra áttérni. (Helyes!) Következik b. Kaas Mor képviselő ur interpellácziója a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a kereskedelemügyi miniszter ur 73519. számú renlete tárgyában. B. Kaas Mor: T. ház! Tekintettel arra, hogy ezután még egy nagyfontosságú interpelláczió fog tétetni, nagyon röviden leszek bátor interpellácziómat előadni. AnnyMal inkább leszek rövid, mert a kereskedelemügyi miniszter ur távol van, s majd akkor terjeszkedhetem ki bővebben a tárgyra, a mikor válaszolni fog. Múlt évi Julius 22-én a fővárosi főkapitány egy rendeletet bocsátott ki, a melyben ő az ablakcsinálást a főváros területén betiltotta és ennek folytán akkoriban az összes ablakcsináló tótokat összefogdosták, megbírságolták 4 koronára, szerszámaikat elkobozták, a minek folytán elődöm, a zsámbokréti kerület képviselője, megboldogult Major Ferencz, Láng Lajos miniszter úrhoz fordult segítségért, és el kell ismernem, hogy Láng Lajos miniszter ur augusztus 7-én egy rendeletet bocsátott ki, a melyben a hatóság ezen egész eljárását felfüggesztette. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyes!) A mint én most megválaszttattam, három nappal később jöttek hozzám egymásután kerületembeli nem választópolgárok, hanem egyszerű, szegény tót emberek, azzal a panaszszal, hogy a rendőrség őket előállítja, az elöljáróság megbírságolja, az ő holmijukat, ablaküvegeiket, szerszámaikat mind elkobozza, tehát segítsek rajtuk sürgősen. Itt van kezemben egy csomó nyugta, a mely mind bírságolásokról szól. (Mozgás. Egy hang a baloldalon: Botrány!) Ez indított engem arra, hogy érdekükben lépéseket tegyek. Tudomásomra jutott, hogy azóta is ismételve, még tegnap is különböző ilyen szegény tótokat a főváros területén a rendőrség előállít és az elöljáróságok megbüntetnek. Tehát a kereskedelemügyi miniszter ur egy rendeletet adott ki azou Ígéretéhez képest, .a melyet Major Ferencznek tett, a melyben igazság szerint pártját fogja ezeknek a szegény embereknek, mondván: Még sem mulaszthatom el, hogy reá ne mutassak azon körülményre, hogy azokat a felvidéki, jobbára tótajku, üvegezéssel foglalkozó magyar állampolgárokat, kik iparukat a külföldön nem gyakorolhatják és igy megélhetési viszonyaik nehézzé váltak, a kMándorlástól jórészt csak az tartja vissza, ha hatóságaiknál jóakaratot találnak. Ezen értelemben és ezen szellemben adta ki rendeletét deczember 18-án a kereskedelemügyi miniszter ur, a melyet január 8-án kézbesített a város az elöljáróságnak. Azóta történtek újra ezek a visszaélések. (Egy hang balról: Nem olvassák el!) Elolvassák ugyan, de a rendeletnek vannak hiányai. Az egyik hiány abból áll, hogy az ablakcsinálást ahhoz a feltételhez köti, hogy azoknak a szegény tótoknak legyen arra az ő hatóságaiktól kiállított iparengedélyük vagy igazolványuk és hogy — ez a fő — azután, hogyha itten gyakorolják iparukat, itten nekik állandó lakásuk legyen. Szóval, a jóakarat megvan, de nincsen ebben a rendeletben terminus, hogy mennyi idő alatt kötelesek az iparigazolványt beszerezni, tehát ezen hiányos rendelet értelmében azonnal foganatosítják és azokat a szegény tótokat azonnal zaklatják. Ok már mostan folyamodtak az ő ottani szolgabirájukhoz, hogy küldjenek nekik ilyen iparigazolványokat, ott pedig azt a választ kapták, hogy onnan iparigazolványokat nem adhatnak, mert a törvény értelmében ez ügy nemiévén szabályozva, a helyi hatóság nem adhat más igazolványt, mint csak olyat, a mely az ő saját területére bir érvényességgel, vagyis a prMigyei szolgabíró nem adhat olyan igazolványt, a melyet Budapesten is lehet érvényesíteni. E tényállás szerint tehát a miniszter utasítja őket, hogy igazolványt szerezzenek, de az igazolványt ott tőlük megtagadják, itt pedig őket bezárják. Ez ellen bátorkodom orvoslást kérni a kormánytól. Ezért egyszerűen felolvasom interpellácziómat (olvassa): »Interpelláczió a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz! Az ablakbevágással foglalkozó vándoriparosok házalását Budapesten szabályozó 72.519/YIIL B. sz. rendelet következtében a rendőrség a többnyire tótajku ablakosokat a főváros területén ismét bekíséri, s a kerületi elöljáróságok azokat birsággal büntetik, üvegkészletüket és szerszámukat le is foglalják. Ezen visszásság oka a miniszteri rendeletnek azon intézkedése, mely szerint vándoriparosok csak »az illetékes belföldi hatóságtól nyert vándoriparosi igazolvány alapján űzhetik mindenhol a házalást«. Az ilyen igazolványok beszerzésére azonban határidő a rendeletben nem engedélyeztetett, s a szolgabírói hMatalok azoknak kialli.-