Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206, országos ülés 1903 február 14-én, szombaton. 405 vonzódik, az erősebbre pedig mindenki szívesen támaszkodik. Pozsgay Miklós: Azért olyan sok a mameluk! (Derültség a szélsobaloldalon.) Veres József: Most, a mit a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur az ő politikájával elér, félénken, félig rejtve, hogy magyar nemzeti szellemben igyekszik nevelni az ifjúságot, tanítói és tanárai által, azt a szellemet egy kis hadi szolgálat kiöli az ifjúságból, mert azt látja, hogy ezzel nem boldogulhat, sőt mentől jobban megmutatja, hogy, a mit ő az iskolában tanul, azt fegyverben is meri vallani, annál többször kikötik és kurta vasra verik. Most, mikor a polgár ünnepel, akkor a tiszt lekáromolja! Mikor a magyar hazafi gyászol, akkor a katonaság éles tölténynyel készenlétben van. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy lehetne itt összhangra, megértésre számítani? Hiszen az kész nemzeti vereség a hadseregre és a nemzetre nézve. Mert így, érzés nélkül, a nyers erő nem sokat ér. Abban a puskaporban is benne van az erő, az a golyó esetleg rombol, de

/ csak akkor, ha ügyesen a czélnak irányítják. Érzés nélkül, nemzeti szellem nélkül a katonaság a magyar nemzet számára soha győzelmet ki nem vM, hanem mentől többet győz a mostani szellemével, annál jobban gyengíti a magyar nemzetet. (Ugy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán : Azért verik őket mindig ! Veres József: Ez az állapot pedig, t. képviselőház, az én felfogásom szerint nem felel meg a magyar nemzet érdekeinek sem, fejlődésének sem. Hisz a XIX. század folyamán a magyar szellem, a magyar irodalom hódított Magyarországon. A magyar irodalom megmagyarositotta a társadalmat. Isten csodájára még néhány főúri házba is visszavitte a magyar szót; behatolt a tűzhelyhez, a műhelybe, a boltba, az irodába, a törvényhozás termébe, sőt még a legmagasabb trón zsámolyáig is; de a kaszárnyába a gyanú, a féltékenység, a rosszakarat be nem ereszti. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon..) Nagy baj, nagy csapás ez; és ezt teljes mértékben érezzük, hogy ezt a szégyenletes állapotot némán tűrnünk kell; mint meghódított nép, mint leigázott nemzet olyan helyzetben vagyunk. (Ugy van! a a szélsobaloldalon.) De hogy még ezt védeni, igazolni és menteni is lehessen a magyar törvényhozásban egy századnak magyarosítása után, ez megfejthetetlen, ez csapás és szégyen. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: A nemzet gyávasága! Veres József: A törvényjavaslatot még akkor sem szavaznám meg, t. képviselőház, ha a hadsereg egészen ilyen volna, a milyennek én most rajzoltam: egészen magyar. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Alakítsuk át! Veres József: Örömmel hozzájárulok, hogy alakítsuk át. Mondom, ha egészen magyar volna, szellemben, nyelvében, nem szavaznám meg azért, mert erős meggyőződésem szerint a nemzet ezeket az uj terheket már meg nem birja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Ez a fő! Koldus az ország ! Ez a fő! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem áll! Veres József: Én és nagyon sokan az országban, a kik ott élünk a nép között, a kik látjuk a keresetnek teljes hiányát, a kik tudjuk azt, hogy az egész Alföld népe októbertől márcziusig nem keres annyit, a mennyi sóra szükséges neki, a kik látjuk, hogy a kisipar az egész országban tönkre ment; hogy a gyárak csak állami segedelemmel tudnak működést kezdeni, de folytatni már azzal sem képesek; a kik tudjuk, hogy a kiskereskedő, a kisgazda, a kishMatalnok és a kisiparos tökéletesen elszegényedett: mi bámulva látjuk az indokolásban azt a kijelentést, hogy az emelkedő jólét megengedi a nemzetnek, hogy ezeket az uj költségeket és kiadásokat most magára vállalja. {Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát nem tudja a kormány, hogy miért vándorol ki Magyarországból esztendőnkint 80—90 ezer munkaképes egyén más országba? Miért árvereznek el Magyarországon esztendőnkint 20 ezer birtokot 47 millió korona értékben ? Miért tör ki a földmMes nép szocziális mozgalmakban? miért karolja fel az a vallásához különben ragaszkodó nép itt-ott a nazarenizmust, a mely vallási parancscsal tiltja a fegyverfogást? Nem látja a kormány, hogy lábunk alól darabonkint, holdszámra veszik meg idegenek a hazát; hogy a koldusbotra jutott népnek váltóiból telik ki a bankok nagy osztaléka? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem látja, hogy a fővárosban és a vidéken egyaránt az éhségtől elsanyargatva, lerongyolódva tüntetnek a munkátalanok, nem azért, mintha kerülnék a munkát, hanem azért, mert követelik, hogy adjanak nekik módot a keresetre? Ezek a tüntetések is olyanok, t. ház, a melyeket félreérteni nem lehet; a melyeket meg nem érteni nem szabad. Ne abból Ítéljék meg a t. kormánypárt tagjai Magyarország vagyoni állapotát, hogy Budapesten a paloták száma szaporodik, hanem nézzék csak meg szerte az országban a telekkönyvek teherlapjait, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és ne az udvari bálok ékszereiről következtessenek a magyar nép jólétére, hanem nézzék meg a takarékpénztárak váltótárczáit; akkor azután látni fogják, hogy ma már Magyarországon a földre, az ingatlanra bekebelezett követelések 2 milliárd koronára rúgnak. És hol van még ezenkívül a temérdek váltóadósság, és az a sok másféle adósság, a mely nem nyilvános intézetekben van lekötve? Mindennek az a szomorú tanulsága, hogy most már nemcsak a régi középosztály vesztette el úgyszólván teljesen birtokát s ezzel együtt politikailag megbecsülhetetlen nemzeti