Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

1ÚÍ. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. 375 gyában kibocsátott rendeletet, mely a sajtószabadság nyilt elnyomását és az előzetes sajtóczenzura újra visszaállítását foglalja magában, visszavonni? (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Bocsánatot kérek, — igazán nem tehetek róla, — hogy daczára az előrehaladott időnek ezen már kétszer elhalasztott interpelláczióra, melynek tartalmát, ha nem is czélját, t. képviselőtársam már előzetesen velem közölte, a miért csak köszönettel tartozom, — azonnal megadom a választ. Higyje el nekem, hogy engem nem kell figyelmeztetni arra, hogy Magyarország társadalmában milyen fontos és értékes elem a munkásosztály. Én azzal a munkásosztálylyal több érintkezésben voltam, mint a t. képviselő ur, mert öregebb ember vagyok, régebben forgok az életben, s én, ki egész életemen keresztül a munka embere voltam, a munkának értékét meg tudom becsülni, s a tisztességes munkást, ki az állami rendet és a jogrendet tiszteli, ép ugy tisztelem, mint a képviselő ur. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Engem nem szükséges arra figyelmeztetni, hogy ne erőszakoskodjam, mert ez az én természetemtől távol áll. Én nem erőszakoskodom soha senki irányában, a munkások irányában sem. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Ezeket a hangzatos szólamokat. . . (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Fülöp Béla: Lázitások! Széll Kálmán miniszterelnök: A képviselő ur egyszer azt mondta, ne mondjam, hogy frázisokat beszél, mert ez sértő; tehát nem mondom; pedig az onnan elhangzó kifejezések erőteljesség tekintetében ugyancsak kiállják a versenyt az innen elhangzókkal. Ismétlem tehát, a képviselő ur e szólamokat nem is tudta megargumentálni mással, mint a néppárt ellen az 1896-iki választások alkalmával elkövetett erőszakoskodásokkal és egy másik példával. A mi az elsőt illeti, ahhoz nincs közöm, azt talán elismeri a képviselő ur is; az bajánál fogva van idehúzva, hogy azzal is izgasson ellenem a munkások közt, (Ellenmondás a szélsöhaloldalon.) — hát hogy hangulatot keltsen. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Elénle ellenmondás a baloldalon. Halljuk! Halljak!) A másik példa az, hogy a csákovai járásban Fóíya községben egy szegény előljáró micsoda határozatot hozott. Engedelmet kérek, hát ezen elöljárónak határozata, melyet nem felebbezett meg hozzám senki, mely nem jött felülvizsgálat alá, az mond kritikát az én politikám fölött? A velem szemben ülő Visontai képviselő ur már igazságosabb. O már nem egyszer elismerte, hogy én nemcsak a munkásokkal, hanem a szocziálistákkal szemben is, mindenütt, a szobámban is — mert ott is felkerestek és nem egynek a baján segitettem — egyenlően és igazságosan jártam el. En azért rendeletileg mondottam ki, — a mi nem történt meg én előttem — hogy csak azért, mert valaki szocziálista, hogy, ha nem zavarja különben az állam és társadalom jogrendjét, és semmi törvénytelenséget nem követ el, üldözni nem szabad. Ezért egész felháborodással veszem a képviselő úrtól ezeket a szólamokat, — megint ezzel a kifejezéssel élek, — a melyekkel engem erőszakoskodással vádol. Most már áttérek magára az esetre. Az eset, ahogy a képviselő ur állítja, az, hogy egy belügyminiszteri törvénytelen rendelet alapján törvénytelenség történt egy elitélés alkalmával egy Groszmann nevü betűszedőn, a ki a hírlapokban »Gyűjtsünk« czim alatt közzétett egy felhívást. A második inkriminált dolog pedig az, hogy miért koboztatott el a »Népszavá«-nak bizonyos száma. A mi az elsőt illeti, az a rendelet, mely kibocsáttatott, a t. képviselő ur nézete szerint törvénytelen. Először, én azt törvénytelennek nem tartom, mert ez a rendelet az adminisztráczió körében a törvényes minisztérium által bocsáttatott ki, törvénybe nem ütközik, senkinek jogát nem sérti és egy legfelsőbb felügyeleti és kormányzati jognak gyakorlása körében lett kibocsátva. Már most ahhoz szó férhet, hogy ezen rendelet minden izében helyes-e vagy nem, erről lehet vitatkozni; de a rendelet fennáll, a rendeletet nem vontam vissza. Lehet, hogy ezt a rendeletet másikkal fogom pótolni, lehet, hogy a kérdést esetleg törvényhozási megoldás alá fogom hozni, de ma ez a rendelet még fennáll. Már most ez a rendelet — nem ugy, mint a t. képviselő ur mondja, hogy csak emberbaráti és könyörületességi adományozásokra nézve köti ki az engedélyezést — nem taxatMe sorolja fel a czélokat. Itt fekszik előttem a rendelet. Nem taxatMe sorolja fel a czélokat, mert azt mondja (olvassa): »gyüjtőMek utján a közönséget valamely emberbaráti vagy egyéb közérdekű czélra leendő adakozásra szólítják fel.« Tehát emberbaráti, vagy közérdekű czélra. És a közérdeket megmagyarázza nem taxatMe, hanem zárjel között igy: »P1. templom-, iskolaépítés, emlékszobor-felállitás stb. efféle.« De én még nem hallottam azt, hogyha akár törvény, akár rendelet, azt mondja: »például s több efféle*, ez taxatM felsorolás lenne. Méltóztassék csak a dolgokat ugy állítani oda, a mint valóságosan állanak, teljesen jó értelmezés mellett. Hát ez a rendelet igy szól. Már most ezen rendelet alapján meg lett büntetve Groszmann, mert egy czikket irt, a melyben felszólította a közönséget nyilvánosan, engedély nélkül adakozásra, tehát nyilvános gyűjtést rendezett választási czélokra. Hát engedelmet kérek, most, a mikor már egy olyan választás után vagyunk, a melyről önök is elmondják, — és kell, hogy elmondják, ha igazságszeretők — hogy az emberi lehetőség határán belül tiszta választás volt,