Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206. országos ülés 1903 február 14-én, szombaton, 397 A pénzügyminiszter ur kMan előterjesztést tenni. (HalljuJc! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot (írom. 318), az ahhoz tartozó indokolással és mellékletekkel együtt, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozása tárgyában. (Élénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy a javaslat kinyomattassék, a ház tagjai között kiosztassék, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. (Élénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter ur által beterjesztett törvényjavaslat indokolásával és mellékleteMel együtt ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend szerint az inditványés interpellácziós-könyvek felolvasása. Dedovics György jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány-könyvben ujabb bejegyzés nem foglaltatik. Ellenben az interpelláczióskönyvben a következő interpellácziók vannak bejegyezve: Február 12-éről: Lengyel Zoltán G-yőr város polgármesterének a győri államvasuti pályaudvaron kifüggesztett hirdetménye miatt a miniszterelnökhöz és a kereskedelemügyi miniszterhez; továbbá február 13-áról: b. Kaas Mor a kereskedelemügyi miniszternek 72.515. sz. a.rendelete tárgyában a vándor iparosokra vonatkozólag, a kereskedelemügyi miniszterhez; és február 14-éről Barta Ödön az u. n. közös államadósságok konverziója tárgyában a miniszterelnökhöz. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mikor?) Minthogy több interpelláczió van, talán két órakor. Rátkay László: T. ház! Elnök: Mihez kMan szólni a képviselő ur? Rátkay Lászlő: A napirendhez és a házszabályokhoz. T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Méltóztatnak látni, hogy az interpellácziók között van egy, a melyet Barta Ödön t. képviselőtársam jegyzett be és a mely interpelláczió a magyar nemzetet alkotmányában, önállóságában és szuverenitásában is megsértő kérdésre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azért arra kérem a t. házat, sőt elvártam volna magától a kormányelnök úrtól, hogy ő teszi meg azt az inditványt a napirendre vonatkozólag, hogy ez az interpelláczió ne az ülés végén, hanem már legalább is egy órakor legyen tartható, hogy erre a választ a miniszterelnök ur azonnal megadhassa, a mint hiszem, hogy sietni is fog megadni a megnyugtató választ a nemzetnek önállóságát, szuverenitását és anyagi érdekeit érintő e kérdésben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Most értesülök arról, hogy Barta Ödön t. képviselő ur egy interpellácziót szándékozik a kormányhoz, illetőleg hozzám intézni, és hogy Rátkay László t. képviselő ur arra kéri a házat, hogy ez az interpelláczió már egy órakor tétessék meg. Ezt azzal motMálja, hogy idő legyen ma még arra, hogy a választ megadhassam. Én mindenesetre válaszolni fogok az interpelláczióra a mai ülés folyamán; de nem tartom szükségesnek, hogy e végett két órával előbb szakitsuk félbe a napirendet. Ha a két órát tűzi ki a t. ház, akkor, gondolom, annak a tekintetnek is elég lesz téve; mert egy óra elégséges arra, hogy ezt a kérdést Barta képviselő ur és én is megbeszélhessük és kifejthessük. (Ugy van! Tjgy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Két interpelláczió van még!) Az se baj. Azokra is reá kerülhet a sor. Kérem tehát a t. házat, hogy időnyerés szempontjából két órára méltóztassék kitűzni az interpellácziók előterjesztését. (Helyeslés jobbfelöl,) Elnök: Azt hiszem, a ház beleegyezik abba, hogy az interpellácziók, mint a hogy azt javaslatba hoztam, tekintettel arra, hogy három interpelláczió van, két órakor terjesztessenek elő. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatképen kimondom. Következik a napirend: Az 1889. évi VI. törvényezikk 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik ? Trubinyi János jegyző: Veres József! Veres József: T. ház! A kormánypárt a hatalom birtoklásából, az ellenzék pedig a közvélemény támogatásából szokta erejét gyarapítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Természetesnek találom e szerint, hogy ha az ellenzék nemesebb hévvel karolja fel azokat a kérdéseket, a melyekről tudja, hogy azoknál az egész nemzet érdeklődését lefoglalhatja és az egész nemzetnek támogatására számithat. Ellenben érthetőnek tartjuk azt is, hogy a kormánypártra nézve az ilyen kérdések hosszabb megvitatása kellemetlen; viszont nekem igen fájdalmasan esik látni azt, hogy a kormánypártnak óriási többsége inkább a hallgatásból, mintsem a vitatkozásból akar erőt meríteni és a mi felszólalásainkat, a melyekben a. lelkesedés, a meggyőződés bátorsága, a közérdek szolgálata látszik, gúnyos mosolylyal fogadja és nagyon sok izben kineveti. Gabányi Miklós: Fájdalom, ez igaz és szégyen ! Veres József: Fájdalom, igaz, de magam részéről nem látok abban pártomra nézve nagy veszedelmet; sőt nem tagadom, hogy bizonyos szempontból örülök neki, mert mentől megdöbbentőbb és mentől vérlázítóbb nyilatkozatokat