Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-204
378 Söí. országos, ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. jutván nekem, hogy Felségteket az osztrákmagyar monarchia határán fogadjam, van szerencsém Eenségteket ép oly tiszteletteljesen, mint szívesen üdvözölni. Engedjék meg nekem, hogy azt az óhajt fejezzem ki, miszerint a magyar korona országainak területén való rövid tartózkodásuk legfelsőbb megelégedésükre teljék el.« T. ház! Ha egy magyar zászlósúr, (Zaj. Elnök csenget.) egy közjogi méltóság nem tudja azt, hogy a magyar állam területe nem közös ügy, hogy osztrák-magyar monarchia területileg nem létezik, hogy itt magyar birodalomról lehet csak szó, de osztrák-magyar birodalomról nem, akkor az valósággal megdöbbentő. A horvát bánnak ez a közjogellenes felfogása annál megdöbbentőbb, mert épen szombaton, pár nappal ezelőtt volt alkalma a magyar képviselőháznak e kérdéssel foglalkozni és bizonyos direktívát adni a horvát bánnak. Csávolszky Lajos képviselőtársam interpellálta meg a miniszterelnököt ebből az alkalomból szombaton, és akkor mondta ő azt, hogy aggódik a felett, hogy a horvát bán a szerb királyt, mint Horvátország bánja, fogja fogadni ós nem mint a magyar birodalom egységének kifejezője, és hogy szükségesnek tartotta volna, hogy kifejezésre jusson a magyar birodalmi egység ott a fogadásnál, mert — úgymond — a magyar szent korona országai területének Horvát-Szlavonország csak egy része, a rész nem képviselheti az egészet, és így HorvátSzlavonország bánja nem képviselheti a magyar államot. Erre a miniszterelnök ur szMes volt rögtön válaszolni és válasza ebben a tekintetben teljesen korrekt, helyes felfogásról tanúskodik; bátor leszek azt felolvasni. (Halljuk! Halljuk! ajobbés a baloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur (olvassa): »Miután azonban semmi politikai czélja a látogatásnak nincsen, hanem csupán egy személyes kegyeletes cselekmény teljesitése végett utazik mintegy keresztül az országon, az a megállapodás, hogy a helyi hatóságok fogják fogadni és a horvát bán fogja üdvözölni, mint a ki a helyi hatóságnak — mert Horvátország a magyar állam része, de ott történik a fogadás — az élén áll. De azért a magyar állam nem tűnik el, mert, méltóztatnak tudni, hogy a horvát bán egyúttal magyar közjogi méltóság, magyar zászlós ur, még pedig a nagyobb zászlósok harmadika; ezt a méltóságot a törvény számára fentartotta és mint ilyen jelentkezik mindenütt. Mint ilyen tagja az országgyűlésnek, de különben is mint horvát bán, mint a tartományi autonóm kormányzat tagja, a magyar miniszterelnök előterjesztésére és ellenjegyzésével neveztetik ki, tehát minden tekintetben a magyar állami kormányzat tagja.« Hát, t. képviselőház, ugy látszik, a horvát bán tényleg nem akart megjelenni, mint Horvátország képviselője, de nem akart megjelenni, mint az egységes magyar birodalom képviselője sem; ő nagyobbat akart, ő az osztrák-magyar ! birodalom, (Derültség a szélsobaloldalon.) az osztrák-magyar monarchia képviseletében akart megjelenni. (Derültség és mozgás a szélsöbaloldalon.) 0 a szerb királyi vendégek előtt ugy tüntette fel Zimonyt, mint az osztrák-magyarbirodalom határát, a hol ő van hMatva üdvözölni a szerb királyt. Hát, t. képviselőház, ez a legnagyobb mértékben közjogellenes, alkotmányellenes. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Hogy én az igen t. miniszterelnök urnak megkönnyítsem a válaszadást és hogy abba a kellemes helyzetbe jöhessek, hogy tudomásul vehessem válaszát — és remélem, alkalmat fog adni arra, hogy azt megnyugvással vehessem tudomásul —bátor vagyok egy preczedensre hMatkozni, a melyre engem ma délelőtt figyelmeztettek és a melynek én utána is néztem. (Halljuk! Halljulc!) 1887-ben folyt le itt a képviselőházban egy teljesen analóg vita . . . Széll Kálmán miniszterelnök: 1888-ban. Sebess Dénes: Mondjuk, hogy 1888-ban: (Derültség jobbról.) lehet, hogy csal az emlékezőtehetségem ; hiszen én 1888-ban nem voltam még tagja a háznak, a t. miniszterelnök ur pedig már akkor a ház tagja volt, s igy jobban emlékezhetik. Ugyanis, t. képviselőház, 1888-ban a Eománia és Magyarország közti határ-kiigazitásról volt szó és a mikor a határvonal lett ott megállapítva, elnézésből egy közjogellenes kifejezés csúszott be a törvényjavaslatba, a mely kifejezés itt a képviselőházban éles és nagy vitákra adott alkalmat. E vitákban résztvettek a törvényhozás akkori vezérférfiai mindnyájan: gr.Apponyi Albert, Beőthy Ákos, Justh Gyula és még többen a volt mérsékelt ellenzéki párt részéről és mindnyájan hangsúlyozták, hogy helytelen és közjogellenes kifejezés az » osztrák-magyar határ « ; közjogellenesnek és alkotmányellenesnek tartót-, ták és hangsúlyozták, hogy azt meg kell változtatni. És ekkor Tisza Kálmán — ezt hangsúlyozom — az ő tudvalevő erőszakoskodásával nem emelte ugyan határozattá e felfogást, de annyit konczedált felszólalásában Tisza Kálmán is, hogy ez hibás kifejezés volt, — hogy az, nem helyes — nem felel meg az alkotmánynak. Ámde nem tekintetett a dolog oly nagyfontosságunak, oly nagyjelentőségűnek, hogy az egészet visszaadták volna újra a bizottsághoz, hogy igy esetleg ujabb diplomácziai tárgyalások induljanak meg. Azt azonban konczedálta Tisza is — és ezt hangsúlyozom — hogy e kifejezés hibás volt. Már most én a t. miniszterelnök úrhoz azért intézem interpellácziómat, — a melyet röviden meg is indokoltam — hogy alkalmat adjak neki arra, hogy a horvát bánnak ezt a tapintatlanságát, e tudatlanságát, — mert nem akarom rosszakaratnak nevezni — reparálhassa itt a törvényhozás házában. (Helyeslés.) Interpelláczióm következőkép hangzik (ol! vassá):
