Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-205

205- országos iiléf 1903 február 13-án, pénteken: 383

: De hát, t. ház, ha az lenne itt a bizonyítandó kérdés, hogy a magyar nemzeti hadsereg a törvényben létre jött-e ? És, ha a független, önálló, semmi más országoknak alá nem vetett Magyarország egy uj haderőt szervez és erre nézve nem mondja ki, hogy ez a szervezendő haderő nem nemzeti haderő, akkor ebből az következnék, hogy nem nemzeti? Vagy talán a felállított haderő azért nem volt nemzeti, mert, mint azt gróf Andrássy G-yula t. képviselő ur mondta, a király hatalmaz tátott fel a haderő szervezésére ? De hát melyik király, melyik fejedelem ? A magyar király, vagy az osztrák császár? És, ha a magyar király, a mi tekintetben, azt hiszem, közöttünk egyáltalában nem lehet félreértés és véleménykülönbség, akkor mondja meg nekem bárki is, hogy a magyar nemzet adhat-e a magyar királynak más felhatalmazást, mint azt. hogy magyar nemzeti hadsereget alkosson. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Adhatott-e felhatalmazást a magyar nemzet a királynak arra, hogy akár közös, akár osztrák hadsereget állítson fel? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem! És ily felhatalmazást egy negatív törvényben, a sorok között, olyan törvényben tehát, a melyben erről szó nincsen, nem lehetett adni; mert az ily felhatalmazás csak lemondás alakjában adható, ha t. i. a nemzet lemondott volna a nemzeti hadsereg tartására való jogáról és felhatalmazta volna a királyát nem arra, hogy hadsereget szervezzen, hanem arra, hogy az osztrák császár részére Magyarországból ujonczot, vagy pénzt szerezzen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez pedig nem történt meg. Hiszen az előbb felolvasott idézett szerint is maga az eredmény negatív. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hát, ha a törvényben nincs is meg, nagyon sokan közjogi Íróink közül a tényleges állapotra hMatkoznak és arra akarják a jogot alapitni, a mely, mint kimutattam, a törvényben nincsen meg. Az 1715 : VIII. t.-cz.-re vonatkozólag ugyanis szintén az előbb emiitett t. képviselőtársam azt mondja, hogy ezáltal a magyar hadsereg nem jött létre. Konstatálja tehát a tényt; s ezután folytatja: »igaz, hogy a rendek más hadsereget akartak létesíteni, a királyi hadsereg alakjában nemzeti hadsereget.« Ez tehát a rendeknek akarata, tehát az, a mit a rendek szerint a törvénybe kellett volna bevenni. A rendek kívánsága azonban nem teljesedett. A létesült állapot azonban megvolt, bevégzett tény volt s ezt a bevégzett tényt ideiglenesen elfogadták a rendek. Tehát a tényt, a létesült állapotot fogadták el ideiglenesen. Hogyan állithat ilyent egy közjogász ? Hiszen, ha arról van szó, hogy a törvényben a nemzeti jogokról nem mondtak' le és a felségjogokat nem ruházták át a királyra oly terjedelemben, mint azt pl. gróf Andrássy Gyula képviselő ur állítja, akkor a feleletnek a súlypontját nem arra kell állapítani, hogy milyen volt a tényleges állapot, hanem arra, hogy mit rendelt, mit akart a törvény. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Mert hogy a tényleges állapot nem volt törvényes, az épen a most felolvasott idézetből tűnik ki. Ha már most a tényleges állapot törvénytelen volt, a nemzet a hadsereg feletti alkotmányos jogairól előzetesen le nem mondott és ezt sem a királyra, sem senki másra át nem ruházta: akkor a tényleges állapotot törvényes gyanánt csak ugy fogadhatták Tolna el, hogyha az 1715 : VIII. t.-cz.-ben történt volna meg ez az átruházás, ez a jogokról való lemondás. De hiszen ez nem történt meg; mert az eredmény negatív. A mi pedig nincs a törvényben, azt ebbe a törvénybe bemagyarázni nem szabad, (Igaz! Ugy van! a bed- és a szélsöbaloldalon.) és különösen nem szabad akkor, a mikor tudjuk, hogy a törvény szövege épen azért határozatlan, mert a rendek nem akarták, hogy határozott szövegezés mellett olyan magyaräztassék be a törvénybe, a mi az ő felfogásukkal ellenkezik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tudni kell ugyanis, hogy e törvény hozatalát hosszas alkudozások előzték meg. A rendek ugyanis állandóan tiltakoztak az idegen katonaság behozatala ellen és állandóan tiltakoztak azoknak itt tartása ellen. És, a mint kifejezték magukat, ezeket az idegeneket csak ugy látják a hazában szívesen, ha nem csapatosan jelennek meg, hanem egyenkint, és mint ilyenek, nem külön hadsereget, nem külön csapatokat képeznek, hanem részét teszik a hadseregnek, ha a magyar alkotmányra esküt tesznek, engedelmeskednek a magyar törvényeknek és a magyar főtiszteknek, szóval, ha a hadi intézmény magyar nemzeti jellegét nem veszélyeztetik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Állandóan ragaszkodnak tehát a rendek az alkotmányhoz és a törvény szelleméhez. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felirataikban hangsúlyozzák, hogy a segélyekre és adókra nézve az országgyűlés hatásköre fentartandó, mit hathatósan kMannak. Kívánják, hogy a főtisztségek, a kapitányságok született magyarokkal töltessenek be és a fővezérletre vonatkozó jogok, a király után első sorban a nádort, mint a magyarországi hadsereg első főkapitányát illessék. Hogy ez az utóbbi kívánság, a nádor jogkörének érvényben tartása alkotmányjogilag mily nevezetes dolog volt, azt nem kell magyaráznom, hisz ennek magyarázatát megadja a nádor jogkörének alkotmányos tartalma. Mert ép a nádor volt ki a nemzeti jogok ellenőrzője gyanánt szerepel a királyi hatalommal szemben is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A rendek kívánságai ugyan ellenzésre találnak és a törvénybe be nem vétetnek, de nem tűnik ki az sem a törvényből, hogy e kívánságokról lemondottak volna, az önálló hadseregre