Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

406 206. országos ülés 1903 február lh-én, szombaton. szolgálatait, nemzeti hMatását, mert meggyengült, megrokkant, hanem megtámadta most már ez a baj a kisbirtokost is; megtámadta az egész nemzetet szellemében, kitartásában és azt mintegy poshasztja és rothasztja. És épen azért, mert vagyonilag ily gyengén állunk: nem lehet egy fillérünk sem fölösleges, elodázható kiadásokra. (TJgy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) A t. kormánypárt részéről persze azt mondják egész könnyedén, hogy pártszempontból festjük az ország állapotát ilyen sötétnek. Hogy ezt megczáfoljam, bátor vagyok egy törvényhatóság feliratából egy-két paragrafust felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Békés vármegye törvényhatósága kérvényt küldött a törvényhozáshoz. Az a vármegye, a mely az országnak legkövérebb, leggazdagabb részén fekszik; — én is onnan való vagyok, tehát ismerem ott a helyzetet — az a vármegye, a melynek virilisei között nem annyira a gazdag főurak, mint az u. n. parasztgazdák szerepelnek nagy számmal, a kik a nép gondolkozását ismerik; az a vármegye, a melynek képviselői között három kormánypárti képviselő is van, a mely tehát nem tisztán ellenzéki vármegye, a képviselőházhoz küldött kórvényében ezt mondja (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A hadügyi kiadások oly súlyos teherrel nehezednek az országra, hogy a katonai létszám emelése már tiüterhelése az állam erejének. A törvényhatósági bizottság kifejezést ad annak, hogy a két törvényjavaslat elfogadásának feltételét kell képeznie az ország ama kMánságának, hogy a közös hadseregben ugy. mint a honvédségnél a magyar alattvalók önálló államiságunknak és magyar nemzeti függetlenségünknek megfelelő közjogi jelvényekkel való külön kifejezésre juttatása mellett, mindenkor a legmagyarabb nemzeti szellemben képeztessenek és neveltessenek ; mert az olyan hadsereg, mely a nemzeti érzelmektől nincs áthatva,, a hazáért küzdeni lelkesen nem fog soha; és igy arra kéri fel tehát a törvényhatóság az országgyűlés képviselőházát, hogy az ujonczlétszám felemelését és a póttartalékosok behMását czélzó törvényjavaslatokat csak a hangoztatott, és a törvényhatóság által kifejezett feltételek teljes biztosítása mellett szavazza meg.« És ez a lap, a mely ezt a kérvényt közli, kormánypárti lap. Hozzáteszi még a maga jószántából e kormánypárti lap, hogy: »Országgyűlési képviselőinken a sor, hogy e kívánságoknak a két törvényjavaslatnak most folyó tárgyalásánál érvényt szerezzenek. Nem képzelünk magyar országgyűlési képviselőt, a ki ne helyeselné e kívánságok teljesítésének követelését és ne követelné ezek teljesitését.« (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így gondolkozik a törvényhatóságoknak legnagyobb része, a mikor nyilatkozni mer. Ily véleménynyel és kéréssel lesi a magyar nemzet a törvényhozóknak szavazatát és állásfoglalását. Én a magam részéről meg vagyok róla győződve, hogy a mint Békés vármegye a maga legtitkosabb óhajtásait kifejezte, ez az óhajtás hatja át Magyarország minden polgárának a szMét és csak örülne az egész nemzet, ba e törvényjavaslatokat a kormány visszavonná. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: A temesváriak is! Fáklyászenét kaphat a miniszter nr is választóitól! (Zaj a jobboldalon!) így macskazenét kap, ha most lemenne! (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Veres József: Az okokat, a miket a javaslat védelmére felhoztak eddig, nem tartom olyan súlyosaknak, mint a minőket ellene fel lehet hozni és azért teljesen parlamentárisnak, jogosnak és szükségesnek is vallom, hogy ez a párt kitartson mindaddig, mig a nemzet fel nem ébred a maga szunnyadásából, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s kötelességének a czélozó tudatával helyt álljon az utolsó emberig és az utolsó óráig. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Következnek majd nemsokára a tavaszi megyei gyűlések; meg vagyok róla győződve, hogy azon alkalmakat a nemzet fel fogja használni és akaratát ki fogja jelenteni, hogy több terhet nem bir, több katonát nem akar, és a függetlenségi 48-as párt álláspontját helyeselni fogja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyetlen egy érv van, t. képviselőház, a melynek súlyos, jelentős voltát a törvényjavaslat mellett magam is elismerem. És ez az érv, hogy egész Európa botorul, megfoghatatlan módon versenyez minden népeMel a felfegyverkezésben. Ez igaz, és ez kényszeríti Magyarországot is a haderőnek emelésére. Csakhogy erről az okról is tennünk kell, és tennünk lehet. Mert ez a folytonos felfegyverzés szégyene a XX. század felvilágosnltságának, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a haladás szükségének, a vallások tekintélyének, a józan észnek, a nemes szívnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hova viszi az egyes nemzeteket ez az őrült verseny? A magam részéről ugyan szívesen látom ezt, mert az eredményt nézem. Meg vagyok róla győződve, hogy az a tömérdek százezer magyar, a ki kMándorol Amerikába, a mikor onnan visszatér, annak a meggyőződésnek magját fogja elhinteni itt, hogy az a leggazdagabb, az a legboldogabb, legműveltebb nép, a hol a legkevesebb az állandó hadsereg. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hogy legnagyobb boldogulás a nemzetre nézve ott van. a hol nem királyok vezetik a népet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én meg vagyok győződve arról, hogy akaratuk ellen Európának fejedelmei a népeket tanítják a köztársaságok dicséretére.(Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Zichy Jenő: Szomorú, de igy van! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha mindjárt Zichy Jenő mondja is, nincs ugy!