Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

20í. országos ülés Í903 február 12-én, csütörtökön. 379 1. Van-e tudomása a miniszterelnöknek, hogy a szerb királyi párnak Zimonyban, e hó 11-dikén történt ünnepélyes fogadtatása alkalmából a horvát bán az osztrák-magyar monarchia határának jelezte Zimonyt és az osztrák-magyar monarchia képviseletében intézett hozzá üdvözlő beszédet ? 2. Minthogy a horvát báni méltóság kizárólag magyar közjogi méltóság és a horvát bán mint ilyen funkczionált e fogadtatásnál, — közjogunk ellen a magyar birodalom mellőzésével — mint osztrák-magyar monarchia képviselője jelentkezett, 3. Szándékozik-e a miniszterelnök intézkedni, — hogy e közjogellenes és a magyar állam tekintélyét mélyen sértő eljárás orvosoltassék? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczióra azonnal válaszolok. Én is ismerem azokat a preczedens eseteket, a melyek a házban lefolyt vita alatt tisztázták azt a fogalmat, hogy nincsen és nem lehet másról sző ezen ország területét illetőleg, mint a magyar állam területéről és a magyar állam határvonaláról. (Helyeslés jobbfelöl.) Higyje meg nekem a t. képviselő ur, hogy eszeágában sem. volt és nem is lehetett a horvát bánnak, (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Honnan hídja ?) hogy ezt a közjogi felfogást sértse, vagy azzal magát ellentétbe állítsa, mert hiszen ép ugy tudja, mint bárki, a mit egyébiránt nem is lehet nem tudni. De közjogi aktusról ennél az üdvözletnél nem lehet szó abban az értelemben, mint egy okmánynál, törvénynél, szerződésnél, a melyekbe mindezeket a törvényes definicziókat distincte és nagyon óvatosan kell bevenni. Itt egy franczia nyelven elmondott üdvözletről volt szó, a melyben, hogy a horvát bánnak eszeágában sem volt valami közjogellenest mondani, mutatja az, hogy azt mondotta : remélem, hogy Felségtek a magyar korona országainak területén jól fogják magukat érezni. Ezt mondotta. Nem mondom, hogy a másikat nem mondta, de épen az, hogy itt magyar területről beszélt, bizonyítja, hogy a másik kifejezéssel sem akart és nem akarhatott közjogi sérelmet elkövetni, hanem az ország határvonaláról beszélt, inkább geografikus értelemben. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon.) A bán ott ő Felségét képviselte, ő Felsége megbízásából s mint a helyi hatóság főnöke volt ott jelen, azonban mint magyar zászlósúr, a magyar államot is képviselte, a mint ezt megmondottam. Ez rövid válaszom, a mely, azt hiszem, megnyugtathatja a t. képviselő urat is. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem ennek tudomásul vételét. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Sebess Dénes: T. ház! Hangsúlyozni kívánom, hogy közjogunk magyarázata terén semmiféle jelenséget nem tartok csekélynek arra, hogy felszólalás tárgyát ne képezhetné. Semmifélét különösen akkor, a mikor nemzetközi érintkezésről van szó, a hol mindig és minden körülmények között kellő óvatosság szükséges. Hiszen tudvalevő dolog, hogy ezt az üdvözletet, a melyet a bán a szerb királynak tartott, Bécsben diplomácziai u*on előre és nagy fontoskodással állapították meg és így itt nem lehet szó elszólásról, jelentéktelen cselekményről, hanem igenis közjogi cselekedetről. Tetszett volna annak a bánnak megfontolni azt, a mit mondott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha magyar méltóság, beszéljen korrektül, képviselje méltón a magyar államot, ugy, a hogy az neki hMatása, a hogy az neki kötelessége. (Élénk, helyeslés a szélsöbalóldalon.) Nem veszem tudomásul a választ. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Elnök: Kérdem a t. háztól: elfogadja-e a miniszterelnök ur válaszát? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. T. ház! Egyéb tárgy nem lévén s a holnapi ülés napirendje meg lévén állapítva, az üléBt berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 55 perezkor.) ,jr>